Nemrég írtunk egy cikket, amiben kértünk titeket, hogy tegyétek fel az Iránnal kapcsolatos kérdéseiteket. Nos, itt a kérdések és válaszok, a kérdezések időrendjében. Az anonimitás érdekében a neveket az első magánhangzójukig trunc-oltuk:
dward: Meséljetek történeteket az emberekről, akikkel találkoztok. Akik jóarcok, azokról, meg akik bunkók, azokról is. Fényképezzétek le őket. Írjátok le a nevüket, meg hogy mit dolgoznak, mit esznek, meg mi a véleményük a miről. (Ha nagyon bátraknak érzitek magatokat, akkor akár vallásról és politikáról.)
Alapvetően kétfajta emberrel tengetjük napjainkat: Irániakkal és turistákkal:
- A turistákról, röviden: jóarcok, nem büdösek és nincs belőlük sok. Néhányan azért jöttek, mert perzsa-szakosok (15%), páran mint mi, átutaznak (15%), a legtöbben (70%) pedig egyenesen Iránba jöttek, kb. 1 hónapra körbenézni, aztán repülnek/vonatoznak haza.
- Az irániakról, hosszabban: hihetetlen jóarcok, nem büdösek és sok van belőlük. Nagyon kevés a bunkó, és ezeket is könnyű felismerni, mert a 95%-uk taxis. Egyetlenegy taxist fényképeztünk le, akinek a fia jóarc volt és random meghívott minket hozzájuk 10 percre dinnyét enni, és így az otthonában, felkészületlenül találtuk. Ő az:
Az első család, akikkel találkoztunk, ők voltak:
A nevükre nem emlékszünk mert csak 10 percet voltunk velük. Egy parkban egy szökőkútnál teáztak és odahívtak minket. Teát esznek és nem ismerjük a véleményüket a miről, mert nem tudnak angolul.
A második családnál (Aida, Ailar, mama és papa) hosszabb időt töltöttünk:
Aida talált minket egy parkban, aztán végül egy egész napot együtt lógtunk. Zöld cuccot esznek a földről, és az a véleményük, hogy nagyon túlszabályozott az ország, szeretnének szabadabban élni. Rengeteget meséltek vallásról és politikáról, erről majd írok később.
Aztán volt az a srác, akinek elfelejtettem a nevét, de mellettem ült az internetkávézóban, elkezdett kérdezgetni, hogy mi újság, honnan jöttem, aztán hogy van-e kedvünk átmenni hozzájuk enni. Átmentünk, ők voltak azok:
Finom rizses kaját és nagyon finom salikat esznek és az a véleményük, hogy Törökországban akarnak élni, mert ott szabad csinálni dolgokat, könnyen kapnak ott vízumot, és mivel tanult emberek, munkát is. Ezt a véleményt egyébként a legtöbb tanult iráni osztja.
Aztán ott volt Hamed, akinél találkoztunk a cseh barátainkkal többek közt, meg még sokakkal. Hamed a családjával lakik és szeretne külföldiekkel találkozni, hogy gyakorolja az angolját, de mivel vízumot nem kap külföldre, a CouchSurfing pedig illegális Iránban (egy külföldi nem alhat egy iráninál, hotelben KELL aludnia), ezért igen nehéz dolga van. Ez a véleménye, enni meg nem láttam hogy mit eszik, de ilyen keserű limonádét iszik.
Találkoztunk még az említett taxis csávóval ill. annak a fiával. Behívtak minket az utcáról, hogy nézzünk be, benéztünk, 200 éves parasztház és mindenütt madarak voltak ketrecekben, meg narancsfa meg diófa. Kaptunk dinnyét és mondták, hogy maradjunk pár hónapot, mert szívesen megkínánának dióval is, de még nem érett be.
Balalnál laktunk Yazdban CouchSurfinggel. Ő lazább volt, nem parázott azon h elkapják a zsaruk, eleve egy pincében élő drogos arc. 150 referenciája van couchsurfingen, ami a legtöbb, amit életemben láttam :)
Balal hamburgert eszik (hozott nekünk is, köszönjük neki) és az a véleménye, hogy ő jól elvan bárhol, van fasza munkája, 110-zel közlekedik városon belül a szembesávban, csajozik a hostelben orrba-szájba, van egy ausztrál nője permanensen, szóval elvan és valószínűleg csak kicsit kellemetlen neki, hogy bújkálnia kell a pincében meg ilyenek.
Aztán ott volt Atefe, a túravezető-angoltanárnő, aki a kislányával él, meg a férjével, de mivel a férjével sosem jöttek ki jól, 6 év után feladták a próbálkozást és inkább elválnak. Ő ilyen pörgős csajszi, a férje meg ilyen punyi inkább, sosem érti h a csaj miért pörög ezerrel és kik ezek a külföldieket, akiket hazahoz, és mostanra egyetértenek, hogy külön jobb lesz. Azért házasodtak össze amúgy, mert Atefe nővére már házas volt, a húga meg akart lenni, viszont neki még nem volt férje, és Iránban úgy illik, hogy a gyerekek sorban házasodjanak, a legidősebbtől a legfiatalabbig, ezért ő sem maradhatott ki, hát kerítettek neki férjet, de ő igazából csak az esküvőn találkozott az arccal.
Atefe iszonyú finom halat eszik, amit ő csinál, a véleménye pedig az, hogy kapja be a világ, amiért ő nem mehet külföldre holott nagyon szívesen utazna és találkozna más kultúrákkal, hát ő ezt úgy oldja meg, hogy ő majd hív embereket az otthonába, akik mutogatnak neki képeket meg ilyesmi, és az eredmény végülis majdnem ugyanaz.
Végül találkoztunk még egy rakás Kerman-környéki emberrel, akik a sivatagban forgatott film készítői vagy szereplői voltak. Kiemelném közülük a ~60éves őszhajú kecskepásztort, akinek fogalma sem volt bármiféle kultúráltságról - lévén fenn él egy hegyen ilyen kecskékkel - és folyamatosan énekelt meg bégetett meg iá-zott. Remekül tudja utánozni állatok hangját, ezt próbálta megtanítani a velünk lévő kisgyerekeknek is. A többiek is nagyon jófejek voltak, 1 este+1 nap ismeretség után már nagyon érzelmes volt a búcsú az egész stábtól.
A stáb nagyon drága kajákat eszik és rengeteget, mert az állam pénzeli a filmjüket, ez ilyen propagandafilm lesz szerintem. Egymillió dollárt kaptak a filmre, ha jól értettük. A véleményük az, hogy szívás, hogy a forgatáson végig ott kell lennie két, az állam által kiküldött cenzornak, akik végig beleszólnak a forgatásba, és megmondják, melyik jelenet lehet benne a filmben és melyik nem, mert ez nagyon sokat elvesz az alkotói szabadságból.
raszt: Üdv nektek utazok. Ha van kedvetek, írjátok le, hogy hogy épülnek fel mini gazdaságok, hogyan élnek a társadalom legalján, milyen növényekre, állatokra épül az élet ott ahol jártok, és ahol arra épül, nem a tescóra.
Iránban azért nincs TESCO, mert helyette ilyen emberek vannak, akik nyitnak boltokat. Mint a Teherános cikk végén írtam, nekünk pl. sikerült többször az OBI-ba költöznünk. Az OBI-t tehát nem úgy kell elképzelni, mint egy nagy épületkomplexumot, ami valakinek a birtokában van, önálló marketinggel és széles termékskálával, hanem mint egy utcát, ahol külön-külön az emberek nyitottak boltokat, és a városban szájról szájra elterjedt, hogy ha traktorgumit akarsz venni, akkor az Amir Kabir-ra kell menni. És ugyanígy a zöldséges negyedekkel meg a cipőbolt-utcákkal. Szerintem ez hasonlóképp működhet marketing-szempontból, mint amikor jobban megveszed a TESCO-ban a kekszet, ha egy egész polcsornyi keksz van ott, mint ha lenne csak egy 1 csomag keksz valahol egy polcon. Azaz jobban fogsz banánt venni, ha van egymás mellett 10 banán-árus, mint ha lenne 1. Erősítsen/cáfoljon meg, aki tanult erről valamit.
