Bombayben töltött utolsó napunkon ettünk valami "tipikus bombayinek" mondott utcai szendvicseket, este ittunk egy gint meg egy sört, aztán éjjel ettünk egy nagy adag fincsi tandoori csirkét.
Na, ezek közül valamelyik ölte meg a gyomrunkat. De főleg az enyémet. Reggel iszonyatosan másnaposan ébredtem, úgy éreztem, nem vagyok képes felkelni. Délig kellett kijelentkezni a szállásról, én fél12-kor még halott voltam. Ez viszonylag indokolatlan egy sör meg egy feles után. De aztán rosszabb lett. Elkezdtem ...hmmm hogy mondják ezt szépen... híg székletet üríteni. Tettem ezt átlag 6 és fél percenként déltől kettőig. Kettőkor taxiba kellett ülnünk, kimenni a Goára menő buszunkhoz. A buszra várván félóra alatt még 3x elmentem WC-re. Aztán elkezdődött a 16 órás busz-út. Gondolhatjátok.
Szerencsére volt annyi lélekjelenlétem, hogy a gyógyszeres pakkomat, a pulcsimat és a téli sapkámat még behoztam a táskámból a buszba, amikor éreztem, hogy nem biztos, hogy könnyű lesz az út. Gyorsan lázat mértem: 39.4. Na, ez valamelyest megmagyarázta, hogy miért érzem magam pocsékul. 1 Kalmopyrin, 1 óra várakozás, 39.4. Mégegy Kalmopyrin, várakozás, 37.valami. Közben kb. 10 centis amplitudóval remegtem és bár rajtam volt a pulcsim meg a Judit nagy polárpulcsiját és a sapkámat is magamra vettem, nagyon fáztam. Mikor ezután megint visszament a lázam 39.4-re, akkor gondoltam, na, ennek a fele sem tréfa, gyorsan felhívtam Lászlót, akitől elkértem a Kála számát. Kála orvos, ő volt az első, aki eszembejutott, hogy bár távolról biztos igen nehéz diagnosztizálni a bajt, de az ő tanácsában megbízok. Azt mondta, vegyem le a pulcsikat, mert így túl sokat izzadok, valamint igyak meg végtelen mennyiségű vizet, hogy ne száradjak ki. Na, ez nehéz ügy volt, hiszen busz, ugye nem tanácsos sokat inni, mert akkor pisilni kell. Épp megálltunk a busszal pihenni, odamentem a sofőrhöz, hogy szóljak neki, szarul vagyok, sokat fogok inni, pisilni fogok, időnként meg fogom állítani a buszt, majd számítson rá. A sofőr nem beszélt angolul. Ez még hagyján, de a buszról senki nem beszélt angolul, sőt, a szomszéd buszról sem és az árusok sem a pihenőhelyen. Na persze a kettőmegkettőt még beszélték, de lefordítani, h rosszul vagyok, azt már nem. Úgyhogy gyorsan elactivityztem a sofőrnek a problémát, és reménykedtem, hogy megértette.
Továbbmentünk, őrült módjára elkezdtem magamba dönteni a vizet - mindeközben persze nem kicsit kellett volna fosnom - és időnként előrementem megállítani a buszt. Ez nem volt éppen magától értetődő. Indiában ugyanis úgy vannak a buszok és a teherautók, hogy a gyárból csak az alváz gurul ki meg kb. a műszerfal. Az, hogy aztán ebből az alapból teherautó lesz, vagy busz, és azon belül is, hogy fog kinézni, az egyedileg dől el, és egyedileg is épül meg. Na, ez a busz éppen úgy épült meg, hogy a vezető környéki 5 négyzetméter egy plexivel és fallal volt elválasztva az utastértől, a mi oldalunkon kilincs sem volt. Kinyitni tehát nem tudtam, a motorzaj miatt a sofőr nem hallotta, hogy kopogok. Villogtam a telefonommal, semmi. Végül visszasétáltam az ülésemhez és úgy döntöttem, belevizelek egy ásványvizes üvegbe, jobbhíján. Ez nem sikerült, mert nincs ebben nekem gyakorlatom, úgyhogy visszamentem a pilótafülkéhez és izomból elkezdtem ütni a telefonommal a plexit. Na, erre végre észrevett és megállt, én pedig hát nem részletezem, hogy mit műveltem az első szembejövő bokorral. Szóval így telt a 16 órás utazás, és mindezt még megfűszerezte az, hogy az út felében filmet néztünk. De nem akármilyen filmet, hanem a BODYGUARD című remek bollywoodi alkotást, amelynek lényege, hogy valaki 2 percenként beordítja, hogy MADAME! BODYGUARD!. Ezt a remek indiai buszunkon ráadásul úgy tette, hogy a hangerő csumán volt, a buszon pedig egyetlenegy hangszóró, nyilván egyenesen a mi fülünkre irányítva. (Nem túlzok, tényleg 1 db hangszóró volt, és geometriai pontossággal a tömegközéppontunkra nézett) A hang pedig a max hangerő miatt széjjel volt torzítva. Szerencsétlenségemben valami zsebemben talált apró papírdarabokat rágtam össze és tömpöcöltem a fülembe, hogy egy kicsit tompítsam az érzést. MADAME! BODYGUARD!
Találtam nektek trailert. Így nem lázasan 4 és féllel kevésbé rossz, de ha felnyomjátok a hangerőt maxra, azért az segít átérezni :)
Itt van egyébként a teljes film is: https://www.youtube.com/watch?v=zZpZ0c7Hv7A
Végül aztán rengeteg flakon víz, több busz-megállítás és sok-sok óra után megérkeztünk Goára, ahol sebtiben elszaladtam WC-re egymás után 2x (Judittal felváltva, mert azért ő sem volt tökéletesen), majd mégegyszer az utcán, és közben arra gondoltam, hogy egészen jól leküzdöttem azt a parámat az út során, ami még otthon volt, hogy ha koszos volt a WC vagy nem volt, akkor inkább napokig tartogattam, mint hogy elmenjek ilyen rossz körülmények közé. Hát, most már gyakorlatilag bármilyen vízszintes felület megfelelt, ahol voltak falevelek (papír helyett)
Goán hívtunk dokit, megnézett, adott gyógyszert 5 napra, előírt diétát, én meg feküdtem. 5 nap után pedig tökjól voltam, és azóta úgy tűnik, mindent kibír a gyomrom. De azért vigyázok. :)
