Trivandrumból Cochin-ba mentem, ami egy kellemes 4 órás út volt a vonat másodosztályának csomagtartóján. Tudjátok, ami van fenn az emberek feje felett, ahova a táskákat pakolják. (Nem a vonat tetején! Olyat igazából még nem láttam, majd talán Thaifölön.) Indiában egészen megszokott dolog a másodosztályon, hogy ha lenn már nincs hely, akkor felmásznak a csomagtartóra az emberek. Ilyen a kilátás fentről:
Megérkezvén riksára pattantam, és elvitettem magam Jesperhez, aki egy svéd-holland srác, akit CouchSurfingen találtam, és volt olyan jófej, hogy megengedte, hogy 2 éjszakát náluk aludjak, ha cserébe sütök neki és a lakótársainak néhány nutellás palacsintát :) Hát, szíves örömest sütöttem, plusz együtt töltöttük a Diwalit, ami a fény ünnepe Indiában, és ilyenkor petárdázni meg tüzijátékozni szokás.
A Diwali története az (figyelem: nem leszek történelmileg korrekt, én csak egy ... informatikus vagyok, nem egy ... tudós.) Szóval a Diwali történe az, hogy volt egy ilyen király Indiában, aki egy nagyon jó király volt és nagyon szerették a népek és nagy gazdagságban élt az ország amikor uralkodott, de aztán egyszer meghalt. Az emberek pedig azóta is ünneplik a szülinapját (vagy a haláláét, szóval valamelyiket), és kivilágítják a mindent, mert az a legenda járja, hogy a király szelleme azon a napon visszjön és járja az országot, és az emberek szeretnék, ha a király szelleme azt látná, hogy a népe továbbra is vidáman, gazdagságban él, és így boldogan megy vissza a sírba. No, és ezért.
A kép kattintható!!!
