Eddig jórészt egyes számban írtam, mert a saját terveimet próbáltam tapírra vetni, de valójában az út elején a Judittal megyek, útközben többen pedzegették, hogy be-becsatlakoznának egy-egy szakaszta, illetve Gyuri barátom azt is felvetette, hogy Thaiföldtől jönne velem ő is búvárkodni, csak még nem tudja, mert keresi önmagát mer ő ilyen művész...
Szóval, Judit. Ő egy ilyen:
21 éves, vidám, bevállalós kislány, akit a Schönherzből ismerek. Állítólag úgy alakult, hogy együtt megyünk, hogy ültünk valahol, és megkérdeztem, van-e kedve jönni velem Iránba egy pár hónapra. (Mert akkor még csak Iránig terveztem az utat.) Ő meg mondta, hogy aha. És így. Én persze erre nem emlékszem, de nem azért, mert nem így volt, hanem mert néha nem mindig jó a memóriám.
Judittal az eddigi leghosszabb közös utunk kétnapos volt, egy a Margitszigetről Mátraverebélyre induló zarándokút első 2 napját sétáltuk le, Budapestről Csobánkára, aztán Csobánkáról valameddig, ahol eléggé eltévedtünk, és végül inkább hazajöttünk. :) Ez alapján persze az is lehet, hogy Thaiföld helyett csak szoNbathelyig jutunk, illetve reális veszély, hogy nem jövünk ki jól, nem tudjuk tolerálni egymás hüjeségeit, mást keresünk, összeveszünk és megöljük egymást már szoNbathelyen. Hiszen ez még legjobb barátoknak is nehéz, mi pedig sok tekintetben még csak ismerkedünk. De rajta leszünk, hogy ne tépjük le egymás heréjét. Ugye, Judit? :)
