Kopottas Targonca 2012

Egy szép csütörtöki napon összeszedtük a cuccainkat és könnyes búcsút vettünk a remek kis szobánktól, erkélyünktől, a Gangesztől, és fogtunk egy buszt, ami elszállított minket Delhibe.

Bár már a buszon kerestem a Lonely Planetben (az útikönyvünk) egy jónak tűnő szállást, végül ahogy megérkeztünk és elkezdtünk kalandozni a Pahar Ganj-i dzsumbujban (ez az a kerület, ahol az utazók 90%-a megszáll, bevásárlóutca, olcsó kaják és szállások, ilyesmi), megtalált minket egy alkesz küllemű emberke, aki azt mondta, van olcsó szállása. Kérdeztük, milyen olcsó, mondta, 300. (Ez kb. 1300 ft éjszakánként, kettőnknek) Mondtuk, az jó, nézzük meg. Megnéztük, hát, lepusztult ház, sötét, ablaktalan szoba, alapvetően koszos mindenütt, a többi szobák fele annyira le volt lakva, hogy ki se adták, csak szeméttárolásra használták őket. Az egyik ilyen ki nem adható szobának volt egy működő fürdőszobája (egy lyuk a padlón kaksizásra meg egy hidegvizes csap a falon, derékmagasságban, fürdésre), ezt lehetett használni, mert a nekünk szánt szobának bár volt fürdője, de abban nem volt víz. Nem sokat gondolkodtunk, mert olcsó volt mi meg csórók, úgyhogy kivettük. A szobához egyébként járt egy az előző lakó által otthagyott joint, ill. miután mondtuk, hogy kivesszük a szobát, az öreg fószer mondta, hogy "Jó-jó, legyen 250..." Úgyhogy legalább tényleg olcsó volt :)

A szobánkról nincs képünk mert nem mertük lefotózni, de a szobánk előtt állva csináltam egy képet arról, hogy a remek indiai mérnökök milyen királyul megtervezték, hogy esőben a tetőre hulló víz esőcsatornákban gyűljön össze, majd onnan egy csövön lecsorogjon éppen a szobánk elé a folyosóra, ahol aztán 5-6 centi mély pocsolya keletkezik belőle.

A mellettünk lévő szoba egyébként azért nem volt kiadva, mert oda ugyanígy beömlött az eső egy másik hasonló csövön.

A fürdés különösen vicces volt: a fürdőben nem volt világítás, a wc mellett pedig volt egy csap, amiből 0-24 ömlött a víz egy lyukon. Annak érdekében, hogy legyen nyomás a "zuhanyban" (a derékmagasságban lévő másik csap), a wc melletti kis csapra rá volt applikálva egy nejlonzacskókból és kötelekből álló "szigetelés", ami valamelyest lecsökkentette a vízsugár erősségét, és így már lehetett "zuhanyozni" a másik csapban. Ez a szigetelés néha rajta volt, néha nem, esetenként pedig egyáltalán nem volt víz sehol.

Amikor pedig volt víz, az olyan volt, hogy egyrészt ha a két tenyeremben összegyűjtöttem pár deci vizet, a tenyerem alját már nem láttam, mert annyira koszos volt, másrészt fürdés után mindenfelé csillogtunk, mert volt valami csillámpor (fémdarabok?) a vízben :)

A tartózkodásunk végére még valami tetveket is összeszedtünk, úgyhogy fájó szívvel (valójában nem annyira) megszabadultam a 3 hónapja növesztett szakállamtól és a hajam egy részétől. Katt a képre a borotváláshoz.

Végül aztán könnyedén megszabadultunk ezektől a szívünknek kedves kis állatkáktól, vettünk valami sampont ami kimosta őket oszt kész. De azért izgi volt. Az utunk során biztosan messze ez volt a leglepukkantabb szállásunk :)

A további delhi kalandokról pedig mesélek nektek holnap.

Ma végre rajzoltam. Elég béna vagyok :) De nagyon élveztem: letöltöttem a Corel Painter 12 30 napos próbaverzióját, elővettem a táskám mélyéről a digitális rajztáblámat és nekiálltam. Ennyit sikerült haladnom 2 óra alatt:

Szerintem azért látszik a fejlődés :) Rajzolgattam még kb. 50 karikát meg kb. 50 ellipszist, gyakorlásképp. Na, azok még ennél is rosszabbak lettek :)

Ha érdekelnek a furcsa hangszerek és/vagy az indiai zene, akkor ez a videó érdekel téged :)

Elég sok anyagot felvettünk a koncerten, próbáltam minél jobban kiválogatni-összesűríteni, hogy át is jöjjön az érzés de közben ne is legyen túl hosszú. Végül 11 perc lett, ezzel ez a leghosszabb videónk eddig. Érdemes figyelmesen végignézni :)

Egyszer volt egy elég rossz szülinapom, a sorban a huszonnegyedik, ami azért volt rossz, mert magányosan telt. Éppen egyedül sétálgattam Spanyolországban akkortájt, és hát egyedül nem volt kivel ünnepelni. :) Emiatt aztán féltem kicsit, hogy ez az Indiában esedékes huszonhetedik vajon milyen lesz.

Alapból kis elvárásokkal voltam felé, mondván, hogy a szülinap arra való, hogy feldobja a szürke hétköznapokat, de mivel nekünk most már pár hónapja minden egyes nap különleges, nincs mit feldobni. De aztán ahogy lett, az egyértelműen felülmúlta a várakozásaimat :)

De beszéljenek helyettem a képek:

Eredetileg nem akartunk Rishikeshbe menni, mert már nagyon vártuk Delhit meg minden, de aztán Ryan barátom a vipassana tábor végén kifejtette, Delhi tök szar hely, nem úgy, mint Rishikesh, ami viszont maga a Paradicsom. Mit tehettem, elhittem neki, úgyhogy Ryannel (Melbourne, Ausztrália) és Alexszel (Montréal, Kanada) együtt Rishikeshbe mentünk, ahol Ryan megmutatta a legkirályabb környéket a városban, ahol olcsóak a szállások és remek a kilátás, úgyhogy gyorsan ki is vettünk Judittal egy csodálatos szobát.

A szállásunk annyira menő volt, hogy volt még konyhánk is, amit használhattunk, úgyhogy egyik reggel Judit meglepett egy csodálatos rántottával! :) Talán Bulgária óta nem ettem rántottát, ráadásul Judit jó hagymásan csinálta meg, paradicsommal meg minden. Nyamm. Azt hiszem, mindenképp megérte az a főzősuli ;)

No de mi is az a Rishikesh? Rishikesh egy kicsi város a Himalájában, híres a jóga-központjairól, a Gangeszről, ami átfolyik rajta, és arról, hogy a 60-as években a Beatles itt töltött pár hónapot, és itt írták a White Albumot.

Maga a város a Gangesz völgyében fekszik, a folyó mindkét oldalán, néhány gyönyörű függőhíddal a folyó felett, és rengeteg szép hindu templommal. A környéken van néhány természetileg szép hely: vízesések, kristálytiszta vizű folyók (amik aztán az igen koszos Gangeszbe ömlenek), erdők, meg hát ilyen hegyek-völgyek, végülis a Himalája szélén vagyunk...

Mi 7 napot töltöttünk itt, alapvetően nagyon nyugisan: sokat üldögéltünk kinn a nagy erkélyünkön izraeli szomszédunkkal és a villogó seggű bogarakkal. Rishikeshben mindenki vagy izraeli, vagy villog a segge. Jó, az indiaiak kivételek, de amúgy tényleg csak zsidók vannak. Meg ezek a bogarak. Nagyon furák, egyik este vettük őket észre, amikor megláttuk, hogy van egy villogó pötty egy közeli fán. Aztán hamar kiszúrtuk a többit is, egyre közelebb, és végül találtunk egyet az erkélyünkön is, így közelről megtanulmányozhattuk, hogy ezek tényleg ilyen fajta bogarak: villogóseggűek. Ezek szentjánosbogarak lehettek szerintetek? Vagy azok konstans világítanak? Egyet láttunk, ami konstans világított, egy erdőben éjjel, amikor átmásztunk egy buddhista kolostor kerítésén, de az inkább egy félszemű leopárd volt szerintem. Na mindegy.

Meg aztán eltöltöttem 1-2 napot a netkávézóban, hogy végre bloggoljak. Eközben volt egy meglepő tapasztalatom: leültettek a laptoppal egy asztalhoz, ami egyben egy masszázsszalon recepciós asztala volt. A 8 óra senki sem jött masszíroztatni, ellenben az asztal túloldalán mindvégig ott ült a recepciós hölgy, és akár hiszitek, akár nem, 8 órán keresztül bámult maga elé. De szó szerint, csak ült és nézett ki a fejéből egész nap. Ahhoz már hozzászoktam, hogy az indiaiak nem épp egy hatékonyságra törekvő nemzet, de hogy valaki úgy tölti a napjait, hogy az ég világon semmit sem csinál (OK, persze biztos jön valaki pár naponta a masszázsszalonba, de ez a lényegen nem változtat), ez eléggé sokkolt.

Talán ennek a sokknak köszönhettem, hogy amint kiléptem a netkávézóból, kibicsaklott a bokám és leestem a netkávézó lépcsőjén, egész este fájt a bokám meg kiszakadt az egyik mountexes gatyám térde. Eléggé paráztam, hogy be fog dagadni a bokám, mert rendesen kibicsaklott, de ráraktam pár darab ilyen kínai "tigristapasz" nevű csodát, és ez valószínűleg segített, egész jól elmúlt a duzzanat egy éjszaka alatt.

Végül, hogy átérezhessétek a feelinget, kaptok egy galeszt. 56 kép, azaz kb. 5-6 perc megnézni, és vannak benne trance zenére flashelő vaddisznók:

Dehra Dun nekem nem tetszett. Ne menjetek Dehra Dunba ha nincs ott különösebb dolgotok, mert az utcák koszosak, a riksások át akarnak verni, a szállás drágább, mint másutt, büdös van és mindenki koldul. Főleg a gyerekek.

Én a Vipassana tábor miatt mentem, és 1 nap után le is léptem gyorsan 15 kilométerrel arrébb, arra a szép helyre, amit már lefestettem a Vipassanás cikkben.

Két hét Himalájában chillezés után úgy döntöttünk, lejövünk a hegyekből és keresünk valami újat. Eredetileg egyenesen Dehra Dunba akartunk menni, ahol a Vipassana (meditációs) tanfolyamom volt, de azt hallottuk, hogy India "Punjab" nevű tartományának fővárosát, Chandigarht nem szabad kihagyni, úgyhogy inkább elindultunk két nappal előbb, hogy még benézzünk ide is.

Az utunk lefelé minden volt, csak nem problémamentes. Délután indult a busz, hajnalra ért Chandigarh-ba. (Indiában még a kicsinek tűnő távolságok is gyakran igen hosszú utat jelentenek, a kb. 40 km/h-s átlagsebesség miatt. Főleg a hegyekben.) Egyrészt egész nap és egész éjjel ömlött az eső, úgyhogy nem nagyon tudtunk nézelődni, aztán aludtunk, de hajnal 1 körül arra ébredtünk, hogy megállt a busz. Nem értettük pontosan, hogy mi van, aztán szép lassan, mikor már fél-egy órája nem mozdultunk, kezdett mindenki aggódni, míg végül valaki kiderítette, hogy előttünk egy nagy földcsuszamlás temette be az utat, és most se előre, se hátra senki. Úgyhogy vártunk kb. 3 órát a sötétben az esőben, mire végül valami történt, és továbbmentünk. Pár nappal később kiderült, hogy ez az egész cucc benne volt az indiai híradóban is, szóval valami extranagy csuszamlódás lehetett.

De ez még nem lett volna baj, az igazi probléma a megérkezéskor volt. Ugyanis a táskáink, amik a busz csomagtartójában voltak, csuromvizesre áztak. De szó szerint, folyt ki a táskámból az esővíz. Sajnos túl csipás volt még a szemem, hogy bármit csináljak, ráadásul mivel ilyen magánbusz volt, nem egy állomáson állt meg, csak valahol Chandigarhban egy út szélén. Úgyhogy küzdelem nélkül elhagytuk a terepet, riksára ültünk és kerestünk egy hotelt, ahol kiteregethetjük a cumóinkat.

Egy rövid tipp azoknak, akik Chandigarhba szándékoznak utazni és nincs sok pénzük: ne higgyetek a Lonely Planetnek, nem kerül hatszorannyiba a szállás Chandigarhban, mint máshol, (csak kb. 2x), kb. 1 óra utánajárás árán lehet találni értelmes áron szállást.

Közbevetés: egy furaság, amit Chandigarh főterén láttam:

És az emberek tolongtak ezért. Na mindegy.

Chandigarh-ról magáról leginkább képekben, de pár szó összefoglalóul: Islamabadhoz hasonlóan egy tervezett, kockás elrendezésű város. A kockákat szektoroknak hívják, 40 db van belőlük és nagyjából mindegyik másra szolgál. Szép zöld város (Indiához képest mindenképp), punjabi emberek lakják, akik javarészt sikh vallásúak és turbánt hordanak. Ja igen, a várost Le Corbusier tervezte, és ha építész lennék, egy csomót tudnék még erről mesélni, de nem vagyok, szóval majd remélem, Zoli barátunk kommentel valami okosat erről :)

Na, és végül a képek, 34 db összesen, szóval nem nagy galéria, épp csak a lényeg.