I. Rizsa

Épp egy vonaton ülök, másodosztályon, a nyitott vonatajtóban. Mivel csak tegnap délután vettem meg a vonatjegyemet, azt mondták, helyfoglaláshoz már késő van, vegyek egy sima másodosztályú jegyet, aztán majd fightoljam le a kalauzzal, hogy legyen székem. 10 órás út, első osztályon légkondival, fekhellyel kb. 5000 ft lenne az út, így másodosztályon csak 600. Három dollár. Vicc. Helyet végül nem foglaltam, mert az sem volt kényelmesebb, mint a padló, inkább ráültem a sapkámra és így már itt a földön is teljesen jó. Ezt a képet most csináltam 1 perce. Körül pálmafák:

No de igazából Goáról akarok írni nektek, mert az eddig kimaradt.

Goa azért különleges, mert míg India mióta világ a világ (na jó, majdnem) angol gyarmat volt, angol hivatalos nyelvvel, meg minden, Goát a portugálok foglalták el, és sikerült is megtartaniuk egész addig, amíg India önálló állam nem lett, szal nem sokkal ezelőttig. Így itt egész más kultúra honosodott meg, ami látszik a mentalitáson, az építészeten és azon, hogy a nagyon öregek közül (állítólag) néhányan még mindig portugálul beszélgetnek egymással.

Mi egy hónappal ezelőtt értünk ebbe a pici indiai államba (India legkisebbje) Bombayből, amikor még Judit is itt volt, életem lerosszabb buszos utazásának keretében. Az busz-útról még írok nektek, az külön story és elmesélve még vicces is lehet.

Ryan barátom (a vipassana táborból) azt tanácsolta, hogy vagy Észak-, vagy Dél-Goára menjünk, mert a középső részen nem olyan szép a természet, nagyon sok az ember és sok az indai turista, kevés a nyugati. Az indiai emberekkel nincs baj, de az indiai turistákhoz képest preferálom az európaiakat. Úgyhogy megfogadtuk Ryan tanácsát és először Észak-, majd Dél-Goára mentünk.

Végül Judit 2 hetet, én meg egy hónapot voltam Goán, egy élet nem lenne elég, hogy mindent részletesen elmondjak az ott megéltekből, úgyhogy csak a fő élményeket írom le, meg próbálok egy értelmes képet összerakni Goáról, hogy aki netán arra jár majd az olvasók közül, az ne üres kézzel menjen.

II. Észak-Goa

Észak-Goán Vagatorra mentünk, ami egy nagyon nyugis kis tengerparti falu, sűrű növényzet mindenütt, ettől ilyen zegzugos-lugasos az egész. Vicces, ahogy a kókuszpálmák vegyülnek a számunkra "normális" fákkal. Vagator elsősorban arról híres, hogy itt vannak a nagy trance partyk az erdőben, rengeteg emberrel és minden létező droggal. Mivel mi még szezon előtt voltunk ott (és igazából amiket Goáról írok, ez még mind a szezon előtt volt, bár a végére már azért egész sok ember lett és egész sok vendéglátóipari egység kinyitott), a rengeteg ember az még nem volt ott, így végül trance partyt nem láttunk.

Vagator mellett van Chapora, ami szintén egy kis falu beach-csel és a Scarlet Juice Shoppal, ahol igen olcsó és igen finom frissen facsart üdítőket lehet kapni, meg gyümölcstálat. Aztán ott van még Anjuna, mi a legnagyobb falu a környéken, itt már van menő légkondis szupermarket is, ahol lehet kapni szalonnát (!), nutellát, meg egyéb nyugati hívságokat. Valamint Anjunán van a híres bolhapiac, amit még a régi-régi első goai hippik csináltak, hogy eladják a cuccaikat és tudjanak venni helyette füvet. Anjuna ilyen nagy hippiparadicsom hagyományosan, bár szerintem ma már túlzsúfolt lehet szezonban.

Mi Vagatoron egy Shalom nevű vendégházban laktunk, ahol furamód nem volt senki se zsidó. Kivéve Roti barátunkat, aki szintén vendég volt, de ő csak később jött, mindjárt írok róla.

Az első kb. 5 nap úgy telt, hogy én halálomon voltam valami Mumbaiban evett rossz kaja miatt (ez úgy megedzette a gyomrom és az elővigyázatosságom, hogy azóta se volt bajom), így 5 napig a szobában feküdtem. Judit pedig lespanolt Ancsával meg Roxyval, akik két magyar személy voltak - anya és lánya, - és a szomszéd szobában laktak. Ez elég random volt, mert az egész út alatt addig kb. 4 magyarral találkozunk, Vagatoron alig volt egy lélek, ők meg épp mellettünk szálltak meg. Na mind1, Juditnak ez jól jött, mert volt kivel dumálnia, amíg én felváltva aludtam meg fostam, illetve nagyjából ez alatt az 1 hét alatt tanult meg angolul, mert végre magára volt hagyva.

III. Dél-Goa

Mikor felépültem, még egy kicsit körbemotoroztuk a környéket Judittal, majd úgy döntöttünk, hogy továbblépünk Dél-Goára, ami Judit uccsó állomása volt. Hozzánk csapódott az imént említett izraeli srác, Roti is. Roti, mint megannyi izraeli, épp végzett a hadseregnél kötelezően letöltendő 3 év szolgálatával, és most utazik. Igazi playboy a srác, nem nagyon láttam őt tiszta tudattal rövid ismeretségünk alatt, és a szórakozás minden módját kultiválta. Így ment el pl. egy orosz hajóra kaszinózni, ami az álmoskönyv szerint nem egy bölcs vállalkozás. Vesztett is 25ezer rúpiát, ami kb. 100e ft. Aztán a maradék pénzéből tovább játszott, és egyszercsak ott tartott, hogy 125ezer pluszban volt. Itt meg is állt, zsebretette ezt a kb. 600e ft-ot fél kiló 500 rúpiás bankjegy formájában és hazajött. Igen boldog volt, különösen, miután a nyereménye egy jelentős részét kokainra költötte. Anyway, vele együtt buszoztunk le Dél-Goára, ahol ő egy menő szállást akart, mi meg olcsót, így egy időre különváltak útjaink. Arra mindenképp nagyon jól jött a srác, hogy ő javasolta, hogy Palolemre menjünk, ami nagyon jó döntésnek bizonyult: mi eredetileg Agondára akartunk menni, ami Palolemtől 7km-re van feljebb a parton. Az is gyönyörű hely, de szezon előtt ott nulla élet van, Palolemen meg legalább volt pár ember, de nem is túl sok, szóval épp kellemes volt.

Palolemen egy nagyon tuti kis szobát béreltünk a falu közepén, meg egy robogót freegyes támogatásának jóvoltából. Erről egyébként csináltam is egy rövid galériát köszönetképpen:

Remélem, mindenki érzi már otthon cselekedetünknek a magyar gazdaságra kifejtett élénkítő hatását :)

Bő egy hét alatt körbemotoroztuk az egész környéket, nagyon szép helyeket találtunk, többek közt egy nemzeti parkot, arról majd csinálok is egy galeszt, mert érdemes rá.

Voltunk rákot halászni, delfint nézni, drogozni az izraeliekkel, spanolni mindenféle népekkel akiket találtunk, aztán Judit szerelmes lett egy svájci srácba :) majd lelépett. Úgy volt, hogy elkísérem vissza Mumbaiba, de aztán olyan nagy magabizalomra tett szert, amíg beteg voltam és gyakorolta az angolt, hogy simán felült egyedül a vonatra és ez az utolsó képem róla:

IV. Dél-Goa Judit nélkül

Miután Judit lelépett, a következő dolgok történek vázlatosan: leköltöztem egy tengerparti vityillóba; elkezdtem jógaórákra járni és kajakozni; a jógaórákon összeismerkedtem egy iráni-német lánnyal; a lány bemutatott egy ausztrál-angol srácnak és egy delhi srácnak; együtt lógtunk meg motoroztunk így négyen sok napig; leléptek; vettem egy szúnyoghálót; rengeteget sportoltam, mindennap futás a parton, kajakozás meg minden; rajzoltam is; qrvayól elvoltam, hogy végre foglalkozok magammal, nyugiban; visszavittem a robogót és béreltem helyette egy bringát; találkoztam Ryanékkel, akik a szomszédot Agondán laktak; bemutattak egy jóginak, aki a hegy tetején lakik, most költözött oda, előtte 18 évig egyedül élt a Himalájában. Szívtunk füvet terápiás jelleggel és megjavítottam az internetet a laptopján. (Filozófusokkal akart csetelni, és padavant találni magának); egy véletlen folytán találtam egy Palolemen élő magyart, aki Gábor, és búvároktató; megtanultam búvárkodni: Open Water Diver lettem, 18 méterig merülhetek; megcsináltam egy Advanced Open Water Diver kurzust is, 30 méterig merülhetek; végül Gáborékkal leléptünk Goáról, hogy besegítsek nekik a búvárbázison, de ez már nem Goa, úgyhogy ezt a következő cikkben folytatom.

Most már érthető, ugye, hogy megőszülnék, ha mindezt részletesen le akarnám írni? :) De kérdezzetek bátran, ha még valami érdekel :)

Na hamarosan utolérem magam a bloggal, most pár napig azért nem sikerült postolni, mert annyi minden történt, hogy semmi kedvem nem volt írogatni, inkább süttettem a seggem. :)

Dióhéjban ami még következik: 

• Voltunk Goán egy hetet
• Judittól elbúcsúztam, hazarepült Bombayből, azóta már otthon van.
• Voltam Goán még három hetet, mert Goa jó :)
• Megtanultam búvárkodni! Megvan a PADI Open Water Diver (merülhetek a búvár haverommal 18m mélységig), az Advanced Open Water Diver (ugyanez 30m mélységig) és az elsősegély vizsgám. Gábor tanított, aki magyar és Dél-Goán találkoztam vele elég random módon. Az utam egyik fő célja ugye, hogy búvároktató legyek.
• A búvárkodással kapcsolatban találtam Thaiföldön tanfolyamot, ahol a rendes ár töredékéért kitanítanak Rescue Diver-nek (mentőbúvár) és Divemasternek (mesterbúvár), cserébe 3 hónapig merülgetnem kell majd. Ezt február 1-től kezdem elvileg Phuketen, ami egy thai sziget.
• Lejöttem Keralába, ami Dél-India, Pere Vikiékhez, akik előttem egy nappal indultak Indiába és 5 hónappal előbb értek ide, mert ők a könnyebb utat választották :) A blogom miatt találtak meg és írtak, hogy majd látogassam meg őket. Nekik is van blogjuk, itt ni: http://indiapass.blog.hu. Ha valakit érdekel, milyen Indiába kiköltözni, informálódjon náluk, nagyon hasznosakat írnak, meg hát eleve le a kalappal, hogy milyen jól berendezkedtek itt 5 hónap alatt.
• Most egy hétig a Pere családdal lógtam, haverok buli Fanta, aztán most mindjárt vonatra szállok és felmegyek valamivel északabbra, ahol egy svéd-dán sráccal találkozom és megnézek egy hallefagyasztó-behajózó üzemet :)
• A terv az, hogy ma Kochi, holnapután Bangalore, a hónap végén Chennai 2 napra, aztán irány Sri Lanka, megyek szörfözni :)
• Aztán pedig Amandával találkozom majd november 22-én Thaiföldön. Az Amanda az a csajom, és már nagyon örülnék, ha látnám. :)

Minderről fogok írni hosszabban is ám, most ez csak egy kis összefoglaló volt, hogy amikor valaki kérdezget, hogy mi újság, akkor tudjak mutogatni a blog URL-re :)

Itt lehet nézni ma este 9-kor, még most állítsd be az ébresztődet estére! :)

http://bss.sch.bme.hu/showtime

Részletek:

https://www.facebook.com/event.php?eid=147388802026771

Ez tehát a BME VIK (Schönherz) TV-jében lesz egy ilyen mesélős műsor, és lesz benne a Judit, aki az út elején jött velem, de már hazament. A műsort Hatás Dani barátom fogja vezetni, már emiatt is botorság lenne kihagynod.

Le is tölthető! Végre-végre ezzel talán felkerülök a szar.hu-ra!

Kb. 14.000 km-es utunk során mindössze kétszer alakult úgy, hogy felszínen futó kötöttpályás járművön utaztunk: egyszer a gödöllői HÉV-en, egyszer pedig az Isztambulból a "külvárosba" kimenő 80km-es, szintén HÉV-jellegű vasúton. Eddig. Viszont Delhiből Agrába (~3 óra), Agrából Delhibe (~3 óra), és Delhiből Mumbaiba (~20 óra) vonattal mentünk, így ha nagy tapasztalatot nem is szereztünk az indiai vonatozás terén, azért kipróbálásnak nevezhetjük a dolgot.

Indiában 7 osztály létezik a vonatokon, a nagyon olcsó, nagyon igénytelentől a nagyon drága, nagyon kényelmesig. Ezek:

• 1AC: Ez a legdrágább cucc. Itt van egy kis szobácskád mosdókagylóval, ággyal, ágyneművel, légkondival és 1 vagy 3 szobatárssal.
• 2AC: Ez se olcsó. Itt négyen vagytok egy "fülkében", de itt a "fülke" már nem a magyar értelemben vett fülke, mert nincsen ajtaja. A székek elrendezése ugyanolyan, mint nálunk a fülkés megoldásnál, csak nincs ajtó, ill. szélesebb a vonat, és így van még szék a folyosó túloldalán is. A székek pedig ággyá alakíthatók, így lehet aludni is. Ezt nehéz elmagyarázni, fotót meg még nehezebb róla csinálni a szűk hely miatt.
• 3AC: Ez még mindig légkondis kocsi, ugyanaz, mint a 2AC, csak itt már 3 ágy van egymás fölött.
• AC Chair: Kb. mint egy Intercity nálunk, az, amelyik nem fülkés. Székek vannak, azaz aludni itt már nem lehet, de légkondi az van, és egész tiszta.

• Sleeper: Na, ez az óccsó alvós osztály. 3 ágy van egymás fölött, mint a 3AC-nál (csak itt már ugye nincs légkondi). Gyakran beázik, de műanyaggal borított ágyak vannak, szóval le lehet törölni, ha vizes. A mellékelt kép a "folyosóról" készült, balra van 1+1 ágy, az alsó 2 székké alakítható, azon ül a két csávó a képen. Jobbra pedig mintha boxok lennének, csak ajtó nélkül, és 3 ágy egymás van felett. Az alsó ágyat lehet székekként használni.
• 2nd class reserved: másodosztály, helyjeggyel. Azaz biztosan van helyed, ha fapados is. És ez már tényleg igen olcsó.
• 2nd class unreserved: másodosztály, foglalás nélkül. Ha nincs hely, állsz, vagy utazol a vonat oldalán lógva, vagy ahogy akarsz. Ez kb. ingyen van.

Hát kb. ezek a lehetőségek vannak. És az arányok olyanok, hogy ugyanaz az utazás 1AC-n 2000 ft, míg 2nd unreserved-ön 100 ft.

Agrába sleeperrel mentünk, mert az összes többi jegy már elkelt. Eléggé időben kell itt jegyet venni, mert néha egy hónappal előbb elfogy az összes. (Miért nem indítanak több vonatot? Igen.) Delhibe vissza szintén sleeper, Delhiből Mumbaiba pedig CC, azaz légkondis-üldögélős, amire azt mondták a hivatalba' hogy felejtsük el, az nem jó, hát ott nincsen ágy. Elmeséltük nekik a 3 napos buszozásunkat Pakisztánban, utána már elhitték, hogy nem bánjuk a 16 óra üldögélést.

A tapasztalataink vegyesek voltak. A vonat tágas volt, kényelmes, de a csomagoknak alig volt hely. Jó társaságot találtam, beszélgettem a körülöttem ülőkkel, Judit pedig a vonat egyik nyitott ajtajában üldögélve látott egy csomó embert, akik a vonatsínek mellé szartak, meg hordták a szemetet. Állítólag szó szerint mindenki a vonatsínek mellé járt elvégezni a dolgát, Judit látott egy kisgyereket is, aki egy betonfal tetejéről kakkantott le a vonat mellé :) És nagyon büdös van mindenütt. De persze érthető ez az egész: rengetegen laknak nejlontetejű, kb. szemétből ácsolt, fal nélküli "házakban", nekik nyilván nincs angol WC-jük, mit tudnak csinálni.

Agrában megnézük a Taj Mahalt és csináltunk róla szép képeket, volt egy az épülettől 200m-re lévő, Taj Mahalra néző tetőteraszos szállásunk, csináltunk riksaversenyt (nem akartunk beszállni riksákba, hanem sétálni akartunk, de két riksás utánunk eredt és 60-ról 20 rúpiára lealkudták maguknak az árat, csak hadd vigyenek el. Végül az egyikükhöz beszálltunk 10 perc után, de komikus volt az egész, már átmentünk az út túloldalára hogy hagyjanak békén, de nem zavarta őket, átjöttek a szembesávba és úgy alkudoztak velünk :), voltunk buddhista templomban furán kiabáló embereket nézni, ilyesmik. Agra alapvetően nem rossz hely.

Aztán vissza kellett mennünk Delhibe, ahol átszálltunk másik vonatra, ami elvitt minket Mumbaiba (vagyis Bombay-be, itt úgy mondják, hiába van már régóta új neve a városnak)

Még mielőtt odaértünk volna, elláttak minket egy csomó jótanáccsal a vonatozós barátaink: hova menjünk, hova ne, hol találunk olcsó szállást stb. Bombay nagyváros: 150 km hosszú, 16 millióan laknak benne, tengerparton van, a belső része tulajdonképpen egy sziget. A 16 millió lakos 60%-a lakik gettóban (slum), ezekben a fent említett nejlontetejű helyeken. A maradék jobb körülmények között él, de szerintem az igazán gazdagok ilyen 2-3% lehetnek max. Bombayben van a világ éves filmtermelésének felét adó Bollywood, és emiatt az összes indiai sztárocska. Bombay déli része a menő környék, itt van a Taj Hotel (ahol 100.000 ft egy éjszaka, de 20m-rel arrébb ingyen alszanak az utcán a csövesek, további 500m-re perdig olyan gettó van, ahova be se mertünk menni), meg egy nagy banknegyed, ahol az Indiában működő összes banknak a központja van. Bombayben minden drágább, mint másutt Indiában, gyakran sokszorosan.

A banknegyedben lenyűgöző építészetet találtunk, csodaszép régi házak a bankok központi és egyéb épületei. Ha építész lennék, biztos belecsináltam volna a gatyámba, de így csak ámultam meg bámultam.

1 éjszakát aludtunk ott, mert nem volt olcsó a szállás (de legalább tengerre nézett a szobánk), este még azért elmentünk mulatni egyet, ahol összeismerkedtünk egy helikopterszerelővel és egy tengeralattjáró-sofőrrel, ittunk velük gint meg sört, aztán hajnalban elvittek minket csirkét zabálni :) Másnap pedig felkeltünk igen kótyagosan és felpattantunk az első délutáni buszra, ami Goára ment. A goai kalandokat pedig hamarost írom. Goa az egyik legjobb hely a világon :)

Ja, amikor jöttünk el Bombayből, épp egy fesztivál volt (Ganesh Chaturthi), ami miatt órákat állt a busz a dugóban, de cserébe láttunk rózsaszínű fesztiválozókat:

A Taj Mahal Agrában van. Itt vannak róla a képeim, nézzétek csak:

Szerintem lenyűgöző, az egyik legszebb épület, amit életemben láttam.

Történt egy este, hogy Delhiben kóboroltunk a Judittal, és már éppen sikerült elvesznünk a szállásunktól úgy félórányira az utcák rengetegében, mikor belebotlottunk egy hidegsör-boltba. A hidegsör-boltot onnan lehetett megismerni, hogy míg minden egyéb bolt előtt legfeljebb lézengtek, itt inkább a tőzsdés sztereotip kép jutott eszembe, amikor az emberek a tömegben a fejük felett próbálják minél messzebbre nyújtani a pénzüket az eladó felé, hogy valami történjen. A boltban egyébként mindenféle szeszt árultak, nem csak hideg sört, de én azt vettem, úgyhogy hidegsör-boltnak hívom, önkényesen.

A következő projekt az volt, hogy keressünk egy helyet, ahol békésen el tudjuk fogyasztani a sört. Elindultunk egy random irányba, és találtunk egy ilyen sorházas környéket. Na azért ne egy magyar sorházas környéket képzeljetek el, Indiában vagyunk, de viszonylag nyugodt meg sötét meg füves rész volt lakóházakkal. Úgyhogy leültünk egy bokor árnyékába, söröztem meg pofáztunk.

Egyszercsak a házak felől jött egy autó, elment mellettünk (eldugtam a sört), majd megállt, visszatolatott, a benne ülők lehúzták az ablakot, majd a Gledwin család feje kikukucskált az ablakon és megkérdezett minket, hogy minden rendben van-e, kell-e segítség vagy valami. Mondtam neki, hogy hát igazából Pahar Ganjban lakunk és ha megmondják, hogy az merre van, az segít, de alapvetően köszönjük, jól vagyunk. Erre kicsit tanácstalanok lettek, hogy hogyan is magyarázzák el, mondták, hogy elvinnének, csak most épp templomba mennek, ezért nem érnek rá. Valamint hozzátették, hogy ott, ahol vagyunk, semmiképp se maradjunk, mert éjszaka veszélyes hely (!? Elég nyugis helynek tűnt...). Valószínűleg csak túlparázták a dolgot, de végül megegyeztünk, hogy OK, elmegyünk velük templomba, aztán majd hazadobnak. Überjóarc család volt, már ebből is látszik :)

Gledwinék egy kis keresztény közösség részeként élnek a sok hindu között, így egy katolikus templomba mentünk. Hogy itt milyen remekül töltöttük az időt, azt egy videó formájában tudom nektek megmutatni:

Szóval elég random dolgok történnek egy ilyen indiai katolikus templomban :)

A mise után meghívtak minket vacsorázni, majd hazavittek és megbeszéltük, hogy másnap találkozunk és elvisznek ide-oda mert úgyis hétvége volt, ők meg olyankor ráérnek.

A következő napokban voltunk erre-arra Gledwinékkel, de ami messze a legmenőbb hely volt, az az Akshardham nevű, ami a világ legnagyobb hindu temploma, Delhi szélén. Le voltam nyűgözve a bejáratnál, hogy milyen tiszta az egész hatalmas kert, ami van a templomhoz, meg milyen nagy maga a templom, meg minden. Kérdeztem, mikor épült ez. Arra számítottam, hogy mittomén 500 éve, ezek a nagy dolgok mindig ilyen 500 éve épültek. Erre mondták nekem, hogy "Ja, ez most lett kész, 6 éve nyitották meg kb". Szóval épül még történelem a világban.

Az Akshardhamon kívül voltunk még Gledwinéknél egy fincsi vacsora erejéig, valamint a környékükön lévő egyik ház kertjében egy jamaikai pap által tartott (angol nyelvű) misén. A pap meg is áldott minket, és egyáltalán nem volt betépve és nem voltak rasztái sem.

Aztán sétáltunk parkban, voltunk egy igazi dél-indiai kajáldában, meg a bazárban, ahol a család ruhát varratott a kislányuknak, én meg közben a 2éves Simonra, a kisebbik gyerekükre vigyáztam a bazár előtt, aki nagyon pici volt de álmában félórán át nagyon nehéz. Az emberek pedig kigúvadt szemekkel bámulták, hogy mit mászkál itt ez a fehérember egy látványosan indiai alvó kisgyerekkel a kezében :)

Mielőtt vonatra pattannánk, hogy célbavegyük Agrát és a Taj Mahalt, kaptok egy tipikusan indiai képekkel tele videót, amit kivételesen nem én csináltam, hanem egy "Indian Rope Man" nevű zenész, maga a cucc pedig egy videoklip. Imádom ezt a zenét, a képek pedig tényleg echte ilyen indiai nagyvárost mutatnak be (mondjuk igazából sztem ez Mumbaiban készült, de whatever, imádom ezt a zenét :)