Vama Vechén 9 éve jártam utoljára. Akkor úgy épült be módosult tudatomba, mint a legjobb hely, ahol életemben voltam. Már régóta vissza akartam jönni ide megnézni, mennyit változott azóta. Az emberek egy része azt mondta, már nem akkora hippitanya, mint régen volt, mert teleépült mindenféle menő hotelekkel és már inkább menjen máshova, aki hippulni akar. Az emberek másik része szerint a hely azért még őrzi szellemét és érdemes meglátogatni. Az alapján, amit mi most láttunk, mindkét állításban sok az igazság, de mielőtt kifejtem, még írok pár szót a Vama Vechére vezető utunkról :)
Sfantu Gheorghe-ból (a Duna-deltából) 80km-t hajóztunk vissza Tulceába (akit bővebben érdekel, hogy merre mi van az említett helységnevek közül, kövesse a térképünket, próbálom frissen tartani), ahonnan két román-belga barátunk segített kocsival kijutni a városból. Kiálltunk az INDIA táblánkkal az útra - elég nagy konkurrencia mellett, tegyük hozzá, mint Romániában elég gyakran előfordul. Szóval sokan stoppoltak velünk együtt, köztük egész családok. Viszont mi nyertünk, mert 3 perc múlva elment mellettünk egy furgon, ami a körforgalmon visszafordult, majd dudált nekünk az út túloldaláról, hogy szálljunk be. Innen az utunk nagyon vicces volt, ugyanis a furgon egy alsósokat szállító kisbusz volt két tanárral és sofőrrel. Nagyon röhögtek az India táblán, azért fordultak meg :) Mint kiderült, a kicsiknek osztálykirándulása volt Tulceában, és most mentek vissza Constanţara. Hát bepattantunk jól és nagyon örültünk, így:
A török sofőr nagyon lelkes volt és sokat próbált velem beszélgetni, de nem nagyon volt közös nyelvünk :) Viszont cserébe közben átlag 60-nal hajtott és másfél órára megálltunk egy állatkertnézéssel egybekötött kajálásra és erdőben játszásra :)
Constanţa-n átsétáltunk-átstoppoltunk, majd felvett egy Magyarországról elszármazott román ember, aki nagyon jóarc volt és egész Vama Vechéig elvitt, pedig nem jött volna amúgy el odáig.
Szóval megérkeztünk, felvertük a sátrunkat a tengerparti homokba, és körbenéztünk, hogy mi van. Ilyen arrafelé a tengerpart:
Csütörtök este értünk oda, akkor alig voltak páran, viszont péntek estére megjött a nép, teltház lett pár szálláson, ellepték a kocsmákat. Teljesen jóarc, nyitott, barátkozós társaság van, de azért már eléggé felhígult a régi fullhippi banda, és bár látni még a parton pucér embereket, azért a 95%-uk már ruhában van, így én is csak úszni meg
napifunkyzni vetkőztem neki :)
Ami jó, hogy a tengerparton még mindig megvan a méltán híres kocsma, ami ósdi fabútorokkal van berendezve, a teteje valami lapos, szalma meg szövet meg fa meg random összedobált dolgok és esőben durván beázik, a padló pedig maga a tenger homokja. Falak nincsenek, a belmagasság kb. 190cm, szóval egy kis lyuk az egész, falak nélkül. Érdemes arra járni és megnézni, nagyon hangulatos cucc :)
A sátrunk nagyon jól állta a sarat, pedig péntek-szombat éjjel zuhogott az eső meg igen erős szél fújt, de a sátorban minden csontszáraz maradt, meg se kottyant neki a vihar. Én viszont egyik délután megpróbáltam csirkét lopni a sátras cigányoktól, ezért bezártak a tyúkólba, ahol nagyon szomorúan vártam, hogy megjelenik az a bizonyos Szergej, akiről folyton beszéltek románul:
És végül egy ajándék videó még Sfantu Gheorghe-ból. Így nyír füvet egy igazi helyi cowboy :)
