Történt egy este, hogy Delhiben kóboroltunk a Judittal, és már éppen sikerült elvesznünk a szállásunktól úgy félórányira az utcák rengetegében, mikor belebotlottunk egy hidegsör-boltba. A hidegsör-boltot onnan lehetett megismerni, hogy míg minden egyéb bolt előtt legfeljebb lézengtek, itt inkább a tőzsdés sztereotip kép jutott eszembe, amikor az emberek a tömegben a fejük felett próbálják minél messzebbre nyújtani a pénzüket az eladó felé, hogy valami történjen. A boltban egyébként mindenféle szeszt árultak, nem csak hideg sört, de én azt vettem, úgyhogy hidegsör-boltnak hívom, önkényesen.
A következő projekt az volt, hogy keressünk egy helyet, ahol békésen el tudjuk fogyasztani a sört. Elindultunk egy random irányba, és találtunk egy ilyen sorházas környéket. Na azért ne egy magyar sorházas környéket képzeljetek el, Indiában vagyunk, de viszonylag nyugodt meg sötét meg füves rész volt lakóházakkal. Úgyhogy leültünk egy bokor árnyékába, söröztem meg pofáztunk.
Egyszercsak a házak felől jött egy autó, elment mellettünk (eldugtam a sört), majd megállt, visszatolatott, a benne ülők lehúzták az ablakot, majd a Gledwin család feje kikukucskált az ablakon és megkérdezett minket, hogy minden rendben van-e, kell-e segítség vagy valami. Mondtam neki, hogy hát igazából Pahar Ganjban lakunk és ha megmondják, hogy az merre van, az segít, de alapvetően köszönjük, jól vagyunk. Erre kicsit tanácstalanok lettek, hogy hogyan is magyarázzák el, mondták, hogy elvinnének, csak most épp templomba mennek, ezért nem érnek rá. Valamint hozzátették, hogy ott, ahol vagyunk, semmiképp se maradjunk, mert éjszaka veszélyes hely (!? Elég nyugis helynek tűnt...). Valószínűleg csak túlparázták a dolgot, de végül megegyeztünk, hogy OK, elmegyünk velük templomba, aztán majd hazadobnak. Überjóarc család volt, már ebből is látszik :)
Gledwinék egy kis keresztény közösség részeként élnek a sok hindu között, így egy katolikus templomba mentünk. Hogy itt milyen remekül töltöttük az időt, azt egy videó formájában tudom nektek megmutatni:
Szóval elég random dolgok történnek egy ilyen indiai katolikus templomban :)
A mise után meghívtak minket vacsorázni, majd hazavittek és megbeszéltük, hogy másnap találkozunk és elvisznek ide-oda mert úgyis hétvége volt, ők meg olyankor ráérnek.
A következő napokban voltunk erre-arra Gledwinékkel, de ami messze a legmenőbb hely volt, az az Akshardham nevű, ami a világ legnagyobb hindu temploma, Delhi szélén. Le voltam nyűgözve a bejáratnál, hogy milyen tiszta az egész hatalmas kert, ami van a templomhoz, meg milyen nagy maga a templom, meg minden. Kérdeztem, mikor épült ez. Arra számítottam, hogy mittomén 500 éve, ezek a nagy dolgok mindig ilyen 500 éve épültek. Erre mondták nekem, hogy "Ja, ez most lett kész, 6 éve nyitották meg kb". Szóval épül még történelem a világban.
Az Akshardhamon kívül voltunk még Gledwinéknél egy fincsi vacsora erejéig, valamint a környékükön lévő egyik ház kertjében egy jamaikai pap által tartott (angol nyelvű) misén. A pap meg is áldott minket, és egyáltalán nem volt betépve és nem voltak rasztái sem.
Aztán sétáltunk parkban, voltunk egy igazi dél-indiai kajáldában, meg a bazárban, ahol a család ruhát varratott a kislányuknak, én meg közben a 2éves Simonra, a kisebbik gyerekükre vigyáztam a bazár előtt, aki nagyon pici volt de álmában félórán át nagyon nehéz. Az emberek pedig kigúvadt szemekkel bámulták, hogy mit mászkál itt ez a fehérember egy látványosan indiai alvó kisgyerekkel a kezében :)
Mielőtt vonatra pattannánk, hogy célbavegyük Agrát és a Taj Mahalt, kaptok egy tipikusan indiai képekkel tele videót, amit kivételesen nem én csináltam, hanem egy "Indian Rope Man" nevű zenész, maga a cucc pedig egy videoklip. Imádom ezt a zenét, a képek pedig tényleg echte ilyen indiai nagyvárost mutatnak be (mondjuk igazából sztem ez Mumbaiban készült, de whatever, imádom ezt a zenét :)
