Pepével és Laosszal együtt szálltunk buszra Makuban. Ilyen kilátás nyílik egy lepukkantabb fajta iráni busz hátsó részéből:

Tabriz egy kb. 1.4 milliós, tehát majdnem Budapest-méretű település. Irán többi részéhez képest hűvös, tökjó éghajlatú város. Metrója nincs, csak buszok vannak, meg taxik. 4 napot lógtunk a városban, és nagyon szerettük.

Első nap chilleztünk a cseh srácokkal, felfedeztük a belvárost, a bazárt, teáztunk helyi arcokkal, ahol Judit volt az egyetlen lány a ~100 férfi között :) Meg vízipipáztunk.
Fun fact: 2 nappal miután Judit pipázott velünk ezen a helyen, egész Iránban betiltották a vízipipázást a nők számára. Coincidence? :)

A második napunkon megnéztük Kandovant, ami egy olyasmi cucc, mint Cappadocia volt Törökországban, azaz egy ilyen sziklába vájt falu. Ebben az esetben annyi a különbség, hogy az emberek még mindig ott laknak a sziklába vájt kuckóikban, és javarészt turizmusból élnek, népi cumókat árulnak stb. Elég érdekes hely, csak nagyon meleg.

Egy meglepő dolog történt Kandovanban: üldögéltünk négyesben a cseh barátainkkal egy kis nyitott étterem egyik "asztalánál" (nem igazán asztal volt, mert az irániak a földön esznek), amikor odajött hozzánk egy csapat iráni lány, akik elég nyitottak voltak a helyi szokásokhoz képest (a nőknek tilos férfiakkal kommunikálniuk stb.), kérdezgettek, fotózkodtak velünk. Közben a körben ülő összes ember minket nézett (mondjuk ELEVE mindenki minket néz ebben az országban, mert alig vannak külföldi turisták), eléggé nehezen tudtunk mit kezdeni a szituációval. Nyilván a csajok nyomulása jól esett férfi lelkeinknek, de közben meg egy igen erkölcstelen dolognak voltunk főszereplői pont az étterem közepén. Anyway, fotó:

A harmadik nap éltünk a hedonizmusnak, sokat aludtunk és zabáltunk, majd este elmentünk az El-goli nevű parkba, ami ilyen Margitsziget-jellegű dolog, csak távolabb a városközponttól. A lényege, hogy ilyen félreeső, sötét, parkos helyeken könnyen el tudnak bújni az emberek a szigorú iráni törvények elől, férfiak tudnak nőkkel randizni, családok együtt lenni, szóval ilyen romcsi együttpiknikezős-dumálós hely. Meg van egy nagy vidámpark is, ahova ilyen 100 ft a belépő, és hullámvasutaztunk meg felültünk az óriáskerékre is :) Mindketten először voltunk életünkben óriáskeréken, funky volt :)

Aztán már ilyen késő este volt, sétálgattunk körbe a parkban, teázó családok integettek nekünk sorban, az egyik családhoz le is ültünk:

Sajnos semennyit sem tudtak angolul, úgyhogy csak pár percet maradtunk mert hamar kifogytunk a témákból, de nagyon jól esett a vendégszeretetük.

Tovább sétálgatva a parkban, leültünk egy árnyékos helyre szotyizni, hogy talán ott már senki nem vesz minket észre. Egy idő után idegesítő, ha mindenki köszönget meg néz meg minden.

It was not sikerült. Megtalált minket Aida, aki egy 22 éves lány, nagyon aranyos, férjezett, és a családjával (szüleivel+húgával) mászkált a parkban. Egész jól beszélt angolul és sokat kérdezett meg mesélt mindenféléről, szimpi volt. Kérdeztük őket, hogy a kései órára való tekintettel vajon hogyan lehet bejutni a városba, ha nem taxival. Mondták, hogy egyet se féljünk, beültettek a kocsijukba és hazavittek a hotelbe :) Plusz megbeszéltük, hogy másnap egész végig együtt leszünk vele meg a húgával (Ailar, 20), körbemutogatják a várost meg minden.

Így is lett. Überjóarcok voltak a csajok, egész nap furikáztak minket körbe a városban, elnéztünk nappal is az El-goli parkba, ott reggeliztünk, bringáztunk, fociztunk stb.

Délután pedig hazavittek minket ebédelni hozzájuk, kajáltunk valami remek dolgot amitől aztán egész este rosszul voltunk és fostunk és hánytunk és belázasodtam és nem tudtunk elmenni Teheránba a busszal amire pedig már ki volt fizetve a jegyünk ami igen ízletes volt bár, de valami, amit tartalmazott, új volt a gyomrunknak, ezért Aidáék vendégszeretetére voltunk bízva éjszakára és a következő napra, amíg lement a lázam és el tudtunk indulni Teheránba. Ettől a kis kellemetlen epizódtól eltekintve nagyon boldogok voltunk Tabrizban és köszönjük szépen Aidáéknak, hogy vendégül láttak minket és annyi mindent meséltek nekünk politikáról, nők helyzetéről stb., amit mi is le fogunk írni egy másik cikkben. Ha ők nem lettek volna, a felét se láttuk volna Tabriznak :)

Iránban ilyen a kockacukor: