Már írtam egy hosszabbat a Lahore-i szállásunkról, de azért még röviden megosztanék pár élményt Pakisztán második legnagyobb városából, Lahore-ból.
Azoknak, akik lusták elolvasni a cikket, Lahore egy képben:
Akárcsak Islamabadban, Lahore-ban se voltunk sokat. Akik régóta olvassák a blogot, azok emlékezhetnek, hogy otthon nagyon féltünk Pakisztánba jönni, főleg mert mindenki, még a Nagykövet Úr is azt mondta, hogy veszélyes. Ezért úgy döntöttünk, hogy a 30 napig érvényes, 14ezer ftos turistavízum helyett csak a 7 napig érvényes, 8ezer ft-ba kerülő tranzitvízumot kérjük. Utólag ezt nagyon sajnáljuk, elmentünk volna szívesen az északabbi részekre is meg ilyesmi. Hát, legközelebb. Mindenesetre aki jön Pakisztánba, annak azt tanácsoljuk, hogy ne féljen tőle, nézzen körbe bátran, nem bántanak a pakik.
A kevés idő alatt, amit Lahore-ban töltöttünk, akartunk múzeumba menni, mert mindenki jókat mondott róla, de aztán épp valami nemzeti ünnep volt és zárva voltak a múzeumok :( Gyakorlatilag egyetlen dolog volt nyitva, az állatkert, úgyhogy oda mentünk :)
A lahore-i állatkert állítólag Dél-Ázsia legnagyobbja. Hát, nem lehet nagy akkor a többi se, mert a budapesti sokkal nagyobb ennél. De azért láttunk funky cuccokat, pl. halott oroszlánt:
Meg vízilovat:
És kaptunk ingyen fagyit a fagyiárus bácsitól.
Összeismerkedtünk két hongkongi sráccal, akikkel aztán együtt léptünk le Indiába, aztán találkoztunk ausztrálokkal meg egy amcsi csajjal, aki nagyon merész módon egyedül utazik és Afganisztánba tervez továbbmenni. Hát, ritka, de ilyen is van.
Végül még két funky kép, egyrészt egy national geographicos ilyen fürdőző gyerekekkel, akik nem félnek a bilharziától:
Másrészt egy majdnem national geographicos (ha nem lógott volna bele a fényképezőm nyakpántja) egy riksában ülő teljes családról:
