Itt a folytatás =), bocsi, de mindenhol azt mondják, hogy van net pedig nincs! A történet fonalát felvéve (igen nehéz ennyi idő után) nem arra mentünk végül Istanbul után, ahogy terveztük. Mert terveztünk sok körbenézős és tengerpartos dolgot az Égei-tengerhez közel, de kaptunk egy ennél sokkal komolyabb feladatot. Béla kedves párja - hívjuk őt Amandának - kitalálta, hogy eljönne repülővel Antalyát megnézni és klassz lenne, ha mi is ott lennénk =). Azt jó tudni egy nem rest utazónak, hogy a két várost egy mindösszesen 700 km-es út választhatja el egymástól, minimum. Adtunk magunknak 2 napot leérni. Ehhez képest sikerült 1 nap alatt lestoppolni a déli parthoz! Mikor Zoliéktól elköszöntünk, áthajóztunk a vasútállomásra lévén, hogy az már Ázsiában van. Onnan HÉV-szerű eszközzel kimentünk a város szélére. Ez kb. 80 km-t jelent, mert Istanbul és agglomerációja nyúlványszerűen öleli körbe a tengert, és ezért ilyen hosszú. Vagyis nekünk tűnt hosszúnak... Egy-két viszonylag átlagos stoppolás után (török fiatalokkal Pendulumra zúzni elhagyatott utakon) felvett minket életem ELSŐ kamionja!! Ekkor még 600 km-re voltunk a céltól, de azért megkérdeztük a sofőrt, hogy Antalyaba megy-e. Hiányos fogazattal vigyorogva pattanjatokbe!-kézmozdulatokat tett, és erősen bólogatott, hogy Antalya! Osmannak hívták (itt mindenkit így hívnak) azt hiszem és szinte semmilyen nyelven nem beszélt, kivéve a török. Én nagyon megkedveltem ezt az arcot! Kiderült, hogy nyáron kamionozik, amúgy meg gimiben matek tanár. Miután megtanított törökül számolni (és azt ki is kérdezte!), adott Bélának egy matek érettségi feladatsort, amit becsülettel meg is oldott, ím a kép, ha nem hinnénk el:
Közös utunk 12 órán keresztül tartott 40 km/h-ás átlagsebesség mellett, viszont cserébe láttunk sok kietlen semmit!=] najó, kikapcsolódásnak és gondolkodásnak teljesen jó volt! Osman mutatott pár trükköt, hogyan lehet vezetőkre veszélyes zsibbadás ellen védekezni: "ne használd a lenti pedálokat!Pihentesd!"
Reggel a kamionban aludtunk 3 órát a reptér mellett, majd be a városba szállást keresni. De utálom... Amanda megérkeztéig megnéztük az óvárost, meg a híres tengerpartját.
Az, hogy mi is történt a következő napokban Béla hamarosan leírja. Itt szeretném megköszönni Amandának, hogy kijött hozzánk meglátogatni, nagyon klassz élmény volt! =)
