Egy téma még kimaradt Srí Lankáról, pedig vicces. Ez pedig a buszos közlekedés. Ami ezen a területen nekem furcsa/meglepő volt:
- A buszok nagyon durván ráznak. De annyira, hogy például Benjamin nem engedi buszozni az anyukáját, mert 70 évesen ez már nem biztonságos. És milyen igaza van.
- A buszok hihetetlen büdös gázt eresztenek ki magukból. Az standard, hogy az ázsiai országokban a motoros riksák (tuktukok) kerozinnal mennek (és fura hangjuk van, ezért "tuk-tuk"...), és igen rossz szaguk van. Srí Lankán viszont sajnos valószínűleg a buszok is kerozinnal vagy petróleummal vagy nemtommivel mennek, és fullasztó gázt bocsátanak ki.
- A buszoknak bár van ajtaja, de ezeket sosem csukják be. Sosem.
- Minden buszvonalnak van egy száma, és ezek egységesek az egész országban. A helyi és a helyközi buszoknak is, és nincs elválasztva a számozás. Ezt úgy képzeld el, mintha a 8-as busz a Borárosra menne, a 9-es meg Kalocsára. És ha nem tudod, melyik melyik, hát... Ja, és pl. a Hikkaduwára (Colombótól 2-3 órára) közlekedő busz is 10 percenként (!) jár.
- Minden busznak egy kétfős személyzete van, mindketten nagyon különleges fajta emberek. És ezzel el is érkeztünk a cikk témájához.
A busz személyzete a következő két ember:
- a buszvezető
- a jegyszedő
Ez nagyon fontos. A buszvezető az, aki csendben ül és a lehetséges legmagasabb sebességgel vezeti a buszt. A jegyszedő pedig mellette lóg az első ajtóból kifelé és végig nagyon hangosan kurjongatja a busz célállomását. Ha valaki fel akar szállni, megteheti ezt az első vagy a hátsó ajtón, de mindenképp futólépésben, a busz ugyanis nem áll meg, csak lassít. A jegyszedőnek rendszerint van egy sípja, és/vagy nagyon jól tud fütyülni.
A buszvezető szuperképessége, hogy úgy viselkedik, mint egy szteroidokon nevelt heroinfüggő versenyló. Nyomja a gázt, de folyamatosan. Olyan nincs, hogy leállítja a motort, és olyan sincs, hogy a busz eleje és az előtte lévő tárgy (legyen az egy másik busz, egy autó, riksa vagy ember) között több, mint 30 centi legyen a távolság. Amíg nincs előtte semmi, a buszvezető megy előre. Ha centinként is, de megy előre. Mindig.
A jegyszedő ezzel szemben olyan, mint egy zsoké a versenylovon, vagy mint egy állatidomár: apró, fürge és nagyon hangos. A megállóban folyamatosan fütyül a buszvezetőre, hogy maradjon egy helyben: ha kell, odaáll a busz elé, hogy ne tudjon továbbmenni a busz. Közben folyamatosan kurjongatja a busz célállomását, és szállnak fel-le az emberek. Ha mindez a végállomáson történik, akkor ez a periódus 5-10-15 percig is eltarthat. Ez alatt tehát a buszvezető nyomja a gázt, a jegyzedő a busz előtt áll, tartja vissza a buszt, hogy szálljanak fel az emberek. A busz ez alatt folyamatosan mozog, centinként megy előre, nyomatja hátulról a bűzt, és 10 perc alatt kb. 30 métert halad előre. Mikor tyúklépésben végigér a buszállomáson VAGY megtelt a busz VAGY idő van indulni, a jegyszedő egyszerűen kilép a busz útjából fel az alsó lépcsőre, a busz nekilódul, az emberek megpróbálnak kapaszkodni, a jegyszedő pedig boszorkányos ügyességgel lavírozik az emberek között és szedi a pénzt. A megálló környékén kiáll valamelyik ajtóba és kurjongat, ha fel-/leszálló van, sípol/fütyül/ordít a sofőrnek, mint a fába szorult féreg, hogy álljon meg. És így tovább, és így tovább, a végtelenségig.
Elképzeltem, amikor este áll a busz a garázsban, a sofőr padlóig nyomja a gázt és a kuplungot, a jegyszedő tartja vissza a buszt, végül kifogy a benzin, a sofőr feje leesik a kormányra, a jegyszedő odamegy, ad egy puszit a tarkójára, majd ő is leesik a busz padlójára és horkolnak reggelig. Aztán az első napsugár felébreszti a sofőrt, az éjszaka a szerelők által megtankolt busz pedig elsüvít a legközelebbi megállóba és kezdődik az egész előlről...
