Srí Lankáról nagyjából fogalmam sem volt, amikor kitaláltam, hogy megnézem. Az tudtam, hogy valahol Dél-Indiában leszek, Srí Lanka meg közel van oda, szóval miért is ne mennék. Annyi rémlett, hogy ez egy kis sziget, ahol polgárháború van vagy mi, és valószínűleg valami hasonló dolog lehet, mint India, hiszen közel van.
Nos elég sokat tévedtem. Való igaz, hogy Srí Lankán polgárháború volt az utóbbi 20 évben (A többségi szingalézek irtották a kisebbségi tamilokat), de ennek tavaly vége lett. Az ország pedig sokkal tisztább és egy picit fejlettebb, mint India. A háború némileg visszavetette a turizmust és ezáltal a gazdaságot, de egyre többen észreveszik, hogy már biztonságos az ország, és éveken belül biztosan dugig lesz turistával. Nem véletlenül, mert az ország nagyon szép: mivel sziget, ezért mindenütt tenger van körbe-körbe. Középen pedig nagy hegyek. A földrajzi adottságok pedig nagy éghajlati diverzitást adnak: nyugaton tuti beachek és meleg, délen szavanna, a sziget közepén pedig hatalmas dzsungel. Keleten rejtettebb, zegzugos tamil falvak, mindenfelé rengeteg kulturális hagyaték (buddhista templomok főleg), jó túraútvonalak, gyönyörű, változatos tájak, a híres cejloni teaültetvények (Srí Lanka = Cejlon), és egész évben szörfszezon: télen nyugaton, nyáron keleten. Mi kell még?
Én a fővárosba, Colomboba érkeztem. Egyből feltűnt, hogy az ország sokkal tisztább, mint India. Nem értem, miért, mert itt sincsenek kukák, akárcsak Indiában, de valahogy mégis sikerül tisztán tartaniuk az utcákat. Tényleg nem értem, hogy hogy csinálják.
A belváros vegyes: a buszállomás környéke olyan, mint India: mindenfelé kis utcák, piac és árusok, kikötő és a buszok által generált fullasztó szmog. De 2 kilométerrel arrébb menő modern szállodák, politikai központ, felhőkarcolók, és persze a gyönyörű, pálmafás tengerpart. Meglepő a kontraszt, de összességében nekem nagyon pozitív volt Colombo. Én a városközpont közepén laktam, a szép és a csúnya rész határán, egy YMCA-ben (Young Men's Christian Association), ahol egy nagyon egyszerű, tiszta de sötét és lepukkant szobát kaptam. Igazából minden más lehetőség sokkal drágább volt, szóval nem volt választásom. Sokat sétálgattam a városban, és röviden annyit tudok mondani, hogy én valamiért beleszerettem, India után felüdülés volt a tisztaság, a felhőkarcolók, és valamiért úgy otthon éreztem magam. Szívesen visszamennék egyszer Colomboba.
Aztán pár nap után szedtem a sátorfámat, hogy továbbmenjek délnek és megnézzem azokat a híres Srí lankai beacheket. Hikkaduwára mentem le, ami név alapján nekem leginkább egy hawaii szigetet idéz, de valójában ez egy kis városka, kedvelt turistahely, sok mindenféle szálláslehetőséggel, India után meglepően sok fehéremberrel, pálmafákkal és gyönyörű tengerparttal. Kivettem egy szép szobát egy kis családi vendégház második emeletén, és itt is ragadtam több, mint egy hétre. A család nagyon aranyos volt, és összespanoltam egy kínai lánnyal, aki szintén itt szállt meg, sokat mesélt a kultúrájukról (vicces, hogy a kínai történelemóra szerint Kína megváltotta Tibetet azzal, hogy elfoglalták, a tibetiek pedig nagyon örülnek a kínai fennhatóságnak... Hm.) és megtanított főzni valami kínai kaját disznóból.
Béreltem motort és körberobogtam a környéket, hát lélegzetelállítóan szép helyek vannak. Hegyek-völgyek, teaültetvények, rizsföldek, fura gyümölcsök, sok folyó - helyenként függőhíddal, - olcsó ananász és kókusz mindenütt. Srí Lankán olyan érzésem volt, hogy a Paradicsimba kerültem, és hogy az a két és fél hét, amit a szigetre szántam, nagyon kevés lesz. Az is volt sajnos.
Rövid tartózkodásom alatt próbáltam sokat beszélgetni a helyiekkel, hogy hogy is volt ez a szingaléz-tamil háború (szingaléz csávó rövid válasza arra, hogy hogy is lett vége a háborúnak: "Hát, legyaktuk őket..."), milyen az életük, illetve hogy hogyan élték meg a 2004-es tsunamit, ami Srí Lankát is igen keményen érintette. Sok érdekes storyt hallottam emberektől, akiknek észlelvén a tsunamit, hirtelen dönteniük kellett, hogy akkor most a kissrácukat hozzák el az iskolából vagy a feleségüket a piacról, hogy felvigyék őket valami magas helyre, ahol nem lesz bajuk. Egy tsunami, mint kiderült, úgy néz ki, hogy
- Van a föld alatt egy nagy földrengés/vulkánkitörés/robbanás, ami miatt hatalmas víztömeg mozdul meg. Ezt még nem látod.
- Amit már látsz, az az, hogy a tenger visszahúzódik, de nagyon, általában ameddig a szem ellát, kilométereket. Ez nagyon izgalmas, ilyenkor a német turisták elindulnak befelé megnézni a partra vetett halakat, kagylót szedni meg ilyesmi.
- Ez az iménti állapot eltart pár percig, majd megjön a víz, egy nagy, 10-30 méteres hullám formájában (egy ötemeletes panelház kb. 15 méter magas), a kagylószedő német turisták nagy meglepetésére. R.I.P.
- Még két-három ilyen visszahúzódás-nagy hullám periódus lejátszódik a következő 1-másfél órában, hogy mindent igazán jól lezúzzon, aztán szép lassan visszamegy a víz a helyére és megállapodik.
A leírás nem volt egészen precíz, mert pl. van, hogy a visszahúzódás egészen elmarad és egyből emelkedni kezd a vízszint, de Srí Lankán éppen ilyen volt, ahogy leírtam. Elég para lehet. A ház, ahol laktam, erős téglaház volt, így ez példátul túlélte a tsunamit anno, pedig alig 200m-re volt a tengertől. Úgy tűnik, eléggé szerencse dolga, hogy mit mennyire gyak le a víz. És egyébként se kell félni, ilyen nagy tsunami a 19. században volt utoljára ezelőtt, szóval elég kis eséllyel kap el épp Téged egy Srí lankai kirándulás alkalmával :)
Nos, minden jó véget ér egyszer, így az én hikkaduwai tartózkodásom és ez a post is. Zárásképp kaptok egy képet a vendégházam kertjén átfolyó patakban élő 2 méteres varánuszról :