Növények/állatok: rizs, dinnye, mangó (nyamm), csirke, szarvasmarha. Ezeket megeszik, kivéve a mangót, mert azt megisszák. Szeszt nem főznek semmiből, mert illegális, bár néha fű alatt mégis de ilyenkor néha metil lesz és megvakulnak. Régebben csak szarvasmarhából csináltak cuccokat, aztán bejött a csirke is, és mivel az sokkal olcsóbb, szeretik.
Társadalom legalja: Nem láttunk hajléktalanokat Iránban, sem kéregetőket. Állítólag lenn délen Bander Abbas-ban, ami egy ilyen gány kikötőváros, ott láttak pár kéregetőt.
ndris: De jó, hogy sikerült a net :) Node: engem az érdekelne, hogy milyen a biztonság odakint. És Juditnak milyen Iránban nőként lenni? Hogy viszonyulnak hozzátok?
Biztonság: Nálunk egy börtönben a legalja népség, akiket mindenki megvet, megver és megdug, azok a gyermekmolesztálók. Iránban és az egyéb muszlim országokban a gyermekmolesztálók vígan szaladgálhatnak, helyettük a tolvajok számítanak a legaljának. Azaz attól nem kellett gyakran félnünk, hogy lenyúlják a cuccainkat. Elvégre ezekben az országokban nemtomhány évvel ezelőtt még levágták az emberek kezét.
Fegyveres támadások meg hasonlók sem jellemzők egyáltalán, Irán egy biztonságos ország. Egyedül a kiéhezett férfiak rejthetnek veszélyt a lányok számára, de ott volt pl. ez a kanadai lány, aki egy tök csini széparcú kislány volt és 2 hónapig utazgatott egyedül ezen a részen, és nem lett semmi baja. Hogy nőként miket tapasztalt, arról megpróbálom Juditot megfűzni hogy írjon egy kis cikket.
Hogyan viszonyulnak hozzánk: Úgy, hogy nem ritka, hogy CouchSurfingen nem te keresel szállást, hanem a legutolsó bejelentkezéssed helye alapján téged hívnak hogy menj már hozzájuk lakni. Nem vicc. Meg persze fotózkodni akarnak együtt az utcán meg satöbbi, szóval örülnek, ha külföldit látnak, nagyon.
rgely: Engem meg az erdekelne, hogy merre jartatok Iranban de csak kb nem kell szorul szora, meg hogy mivel mentetek? stoppal, busszal vagy vonattal? Milyenek az emberek a törökökhöz hasonlítva pl.? Görgítettek elétek akadályokat az ottani szervek, vagy mint turistát szívesen fogadtak? egyenlőre ennyi:)
A nagyrészére ezeknek már válaszoltunk cikkek formájában. A hatóságokkal mint írtam, a helyieknek nagyon is meggyűlik a baja, de velünk nagyon toleránsak és segítőkészek voltak mindig. Egyszer, amikor megkérdeztem egy forgalomirányító rendőrt, hogy merre találok internetkávézót, kiderült róla, hogy nagyon jól beszél franciául (bár angolul nem), és eljött velem egy csomót keresgélni.
anikó: néha leírhatnád, hogy miket esztek, mert nyilván nem pick párizsit :) engem nagyon érdekelne, hogy hol mit lehet enni és az mennyire ehető. vagy legalább fotózd le :)
A kajáknak Judit a felelőse :)
niel: Lehet Iránban kelkáposztát kapni? Iráni kaják, receptek, tilos állatok stb. Na engem pl ezek érdekelnek.
