Sziasztok!
Fehér Amanda vagyok, 25 éves, az "Office" című sorozat rajongója. :)
Emellett pedig diplomás, habár a diplomaosztás előtt leléptem Amerikába, ezért bizonyíték hiányában - ezt csak halkan jegyezném meg. Az elmúlt 5 hónapomat tehát egy távoli félszigeten, Long Islanden töltöttem.
Kenyérre valót a finomabbnál finomabb sütemények, cupcake-ek és egyéb nyalánkságok árulásával kerestem a sziget egyik legjobban dicsért pékségében/cukrászdájában, a Walls's Bake Shopban. Munkámhoz tartozott még a vásárlók mindennapos örömeinek, bánatainak és életútjainak végighallgatása, valamint a cukigyerekeknek járó ajándék cookie-k kiosztása. :) Utolsó előtti napomon készült néhány videó, íme, az egyik "legjobban" sikerült:
Gondolom, kiderült, hogy polgári foglalkozásomat tekintve nem vagyok utazó, ám így is volt szerencsém garázdálkodni a világ 16 országában. :) Azt mindig is tudtam, hogy szeretnék egyszer úgy igazából útra kelni, egy szál hátizsákkal, de pénz, idő és megfelelő partner hiányában ez az álom egyre csak tolódott. Egészen mostanáig. :) Dáviddal 4 éve ismerjük egymást, és azelőtt jöttünk össze, hogy elutaztunk volna a világ két végére. Még egy hónapja sem voltam Amerikában, amikor már biztosak voltunk abban, hogy novemberben folytatom vele az utat. Röviden összefoglalva így kerültem Ázsiába.
Kevésbé röviden: Skytours.com-on foglaltunk JFK – Düsseldorf, Düsseldorf – Bécs, Budapest – Kijev, Kijev – Bangkok repjegyeket. Hála az AirBerlin-nek, Bécsig sikerült akadálymentesen elrepülnöm. Budapesti becsekkolásom is sikeres volt, másfél órával később már Kijevben találtam magam. (2011-ben már negyedszerre!) Már a Ferihegyen elmondták, hogy Kijev–Bangkok beszállókártyát Ukrajnában kell kérnem, de nem lesz ebből semmi probléma. Szerintetek? Kijevben beszállókártya hiánya miatt nem engedtek be a váróterembe, de ne aggódjak, 5 perc múlva jön valaki, aki ad nekem. Kijevi 5 perc = 3 és fél magyar óra. ??!! Mikor másodszorra odamentem a pulthoz, elmondták, hogy tulajdonképpen a csatlakozás, amire várok még azelőtt elrepült, hogy én Kijevbe éreztem. ??? Pontokba szedván, ami ezek után történt: 1. Levegő után kapkodás. 2. Sírás. 3. Nem, nem megyek ki a reptérről várost nézni. 3. Feszült várakozás. 4. Angyal reptéri dolgozónak álcázva. 5. Dubajba, majd onnan Bangkokba szóló repjeggyel a kezemben végre a hőn áhított kijevi várakozóteremben. Ami ezek után történt, arról már találhattok képeket a facebook oldalamon. :)
Amit viszont még a facebookra sem posztolok, az az, hogy pontosan mit fogok tenni az elkövetkezendő egy évben. Még mielőtt felszálltam volna a gépre (az elsőre), a www.phukethasbeengoodtous.org weboldalon önkéntes munkára jelentkeztem. Ha minden jól alakul, Phuket szigetén, a Kamala Beachen található iskolában angolt fogok tanítani, olvasócsoportokot vezetni és suli utáni programokban besegíteni. Szeretnék nyelve(ke)t és thai masszázst is tanulni, emellett Dávid megígérte, hogy bevezet a búvárkodás rejtelmeibe. Mindezek mellett szeretném a lehető leginkább megélni az életemnek ezt az időszakát, sokat mosolyogni és minden nap nyitott szemmel és szívvel járni a világot. :)
Következő cikkeimben magam helyett már Bangkokot valamint Kanchanaburit és környékét fogom bemutatni, abban bízva, hogy a kt.blog.hu-n nem ejt majd csorbát eme szerkesztői váltás és a tisztelt olvasók száma sem fog megcsappanni. :)
Oh, és mielőtt elfelejtem: azért nincs a méhecskének 47-es lába, mert akkor eltaposná a virágot! :)
