Indián belül először Amritsarba mentünk, egyrészt triviálisan, ez lévén az első nagy város a határ mellett, másrészt azért, mert ez ad otthont az Arany Templomnak, ami India-szinten is nagy látványosság. Az Arany Templom egy sikh templom, a sikh pedig egy vallás. A sikh emberek főleg Punjab tartományban élnek, színes turbán van a fejükön (legalábbis a férfiaknak, a nőknek kendő), sosem borotválkoznak vagy vágatnak hajat (mármint szó szerint, egész életükben egyszer sem). Ettől is van nagy turbánjuk, mert alatta hosszú-hosszú haj lapul. A sikh-ek hagyományosan tőrt hordanak maguknál, ki kisebbet, ki nagyobbat. A templom őrzői jobban fel vannak szerezve, náluk kard vagy ilyen dárdaszerű izé van. És nagyon színes ruhában vannak, mezítláb.
Buta módon nem csináltunk semmi jó képet ezekről a kardos csávókról, de neten találsz, ha érdekel. Tök szép színes a ruhájuk :) Az Arany Templom körül pedig körbe-körbe mászkálnak az emberek, középen, a templomban pedig 0-24 dobolnak. Amritsar, illetve a templom a zarándokhelye a sikh-eknek, időnként eljönnek ide és imádkoznak meg sétálnak a templom körül. Mindezt nem kis mennyiségben teszik: a templom mellett van egy (ingyenes) zarándokszállás, ahol ~10.000 embernek van hely (bár sokan az udvaron alszanak), szerencsére nekünk is jutott, van egy kis szoba elkülönítve a külföldieknek, 2-3 fegyveres (kardos) szakállas bácsival mint őrrel. Mondjuk csak annyira volt ingyenes, hogy amikor leléptünk a végén, azért nem engedtek volna el minket anélkül, hogy odaadjuk az adományainkat. Hm.
A szálláson kívül van kajálda is, ez is ingyenes, és nagyon finom kajákat adnak: lencsefőzeléket jó csípősen, chapatit (indiai kenyérszerűség, lapos ilyen lepény vagy mi), tejberizst meg ha szerencséd van, levest is. Nagyon hatékonyan dolgoznak: mikor mész be, kezedbenyomják a tálcát, kanalat, csajkát víznek, aztán beterelnek egy nagy hodályba, ahol hosszú nejlonok vannak leterítve asztalok gyanánt. Néhány ember mászkál körbe vödrökkel, amikben a kaja van, ezekből nagy merőkanállal kifröccsentik a tálcádba a kaját, aztán mennek tovább. Bármennyit szabad enni, nem fognak furán nézni érte. Az emberek jönnek-jönnek folyamatosan, olyan félpercenként 20 méternyi asztal biztosan elfoglalódik. Két szintje van az étkezőnek, amelyikben éppen nem ülnek, azt felmossák, aztán kb. félóránként, ahogy felszáradt a felmosóvíz, csere. Mikor végeztél a kajával, kisétálás, odaadni a tálcát, a sikh-ek pedig szép csatárláncban végigadják, elmossák stb. Mint egy gép, etetnek naponta 10-20ezer embert. Napi 24 órában nyitva, és mindenki számára ingyenes, bár adományozni szabad. Szerintem ez úgy van, hogy a sikh-ek ilyen gazdag emberek, és ezért adnak a szegényeknek kaját. Minden sikh templomban van ilyen "menza" amúgy, csak itt a legnagyobb.
No ennyit a sikh-ekről. Amritsar egyébként egy ilyen kb. egymilliós város, ami számunkra csak olyan szempontból érdekes, hogy ez volt az első indiai város, amit láttunk, úgyhogy ennek emlékére feltettem nektek egy videót a megérkezésünkről. 7 perc és helyenként unalmas lehet, mert vágatlan, de épp azért nem vágtam meg, mert szerettem volna, ha a valódi 7 perces riksa-utat adná vissza, a buszállomástól az Arany Templomig (vagy legalábbis 200m-rel arrébb, mert a riksás nem volt hajlandó közelebb menni). Nekünk 50 indiai rupi volt, de Ti most ingyen élvezhetitek :)