Továbbra is szándékunkban áll behozni az elmúlt 5 hónap lemaradását, viszont ma úgy döntöttem, írok egy rövid helyzetjelentkezést, nehogy valaki azzal jöjjön, hogy az emlékeink mögé bújva elsunnyogjuk a jelenidőt.
Először is, a Gili-szigeteken vagyunk, ami Indonéziában van, közvetlenül Bali mellett. Bali egy nagyobb sziget, keresztbe mondjuk akkora, mint Pestről Szeged. A Gili-szigetek, ahol most vagyunk, ezek meg három darab szigetecske egymás mellett, darabja mondjuk akkora, mint Mosonmagyaróvár. Csak kevesebben laknak itt, és több a turista. (De ez utóbbi szerintem csak a pálmafák meg a tenger miatt van, amúgy Mosonmagyaróvár is pöpec hely.)
A búvárkodást lecseréltem freedivingra, ami azt jelenti, hogy most nincs a hátamon búvárpalack, hanem veszek egy nagylevegőt és sutty le a vízbe. Na, ezt csináltam ma, és sikerült is leúsznom 18 méter mélyre, ami személyes rekord :) Holnap lesz rövidke tanfolyamom második és egyben utolsó napja, amikor további légzéstechnikákat meg hasonlókat fogok gyakorolni.
Amanda közben a múlt héten elkezdte a búvárkodást, így néz ki búvárszerkóban:
Ha közelről megnézitek a képet, feltűnhet, hogy Amanda lábán nincsen szandál! Kérdezhetnétek, hol van Amanda szandálja. Hát, az úgy volt, hogy jövök haza előző este a boltból, egyszercsak azt látom, hogy nincs meg az Amanda szandálja az ajtónk elől a kis hotelünk erkélyén. Keresgélem mindenfelé, nincs meg, sőt, a ruhaszárítónk is eltűnt a ruháinkkal. Amanda is kijön, nézelődünk-gondolkodunk, aztán egyszercsak az erkélyünk alatti rizsföldön mintha valami folt világítana. Kapom a zseblámpámat, na ott van a rizsföld közepére lek*rva a ruhaszárítónk. (???) Kisvártatva jött a hotel tulajdonosa és segített visszaszerezni a ruhákat, de a szandál eléggé esélytelennek tűnt. Nem tudom, láttatok-e már rizsföldet, de leegyszerűsítve olyan, mint egy sekély mocsár, amiből fű nő szép egyenes sorokban. Így néz ki éjszaka, zseblámpával megvilágítva:
Szerencsére a történet - csodával határos módon - jól végződött, itt a haversrác, ahogy épp megtalálja Amanda szandálját rögtön a merülés után:
Magic. Hogy hogy kerültek oda a cuccok, azt azóta is homály fedi. Mi 1 órával azelőtt még láttuk őket kinn, aztán benn voltunk (és nem hallottunk hangokat kintről), közben a szandi elkószált.
Miközben mi ilyen módon póruljártunk, a balinézek nagy nemzeti ünnepükre készültek, aminek most internet híján nem tudom a nevét, de 210 naponta van, 10 napig tart és ilyen hatalmas bambuszokból készült cuccokat raknak ki az utcára. A metódus a következő: 1. Fogják a hatméteres bambuszt. 2. Egy egész napig díszítik egyéb növény- és ruhadarabokkal. 3. Vésővel és egyéb pattintott szerszámokkal törnek egy lyukat az aszfaltba a ház előtt (ha még nincs). 4. Beleállítják a bambuszt, hogy végül ilyen legyen:
Hát ennyit mára Baliról és a Gilikről. Most még szűk 10 napot itt leszünk és freediveolni meg szörfözni fogunk valamint élvezzük az olcsó jégkrémet, aztán 12-én irány Ausztrália, ahol újabb kalandok várnak ránk az eddigi árak tízszereséért. Ez utóbbi miatt érzett aggodalmát Amanda egy oroszlánból készült vonatban próbálja kompenzálni:
