Eredetileg nem akartunk Rishikeshbe menni, mert már nagyon vártuk Delhit meg minden, de aztán Ryan barátom a vipassana tábor végén kifejtette, Delhi tök szar hely, nem úgy, mint Rishikesh, ami viszont maga a Paradicsom. Mit tehettem, elhittem neki, úgyhogy Ryannel (Melbourne, Ausztrália) és Alexszel (Montréal, Kanada) együtt Rishikeshbe mentünk, ahol Ryan megmutatta a legkirályabb környéket a városban, ahol olcsóak a szállások és remek a kilátás, úgyhogy gyorsan ki is vettünk Judittal egy csodálatos szobát.
A szállásunk annyira menő volt, hogy volt még konyhánk is, amit használhattunk, úgyhogy egyik reggel Judit meglepett egy csodálatos rántottával! :) Talán Bulgária óta nem ettem rántottát, ráadásul Judit jó hagymásan csinálta meg, paradicsommal meg minden. Nyamm. Azt hiszem, mindenképp megérte az a főzősuli ;)
No de mi is az a Rishikesh? Rishikesh egy kicsi város a Himalájában, híres a jóga-központjairól, a Gangeszről, ami átfolyik rajta, és arról, hogy a 60-as években a Beatles itt töltött pár hónapot, és itt írták a White Albumot.
Maga a város a Gangesz völgyében fekszik, a folyó mindkét oldalán, néhány gyönyörű függőhíddal a folyó felett, és rengeteg szép hindu templommal. A környéken van néhány természetileg szép hely: vízesések, kristálytiszta vizű folyók (amik aztán az igen koszos Gangeszbe ömlenek), erdők, meg hát ilyen hegyek-völgyek, végülis a Himalája szélén vagyunk...
Mi 7 napot töltöttünk itt, alapvetően nagyon nyugisan: sokat üldögéltünk kinn a nagy erkélyünkön izraeli szomszédunkkal és a villogó seggű bogarakkal. Rishikeshben mindenki vagy izraeli, vagy villog a segge. Jó, az indiaiak kivételek, de amúgy tényleg csak zsidók vannak. Meg ezek a bogarak. Nagyon furák, egyik este vettük őket észre, amikor megláttuk, hogy van egy villogó pötty egy közeli fán. Aztán hamar kiszúrtuk a többit is, egyre közelebb, és végül találtunk egyet az erkélyünkön is, így közelről megtanulmányozhattuk, hogy ezek tényleg ilyen fajta bogarak: villogóseggűek. Ezek szentjánosbogarak lehettek szerintetek? Vagy azok konstans világítanak? Egyet láttunk, ami konstans világított, egy erdőben éjjel, amikor átmásztunk egy buddhista kolostor kerítésén, de az inkább egy félszemű leopárd volt szerintem. Na mindegy.
Meg aztán eltöltöttem 1-2 napot a netkávézóban, hogy végre bloggoljak. Eközben volt egy meglepő tapasztalatom: leültettek a laptoppal egy asztalhoz, ami egyben egy masszázsszalon recepciós asztala volt. A 8 óra senki sem jött masszíroztatni, ellenben az asztal túloldalán mindvégig ott ült a recepciós hölgy, és akár hiszitek, akár nem, 8 órán keresztül bámult maga elé. De szó szerint, csak ült és nézett ki a fejéből egész nap. Ahhoz már hozzászoktam, hogy az indiaiak nem épp egy hatékonyságra törekvő nemzet, de hogy valaki úgy tölti a napjait, hogy az ég világon semmit sem csinál (OK, persze biztos jön valaki pár naponta a masszázsszalonba, de ez a lényegen nem változtat), ez eléggé sokkolt.
Talán ennek a sokknak köszönhettem, hogy amint kiléptem a netkávézóból, kibicsaklott a bokám és leestem a netkávézó lépcsőjén, egész este fájt a bokám meg kiszakadt az egyik mountexes gatyám térde. Eléggé paráztam, hogy be fog dagadni a bokám, mert rendesen kibicsaklott, de ráraktam pár darab ilyen kínai "tigristapasz" nevű csodát, és ez valószínűleg segített, egész jól elmúlt a duzzanat egy éjszaka alatt.
Végül, hogy átérezhessétek a feelinget, kaptok egy galeszt. 56 kép, azaz kb. 5-6 perc megnézni, és vannak benne trance zenére flashelő vaddisznók: