Anno néhány hónapja Kanchanaburi (Északnyugat-Thaiföld) környékén hagytuk abba a blogolást, tudjátok, ahol a híd volt a Kwai folyó felett. No, innen szeretném ma folytatni, mégpedig egy gyönyörű országgal, ami régebben Burma volt, aztán Mianmar lett belőle.
Mianmar ma még egyértelműen a világ egyik legfurcsább, legkülönlegesebb és legszegényebb országa. Azért "ma még", mert 2010 óta ez gyorsan változik. Az országban több évtizedig katonai diktatúra volt, 2010-ben tartottak először az ENSZ által felügyelt demokratikus választásokat, 2012. áprilisában pedig sok helyett szerzett a parlamentben a demokrata párt, ami rengeteg gyors változást indított el a közelmúltban.
De történelemóra helyett inkább lássuk, milyen furcsaságokat tapasztaltunk mi magunk:
Időutazás: A nemrég elkészült új bangkoki nemzetközi repülőtérről Yangonba (Mianmar legnépesebb városába) repülni körülbelül 60 év utazást jelent a múltba. Poros leszállópálya békebeli időkből megmaradt gépekkel, csomagszállító kocsikkal stb. Ennél nagyobb kultúrsokkot szerintem ma már csak Afrikában lehet átélni. Itt jegyzem meg, hogy jelen pillanatban (bár ez hamarosan változhat a fent említettek miatt) eléggé szigorúak a beutazási feltételek az országba. Csak ott hagyhatod el Mianmart, ahol beérkeztél, és nagyjából csak azon a környéken utazhatsz, ahol bejöttél. Mi azért repültünk a fővárosba, mert így volt a legnagyobb a mozgásterünk; néhány thai közúti határátkelőnél egynapos vízumot adnak, még ottaludni sem szabad az országban.
Pénz: Mianmar hivatalos pénzneme a kyat (ejtsd: "csat"). Elvileg 1 USA dollár körülbelül 6 kyat-ot ér. Elvileg. Gyakorlatilag viszont 700 és 1000 kyat közötti összeget kapsz 1 dollárért (!), attól függően, hogy a turistaszezonban mész-e, hol váltasz, és hogy milyen címletekben van a dollárod (nem vicc). Viszont ha a dollárod gyűrött, tépett, szamárfüles, tollal megjelölt vagy - figyelem - akár csak egyszer is félbe volt hajtva, akkor az a bankjegy abszolúte értéktelen, nem fogadja el senki. Mianmarban minden amerikai bankjegyet hímestojásként kezelnek. Így történt, hogy a nálam lévő sokat utazott $180 még WC papírnak se volt jó - még szerencse, hogy Amanda Amerikából hozott pénzei jó állapotban voltak. (Mint említettem, sokminden változóban van. Április 12 óta már a kyat eddigi feketepiaci ára lett a hivatalos, így már a nemzetközi weblapokon is 825 kyat körül jegyzik a dollárt.)
Vallás: Kötelező a buddhizmus, mindenkinek be kell vonulnia papnak egy időre. Ez tulajdonképpen még rendben is lehetne, de a személyes tapasztalatunk elég negatív volt: Yangonban egy szerzetes (bizonyos Steven) körbevezetett minket a Shwedagon Pagodánál (ami a város legfőbb szimbóluma), látszólag segítőkészen, de a végén pénzt kért tőlünk "új ruhára", ami nagyon meglepő és szomorú volt, főleg mivel úgy tudom, a buddhista szerzetesek nem is tarthatnak maguknál pénzt. Viszont a szobrok és sztúpák gyönyörűek, és rengeteg van belőlük mindenütt.
Hát ezek voltak az első benyomásaink az országról még Yangonban. Szűk 2 hetünk volt csak Mianmarban, ez alatt a főbb turista-attrakciókat tudtuk bejárni: elsősorban Bagant, ahol több ezer sztúpa van bicajjal pár nap alatt bejárható területre összezsúfolva (kb. mintha Európa összes keresztény templomát bedobnád egy Budapestnyi területre) és az Inle tavat, amelyre rengetegen építettek házat, akik így csak csónakkal tudják elmenni otthonról. Továbbá végre Amanda is belekóstolt, milyen remek dolog az ételmérgezés. Minderről hamarosan az ő tollából, aztán galériát is kaptok. :)
Ja, és amikor mi voltunk, akkor még nem, de június óta már lehet kapni Coca-Colát Mianmarban, így a világon már csak Kubában és Észak-Koreában nem beszerezhető az ital.