Szintén Judit asztala. Kelkáposztát nem láttam, de szerintem pult alól lehet.
nce: 2 hét múlva indulok Iránba. Kb mennyi pénzből lehet kijönni? Hallom, hogy elég nagy az inflácó Iránban, jó lenne tudni, hogy milyen árakkal fogunk találkozni.
2 éve még olcsó volt, mostanra már egész nemolcsó. Az volt, hogy 2 éve még 1000 IRR (20 ft) volt egy liter benzin, aztán kitaláltk, hogy a limit mindenkinek havi 60 liter, ha efelett fogysztasz, akkor 4000 IRR (80 ft) literje, ami még mindig nem volt vészes, de aztán megduplázták meg még megemelték meg ilyesmi, így most 180 ft körül van literje, azaz kb. 10x-ese mint korábban. Emiatt persze minden megdrágult, amit szállítani kell, és az emberek panaszkodnak, hogy drágák lettek a Dolgok. Viszont közben ha jól érzékelem, a fizetések is feljebb kúszhattak, mert különben előtte nagyon nagy dőzs lett volna. Most a minmálbér olyan 40e ft, egy JÓ mérnök pedig kereshet $1000-t (~200e ft) havonta, ha tényleg jó mérnök. A dokik pedig ennek többszörösét is akár.
Visszatérve az eredeti konkrét kérdésre, az infláció az utóbbi években 25% körül alakult, azaz a 3 éves Lonely Planethez képest most 2x-es árak vannak, mi pedig a 18 napos tartózkodásunk alatt átlag fejenként naponta 2500ft-ot költöttünk, amiben az előre vásárolt vízumot kivéve minden iránnal kapcsolatos költésünk benne van.
niel: a mac buzik itt is vannak vagy ez tényleg alma?
Nem gyakran vannak, mert a Macek igazából elég drágák, és nem hiszem, hogy egyáltalán szállítana az Apple Iránba. Az van, hogy online nem nagyon tudnak rendelni ezek az emberek, mert Irán "pénzügyileg zárt" ország, azaz nem csinálhatsz pénzmozgást külföld és belföld között. Azaz a helyi kártyájukkal nem tudnak online vásárolni, mi pedig ugye nem tudtunk pénzt felvenni a helyi automatákból. Szóval már csak ezért sem. De hamistott iPhone 4-et láttunk, jó vastag volt, de amúgy bizti király ;)
niel: van sajt iránban?
Van.
niel: azért remélem később fostatok, mármint a szó pozitív értelmében. Tényleg ez mennyire volt para úgy általában az eddigi utatokon? :)
Erről írtunk egész sokat azóta. Néha fosunk, főleg Pakisztán végén, meg most így India elején. De szedtünk mindketten antibiotikumot, és úgy tűnik, elmúlt.
niel: ja meg a táncoló török kurd zenészekről jutott eszembe, hogy milyen ebben az országban a média? rátok küldenek 26 csöves tevét, ha meglátják a kezetekben a fényképezőgépet / kamerát? Van egyátalán TV, vagy valamilyen egyéb média?
A kamera nem baj, csak kormányzati cuccokat, rendőröket, katonákat, ezekhez tartozó létesítményeket nem szabad fotózni. Emiatt nincs fotónk a határátkelésekről se sajna, pedig nagyon érdekesek voltak.
A TV-ben komoly cenzúra működik. Ez azt jelenti, hogy bár adnak le amerikai filmeket, amikben nem kendős nők vannak, és nem is fotosoppolják rájuk a kendőt, viszont egy csókjelenet már túl erkölcstelennek számít, ezért ezeket kivágják. Emiatt - ezt Hamed barátunk mesélte nekünk - van, hogy egy külföldi film eredetileg 2 órás, Iránban viszont csak 30 perces, mert ennyi maradt belőle. Ráadásul gyakran emiatt egyáltalán nem kivehető a storyline, azaz semmi értelme a filmnek. Max betépve.
