Még az elindulás előtti napok egyikén, reggeli közben Latorczai Balázs barátomtól megkaptam, hogy ha felvettük volna videóra ahogy öt percen át lelkendeztem a sátorról, amit előtte kaptunk, akkor sok reklámköltséget megspóroltam volna a Mountexnek, mert vágatlanul le lehetett volna adni a tévésoppban :) Ez igazából annyira nem meglepő, mert brutáljó cuccokról nem nehéz lelkendezni.

A furcsa nekem az, hogy bármivel kapcsolatban, amit eddig a kezembe vettem azokból a büdösdrága cuccokból, amit a Mountextől kaptunk szponzorációként, nagyon hamar az az érzésem lett, hogy igen jól jártak velem, mert ha ezeket most hónapokig fogom használni, akkor utána már csak ilyeneket fogok venni, mert annyira kényelmes és jó minőségű cuccok, hogy egyszerűen nem lesz kedvem máshoz.

Persze ez csak az első benyomásom (OK, a második. Az első az volt, hogy "Mi a jó franc kerül 18ezer ftba egy pólón!?"), majd kiderül, hogy hány hét/hónap alatt szakadnak/kopnak szét a cuccok, illetve hogy rendes túrakörülmények között egyáltalán mennyire funkcionálisak.

 

Na, de nevezzük nevükön a dolgokat, itt van egy rövid lista, hogy miket is kaptam:

 

Sátor. MSR Hubba Hubba. Egy csoda. Így néz ki, amikor egy hajlékalan megpróbálja belőle ellopni a pálinkánkat:

 

Felállítottam otthon a nappaliban, ahol alig fért el. Ez egy 2.1 kilós sátor (cölöpökkel és tokkal együtt), 2 személyes, és ehhez képest hatalmas. Egy átlagos 2 személyes sátor 2.5-3 kiló és ha belefekszem, a lábammal és a fejemmel kvázi kifeszítem az egészet. Ellenben itt nemcsak hogy simán elférek benne, de tök nagy függőlegesen is, simán kényelmes matatni benne. A bonyolultnak kinéző kifeszítő vázszerkezetet fél perc volt elsőre összerakni és gyakorlatilag nincs súlya (valami alumínium ötvözet lehet), a cövekek meg szintén súlytalanok, és olyan rohadt jól néznek ki, hogy nem is lenne kedvem rácsapni egy kővel. Ilyen design-sátor ez vagy mi :)

Szóval ha megkérdeztek volna, nekem elképzelésem se lett volna, hogy mi kerül egy sátron százezer forintba, azt gondoltam volna talán, hogy az ilyen gramm-náciknak fontos, hogy két zsebkendőnyivel kevesebb súlyt kell vinniük plusz húszezer forintért, de tökre nem csak erről van szó. Aztán persze majd meglátjuk, hogy mennyi idő után szakad széjjel ketté.

 

Ruhák. Kaptam Icebreaker cuccokat, egész pontosan 1 pulcsit, 2 pólót és 2 alsógatyát. Ilyenek például a pólók:

 

Tökjól néznek ki, iszonyú könnyűek (egy póló 96 gramm, míg egy átlagos póló kb. 200), nagyon jó a tapintásuk és van rajtuk vonalkód, ami alapján ki lehet keresni, hogy melyik új-zélandi birka gyapjából van. Ez elég vicces cucc :) Az egyetlen baj velük igazából, hogy az 50%-ukat (értsd: az egyiket) már most elhagytam. De meglesz hamarosan újra :)

 

Kaptam még túracipőt meg 2 tökjó lecipzározható szárú (azaz egyben hosszú és rövid) gatyát. Ilyen a cipő, jól fog jönni az indiai dzsungelben:

 

Kaptunk továbbá kedvezményes áron 2 Hannah Summer hálózsákot és én egy Teva szandált, ami így néz ki:

 

 

Vagyis majdnem így, mert az enyém barna, de arról nem találtam képet.

 

Minden cucc nagyon menőn néz ki, majd nemsoká írok arról is, hogy hogy funkcionálnak, egyelőre legyen ez a rövid kis cikk egy tribute a Mountexnek, hogy ilyen jóarcok voltak és támogattak engem ezekkel a dolgokkal :)

 

Funny story a végére: Gödöllő szélén a benzinkútnál szinte rögtön felvett minket a Mountex egyik partnercégének munkatársa (vezetője, tulajdonosa?), Weiner Csaba, aki bár Gyöngyösnél lefordult, de hihetetlen jóarc volt, és egy kúton átpasszolt az egyik barátjához, [...] Zsolthoz, aki mindössze 1 km-rel előtte ment a kocsival, és ő elvitt egész egy Mezőkeresztes-környéki benzinkútig :) Ő szintén a túrabizniszben utazik, a Nomád Sport vezetője. (Raktam linket, nehogy valaki azt mondja, hogy részrehajló vagyok a Mountex felé...) Szóval meglepő koincidencia volt épp velük utazni. :)