Lahore-ban egy nagyon érdekes kis szálláson laktunk, amit "Regale Internet Inn" néven találtunk a Lonely Planetben, és bár a neve furcsa, a Lonely nagyon jókat írt róla, az "Internet" szónak pedig örültem, gondolván hogy végre tudok bloggolni.

Ugyan a hely egy koszos kis sikátorban van, amit nehéz megtalálni, és amikor odaértünk, teljesen sötét is volt benn (később kiderül, hogy miért), viszont a hely maga és a recepciós srác nagyon barátságos voltak. Egyrészt nagyon olcsó volt a szoba (2.3 USD fejenként éjszakánként), és járt hozzá ingyen ivóvíz, ingyen főzési és mosási lehetőség, melegvíz, sőt, első este még vacsit is hozott nekünk a recepciós srác, mondta h szeretne minket megvendégelni. :)

Hogy lássátok, hogy éltünk, leírom egy napunkat a hostelben:

• Reggel 9-ig alvás. A szobánkban sötét van, mert nincs ablak, a ventillátor maxra kapcsolva, hogy elviselhető legyen a meleg.
• 9:00-kor elmegy az áram: kikapcsol a ventillátor.
• 9:02-kor már annyira ömlik rólunk a víz, hogy muszáj kikászálódnunk a tetőteraszra, ahol legalább egy kicsit hűtösebb van. Ugyanekkor érkezik meg a teraszra mindenki más is, hiszen képtelenség benn megmaradni.
• 10-ig beszélgetünk, 10:00-kor visszajön az áram, bekapcsol a kinti ventillátor, amivel már igazán kellemessé válik a teraszon üldögélés. És ami még jobb, hogy a ventillátor által generált széltől lelépnek a legyek is, amik rohadt idegesítőek és rengetegen vannak. Ilyenkor ha van kedv, még vissza lehet feküdni, most 4 órán át lesz áram.
• 14:00-kor elmegy az áram, 16:00-ig nem is lesz. Ilyenkor már jobb az utcán lenni valamerre. Ezek az áramkimaradások egyébként egész Lahore-ban egységesen, időzítve vannak. Pakisztán többi részén van áram, csak mivel Lahore nagyváros, nem bírják ellátni a fogyasztókat egész nap árammal, vagy ilyesmi.
• Ha nagyon meleg van az utcán (Nagyon meleg van az utcán.), időnként be lehet venni magunkat egy-egy bankautomata mellé az ilyen kis bankautomata-helyiségekbe, mert ott általában van légkondi, gyakran még az áramszünetek alatt is, akksiról.
• 16:00-tól 20:00-ig kell bloggolni.
• 20:00-22:00-ig megint nincs áram, ilyenkor gázégővel vagy gyertyákkal lehet világítani, és lehet eszmét cserélni a többi arcokkal. Aludni még mindig nem lehet a meleg miatt, és a teraszon is csak mérsékelten elviselhető az idő a légmozgás hiánya miatt.
• 22:00-kor megjön az áram, ezután már van fény és lehet aludni is, mert újra működnek a ventillátorok, egész reggel 9-ig. :)

Egyik nap a teraszon üldögélve egy amerikai csajjal, izzadva bámulván az órát 9:42 perckor, várván a 18 perc múlva érkező megváltó ventillációt, egy félig ilyen csövesnek kinéző arc ült oda hozzánk. Kiderült róla, hogy az övé a szálloda, és elmesélte az egész történetét is, nagyon érdekes volt.

Az arcot Shams Malik-nak hívják, a családja 1927-ben alapított egy újságot Lahore-ban, ami apáról fiúra szállva az ő kezébe is elkerült. A 90-es években az újság szerkesztősége ebben az épületben dolgozott, ami most a mi szállásunk. 1997-ben ugyanis az arc elhatározta, hogy csinál egy netkávézót, mert bár a pakiknak fogalmuk se volt akkor, hogy mi az az internet, viszont azt látta, hogy az országba látogató külföldieknek lenne igényük internet-használatra. Ezért a szerkesztőségben lévő 32 gépből kivett 6-ot és átrakta őket egy külön terembe, így ez lett a netkávézó. Gondolkodott, hogy milyen nevet adjon neki: a "Regale" szó nemtom, honnan jött, talán fantázianév vagy az újságjuk neve volt. Először a "Regale Internet Cafe"-n gondolkodott, viszont arra gondolt, hogy ha a "cafe" kifejezést odaírja, akkor valószínűleg a kávézni/teázni vágyó helyiek is betérnek, ami tökre nem cél. Ezért végül a semlegesebb "Inn" szó mellett döntött, így lett a hely "Regale Internet Inn", Pakisztán első internet kávézója.

A külföldiek jöttek is szépen, viszont mivel a hely nevében benne volt, hogy "Inn" ("fogadó"), ezért többen már úgy jöttek, hogy ott is aludnának. A faszi végül azt mondta nekik, hogy persze, tulajdonképpen aludhatnak ott a földön, de 9-kor lépjenek le, mert akkor jönnek az újságírók és kezdődik a munka. Ez így is ment 3 évig, végül 2000-ben az újságot áttelepítette másik épületbe, ez pedig dedikáltan egy szállás lett és internet kávézó, plusz, mivel a faszi próbálja felkarolni a sufi zene művelőit, ezért hetente többször hív együtteseket, énekeseket fel a tetőteraszra - köztük egész menő együtteseket is - akik ott koncerteznek a szállóvendégeknek. Annyi a feltétel, hogy 10 emberes hallgatóságnak meg kell lennie, de a terasz méretéből adódóan egyébként ennél sokkal több nem is férne el.

A szállóba összesen kb. 200 ember jön egy fél éves szezon alatt, de persze ebből sokan több éjszakát maradnak. Volt ~10 ember, aki fél évig lakott a szállóban, egy brit arc 5 évet töltött ott, szóval vannak állandó vendégek is :)

A faszi azt is elmesélte, hogy egyébként ő a szállót csak mellékesen csinálja, ezért is ennyire olcsó, mert nem akar vele keresni semmi pénzt, csak jó lehetőség neki, hogy külföldiekkel találkozzon. Nem is újítja fel, mert azt gondolja, hogy megvan benne minden, ami az átlag hátizsákos utazónak kell, nem baj ha nem patyolattiszta minden. Közben csinálja az újságot, meg egyébként is milliomos, a jelenlegi pakisztáni miniszterelnök csapatában dolgozott korábban. Szóval ennyit a csövesnek kinéző pakikról :)

Képet sajna nem csináltam a fasziról, mert sosincs arcom megkérni valakit, hogy hadd fotózzam le, de csak egy cikket találtam róla.