Miután aludtunk egy remek éjszakát Antalya egyik nagyon olcsó - "csótányos" - hostelében, ahol a recepciós némileg rápörgött Juditra vízvásárlás közben, megérkezett Amanda a reptérre. Nem voltunk túl tájékozottak a terminálok számában és felépítésében, így bár eredetileg időben kiértünk volna elé, helyette stoppolgattunk a terminálok között, és végül 20 perc késéssel értünk a megfelelő helyre. Boldog, boldog, öröm, öröm, aztán elindultunk Fethiye-be. Mivel hárman stoppolni nem könnyű, mi pedig siettünk, ezért Judit buszozott. A stopp jól ment, mi értünk oda előbb, mint a busz. :)

Fethiyéből azonnal kisbuszra pattantunk, elmentünk Ölüdenizbe (gyönyörű, de nagyon népszerű hely, tele van emberekkel), onnan tovább Kayaköybe (kis falu, itt már alig volt pár ház), majd végül Kabakba (rajta sincs a térképen, páran még Fethiyében sem tudták, hogy létezik). Itt megálltunk. Kabak, hát... Itt szeretnénk megköszönni Zolinak, hogy ajánlotta a helyet. Kabak az egyik legcsudálatosabb hely a világon:

Kabakban nem igazán lakik senki, 13 éve még egészen érintetlen terület volt, azóta épült ugyan kb. 15 kemping, ahol vannak kis házak, sátorhelyek stb., de alapvetően még mindig csak tépni lazulni, jógázni járnak le emberek, a tömeg számára ismeretlen.

Első este összefogtunk pár török sráccal, akik szintén hátizsákkal jöttek le Kabakba, és mivel ők azt mondták, a tengerparton tilos sátrazni, felmásztunk a hegyoldalba és ott találtunk az ő 4-5 db és a mi 2 db sátrunknak helyet. Nem voltak a legjobb sátorhelyek, ferdék voltak meg kövesek meg tüskések, de megoldottuk :) Reggel aztán a vadőr keltett hajnalban, hogy takarodjunk el onnan (mire mi felkeltünk, a srácok már szedték a sátorfájukat), majd később délután láttuk, hogy egy nagy "NO CAMPING" táblát is kirakott az egyik fára.

Úgyhogy nem volt mit tenni, a lányok elmentek sütkérezni a partra, én meg elindultam, hogy végigjárom a kempingeket és alkudozok. Az első hely nagyon menő volt (feszített víztükrű úszómedence stb.), de ennek megfelelően drága is, viszont mellette rögtön megtaláltuk a Shanti Garden Camping-et, ahol sikerült lespanolnom egy nagyon jófej pultos sráccal, aki kezeskedett értünk a főnök előtt, hogy jóarcok vagyunk és leverhettük náluk a sátrunkat és kaptunk reggelit meg vacsorát is, cserébe mosogattunk esténként vacsi után :) Így hát mosogattunk:

Judit még főzni is beállt a szakácsnéni mellé, hogy tanuljon a vegetáriánus ízvilágról:

Míg Judit főzőcskézett, mi elmentünk Amandával megnézni a környék legnagyobb látványosságát, egy nagy vízesést. Két út vezet a vízeséshez: egy könnyű, és egy "túrázós". Úgy gondoltuk, hogy bevállaljuk az utóbbit felfelé, aztán visszajövünk a hosszabb, de könnyebb úton. Végül aztán a nehezebb úton mentünk fel s le is, de először meg sem találtuk a felfelé vezető utat, sőt, tök rossz irányba indultunk el. Szerencsénkre viszont megtalált minket egy hatalmas nagydarab török csávó, aki szintén a vízeséshez ment, úgyhogy gondoltuk, OK, majd megyünk utána.

Az arc hihetetlen jófej volt, nemcsakhogy mindig bevárt minket, hanem adott mandulát meg mogyorót, segített átemelni a táskákat a nehezebb szakaszokon (az út egy kanyonban vezetett végig, volt, ahol mellkasig kellett gázolni a vízben), és azonnal hozott egy hideg vizes kendőt Amanda fejére, amikor ő véletlenül elég csúnyán beverte egy kiálló faágba. Ja, és persze csinált rólunk egy csomó képet a vízben:

Végül aztán búcsút kellett intsünk Kabaknak, mert Amandának indult a gépe Antalyából, ami tulajdonképpen szerencse, mert annyira összepacsiztunk az ottaniakkal és annyira jól éreztük magunkat, hogy szerintem ha akkor nem jövünk el, még mindig ott lennénk :)

A tengerpartról volt egy kemény ~45 perces kaptató fel a hegyre, ami délben, 40 fokban, 30 kiló cuccal igen megterhelő volt mindhármunknak, de NAGYON kemények voltunk:

Visszafelé már nem ment olyan jól a stopp, úgyhogy mindhárman busszal jöttünk, reggel pedig elbúcsúztunk Amandától, aki hazarepült, hogy majd az Újvilágban találjon magának munkát. Legközelebb - a tervek szerint - csak novemberben látom, Thaiföldön. :'-(

Végül, egy ajándék traktor, tőlünk, nektek. Vigyázat, NEM KERETES!!