Útvonalunk

A Térkép Magyarország-Románia-Bulgária-Törökország-Irán-Pakisztán-India-Sri Lanka-Thaiföld-Myanmar-Thaiföld-Malajzia-Brunei-Malajzia-Szingapúr-Indonézia-Ausztrália-Egyesült Arab Emírségek-Egyesült Királyság-Magyarország.

Erre járunk

2013. március 11-én hazaértem, fél évvel később Amanda is.
A Google szerint kb. 69000 km-t utaztam összesen.

Erre jártunk

2011
jún. 1.
 
Budapest
jún. 1.
 
Biharkeresztes
jún. 3.
 
Bukarest
jún. 4.
 
Tulcea
jún. 6.
 
Sfantu Gheorghe
jún. 9.
 
Vama Veche
jún. 11.
 
Burgas
jún. 14.
 
Istanbul
jún. 19.
 
Antalya
jún. 21.
 
Kabak
jún. 24.
 
Antalya
jún. 27.
 
Olympos
jún. 28.
 
Konya
júl. 1.
 
Cappadocia
júl. 3.
 
Sivas
júl. 4.
 
Kars
júl. 6.
 
Dogubayazit
júl. 7.
 
Gevaş
júl. 8.
 
Maku
júl. 9.
 
Tabriz
júl. 13.
 
Tehran
júl. 17.
 
Esfahan
júl. 20.
 
Shiraz
júl. 22.
 
Yazd
júl. 24.
 
Kerman & Kaluts
júl. 26.
 
Baluchistan
júl. 28.
 
Islamabad
júl. 30.
 
Lahore
aug. 1.
 
Amritsar
aug. 3.
 
McLeod Ganj
aug. 7.
 
Vashist (Manali)
aug. 13.
 
Chandigarh
aug. 15.
 
Dehra Dun
aug. 16.
 
Vipassana course
aug. 26.
 
Rishikesh
sep. 2.
 
Delhi
sep. 7.
 
Agra
sep. 10.
 
Mumbai
sep. 12.
 
Vagator
sep. 21.
 
Palolem
okt. 18.
 
Kovalam
okt. 25.
 
Kochi
okt. 27.
 
Bangalore
nov. 1.
 
Chennai
nov. 2.
 
Colombo
nov. 4.
 
Hikkaduwa
nov. 12.
 
Kandy
nov. 15.
 
Colombo
nov. 18.
 
Pattaya
nov. 22.
 
Bangkok
nov. 23.
 
Kanchanaburi
nov. 28.
 
Bangkok
dec. 4.
 
Yangon
dec. 7.
 
Nyaung U
dec. 9.
 
Nyaungshwe
dec. 12.
 
Kalaw
dec. 15.
 
Bangkok
dec. 20.
 
Kamala
dec. 25.
 
Bang Tao
2012
jan. 15.
 
Penang
jan. 18.
 
Bang Tao
ápr. 7.
 
Ton Sai Beach
ápr. 13.
 
Mueang Krabi
ápr. 14.
 
Pantai Cenang (Lankawi)
ápr. 22.
 
Georgetown (Penang)
ápr. 29.
 
Ipoh
ápr. 30.
 
Tanah Rata
máj. 4.
 
Perhentian islands
máj. 12.
 
Kuala Lumpur
máj. 16.
 
(Budapest)
máj. 24.
 
Kuala Lumpur
máj. 25.
 
Singapore
máj. 26.
 
Kuching
jún. 5.
 
Miri
jún. 11.
 
Mulu
jún. 16.
 
Miri
jún. 17.
 
Bandar Seri Bagawan
jún. 19.
 
Kota Kinabalu
jún. 21.
 
Sandakan
jún. 25.
 
Kota Kinabalu
jún. 30.
 
Kuala Lumpur
júl. 4.
 
Melaka
júl. 11.
 
Johor Bahru
júl. 14.
 
Singapore
júl. 15.
 
Jakarta
júl. 20.
 
Yogyakarta
júl. 25.
 
Bromo-Ijen vulkántúra
júl. 27.
 
Lovina
sep. 1.
 
Singgigi
sep. 2.
 
Gili Trawangan
sep. 6.
 
Kuta
sep. 12.
 
Darwin
sep. 18.
 
Katherine
sep. 19.
 
Daly Waters
sep. 20.
 
Mount Isa
sep. 21.
 
Mount Garnet
sep. 22.
 
Cairns
2013
feb. 11.
 
Townsville
feb. 14.
 
Brisbane
feb. 17.
 
Melbourne
feb. 23.
 
Sydney
feb. 27.
 
Dubai
már. 3.
 
London
már. 11.
 
Budapest

Kopottas Targonca 2012

If you don't understand this site please check the English version.

Pár alapvető információ:

2011. június elsején gondoltunk egyet, nyakunkba vettük a hátizsákunkat és elindultunk keletre. Eddig úgy tűnik, jó döntés volt :)

Ezek vagyunk mi

Külső feed

Nincs megjeleníthető elem

Amanda kalandja: Ételmérgezés kezdőknek

2012.08.24. 08:00 amandaa

Ételmérgezésem napján biciklitúrán vettem részt Mianmarban az Inle tónál, s bár szoros kapcsolat e két esemény között nincs, be kell, hogy valljam, mindkettő megviselt.

Bicajok a vizen

Egyik este megismerkedtünk két szimpatikus belga – amúgy koreai ill. bangladesi származású – utazóval, akikkel a következő napra megszerveztünk egy közös biciklitúrát. Annak ellenére, hogy majdnem szívrohamot kaptam a hegynek felfelé tekerve, egész jó kaland volt. A hegytetőre érve egy kis templomot találtunk, megpihentünk és gyönyörködtük a kilátásban. Visszafelé úgy döntöttünk, megállunk egy helyi étteremnél és az intő jelek – üres vendéglő, poros asztalok - ellenére ott vacsorázunk. A magam részéről húst semmiféleképp nem mertem megkockáztatni, de gondoltam, paradicsomsalátával nem járhat rosszul az ember. Főleg, ha kettőt rendel...

Amanda és a malac

Hazafelé menet még egy ideig egész embernek éreztem magam, de mire a szállodához értünk, már olyan rosszul voltam, hogy nemhogy két emeletet, de két lépcsőt sem tudtam megmászni. A szállodafőnök szerencsére rögtön a segítségemre sietett, beültünk a kocsiba és elhajtottunk a helyi orvoshoz, aki, miközben, röhögve seggbe szúrt egy hatalmas tűvel, bíztatott, hogy nem lesz semmi baj, nem én vagyok az első fehérember, pláne nem az utolsó, aki ételmérgezést kap feléjük. A váróteremben néhány percig még megszeppenve pityeregtem, de mikor a helyiek érdeklődésére válaszolva elmondtam, hogy épp most szúrták meg az ülőkémet, mindannyian felnevettünk. Kettőnk közül Dávid hősiesebben viselte az ételmérgezést, ő nem kapott injekciót, de neki is be kellett szednie azt a 3-4 különböző gyógyszert amit adott a dokibá.

A szállodában már mindketten teljesen készek voltunk, felváltva hánytunk és fetrengtünk (habár lehet, hogy csak én fetrengtem) és még egy gőzfürdővel is megpróbálkoztunk. Nem segített. Dávid másnap a pankrátorok fizikai képességeit felülmúlva útra kelt, hogy lemondja az aznapra tervezett hajóutat belga barátainkkal. Egy teljes napot pihenéssel töltöttünk, mivel másnap utaztunk volna vissza a fővárosba.

Amanda infúzió által táplálva

Nem volt túl bíztató jel, hogy az indulás előtt pár órával még arra sem voltam képes, hogy összepakoljam a táskámat. Nem volt mit tenni, mert a jegyünk már megvolt, eltaxiztunk a buszállomásra. Ám az első kisvárosnál (bizonyos Kalaw-nál) le kellett szállnunk a buszról, mert megtelt a hányózacskó (az út annyira rossz és kanyargós, hogy a jegy mellé jár zacskót is). Az első szállodában, amit megpillantottunk, leraktuk a táskákat és az orvosi rendelőbe siettünk. Innen rögtön a kórházba küldtek, mivel az orvosnő megharagudott ránk, mert meg mertük kérdezni, hogy orvos vagy nővérke-e. A kórházban felírtak nekem néhány bogyót, de másnapra nem lettem jobban és kihisztiztem, hogy hadd kapjak infúziót. Dávid visszavitt a kórházba, és mielőtt rákötöttek volna a sós vízre, hozzámbújt egy csomó mianmari nő, hoztak nekem takarót, párnát, melegítettek, simogattak. Akkor még nem esett le, de ők voltak a kórházban dolgozó nővérek. :)

Amanda már jobban

A horrorsztori jól végződött, néhány nap alatt sikeresen kigyógyultam a mérgezésből. :) Szerencsére a reptérre is időben odaértünk, annyira időben - hajnali 5-kor, nyitás előtt - hogy az alvó portáson és rajtunk kívül egy lélek sem tartózkodott a reptéren... Hát igen, ez is csak Mianmarban fordulhat elő. Ételmérgezés ide vagy ida, az emberek őszinte, kedves mosolya és barátságos természete annyira különleges élményt adott, hogy nagyon nagyon szerettem ott lenni! Utólag kicsit sajnálom, hogy mindössze 12 napot szántunk az országra. Nem baj, majd hazafele bepótoljuk, ami a kimaradt! :)

Szólj hozzá!

Címkék: burma myanmar ételmérgezés

A bejegyzés trackback címe:

https://kt.blog.hu/api/trackback/id/tr484715015

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása