Dharamsalából eredetileg északra terveztünk menni, hogy megnézzük Srinagart és Leh-t, amik India legészakabbi részén vannak és állítólag mindkét hely gyönyörű, de aztán számolgattuk, hogy mennyi időm van a vipassana táborig és úgy döntöttünk, hogy nagyon rohanós lenne mindent körbejárni (ezen a részen a hatalmas hegyek miatt 200km-t megtenni egy egész napba is telhet), ezért inkább egy nyugisabb megoldás mellett döntöttünk, és egyből átmentünk Manaliba. Azaz egész pontosan a Manali nevű városka melletti egyik kis faluba, Vashistba, mert Manali egy átlagos nemtúlszép város, Vashist pedig az egyik legfrankóbb hely Indiában.

Vashist dióhéjban: olcsó szállások, olcsó és nagyon finom kaják, sok turista kicsi helyen, bensőséges légkör, jófej társaság, sok zsidó (minden második ember izraeli). Gyors internet de sok áramszünet (jól jött a laptop akksija). Drogturizmus, sokan a helyileg termesztett kender nedveiből készített hasis miatt látogatnak ide, mely az ősidők óta itt élő népek hagyományainak tiszteletben tartása végett ezen a helyen "vallási és meditációs célból" legálisan fogyasztható. Zoli mesélte, hogy amikor erre jártak 1-2 éve, találtak 2 amerikait Vashistban, akik napokig be voltak tépve amíg itt voltak Zoliék, majd ők leléptek Leh-be meg erre-arra 2 hétre, és amikor visszatértek, a két amerikai még mindig ugyanott ült és ugyanúgy meg voltak készülve :) Persze mi nem ezért jöttünk, de azért ha kipróbáltam volna valami helyi specialitást, utána biztos levest főztem volna ;)

Akikkel jobban megismerkedtünk az egyhetes Vashistban tartózkodásunk alatt, az egy spanyol tesitanár srác, Iker, és egy fiatal angol művészember, akinek nem emlékszünk a nevére, de nagyon jóarc volt. Ikerrel jókat beszélgettünk és kirándultunk, brit barátunkkal pedig hosszú-hosszú idő után (Törökország óta) először söröztünk. Akárhogyis simán meg lehet lenni sör nélkül hónapokig, azért felemelő érzés volt inni egy-két üveggel :)

Volt még egy funny dolog: az szállásunk melletti kis kávézó/étteremben mindig feltűnően jó (főleg elektronikus) zenét játszott a srác, és valamelyik zenéjét el akartuk kérni. Odaadta a pendriveját, és mondta, hogy ha nekünk van valami jó cuccunk, azt másoljuk rá ha gondoljuk. Úgyhogy adtunk neki egy csomó jó zenét, többek között egy egészen ismeretlen számot, amit egy ismerősöm, egy SOTÉ-s lány írt. Egészen meglepődtem, amikor másnap meghallottam, mondom hmmm ezt a számot ismerem, közelebb mentem és akkor hallottam hogy ez a [CENSORED] zenéje ami szól :) Felraktam nektek ide mp3-ban, hogy hallgassátok, úgyis megy a képeinkhez:

[sajna azóta le copyright okokból le kellett szedjem a zenét :( Dúdoljátok el helyette valamelyik kedvenceteket :) ]

Valamint készültünk nektek egy kis mesével: