Kopottas Targonca 2012

Ha érdekel, miféle dolgok vannak a táskámban, ha hasonló útra készülsz, vagy ismersz valakit, aki hasonló útra készül, mint mi, akkor nézd meg a mountexes "Mocsári teve" blogomra az imént kikerült pakolós cikkemet.

További kalandokkal pedig ma délután, illetve az ünnepek alatt még sokszor jelentkezünk.

Addig pedig egy kép a teljes holdfogyatkozásról:

Puszi-pacsi, boldog karácsonyt :)

El bizony. És ott valószínűleg nem lesz internetünk, úgyhogy a következő cikk valahogy péntek táján jön, Kambodzsából.

Puszi-pacsi :)

Érdekesség: amit mi Myanmarnak hívunk, az Amerikában, Angliában, Franciaországban és Kanadában hivatalosan "Burma". Úgyhogy bár én Myanmarként fogok rá hivatkozni, azért tudjátok, hogy ez a kettő voltaképpen ugyanaz.

Ezt még muszáj megosztanom veletek, veriveri important. Sajnos csak angolul van, de talán nyelvtudás nélkül is élvezhető, a képek magukért beszélnek.

Akinek ellenérzése van a metódussal szemben, annak figyelmébe ajánlom az egyik kommentet a videó alatt: "If you fell in a pile of crap, would you rather wipe it off with paper or wash it off?" (Azaz: "Ha beleesnél egy kupac szarba, te papírral törölgetnéd le magadtól a kakit vagy lemosnád?")

True, true...

Bangaloreban mindenki azt mondta, Chennai nagyon unalmas és sz*r város, minek megyek oda egyáltalán. Hát, Bangalorehoz képest valószínűleg minden indiai város unalmas, legalábbis ha a bulik mennyisége a mérvadó. Valószínűleg Chennai is. Én csak egy éjszakát töltöttem ott, úgyhogy csak az ő véleményüket tudom tolmácsolni. Az egyetlen igazán érdekes dolog, amit láttam, az egy utcai reklám volt a pályaudvar mellett. Ha valaki érti, miért röfög egy plakát, az magyarázza már meg ezt:

(A hangok egyértelműen a plakátból jöttek.)

Ja, és köszönöm szépen Samratnak, a remek chennai lakosnak, hogy vendégül látott egy iccakára és adott vacsorát és internet :)

Legközelebb Sri Lankáról mesélek nektek.

Bangalore (vagy "Bengalaru") jó hely. És Indián belül egészen különleges. Hosszú idő után itt találkoztam először például a "járda" koncepciójával. Én lepődtem meg a legjobban azon, hogy meglepődtem, hogy járda van az út szélén. Akkor jöttem rá, hogy egészen elszoktam ettől a jelenségtől. Indiában általában az út szélén sétál az ember, a kecskékkel. De Bangaloreban ezen kívül vannak menő autók, tiszta és nyugatias belváros, drága szórakozóhelyek, vallásilag meg mindenhogyan nyitott és európai fiatalok, Metallica koncert (pont amikor ott voltam), szóval minden földi jóság.

Nekem pedig különösen jó dolgom volt: megérkezésem után rögtön fogadott Amai barátom, aki még Goán írt rám random módon Couchsurfingen, hívott, menjek hozzá lakni. Akkor még nem tudtam pontosan, hogy mikor megyek Bangaloreba, de megbeszéltünk, hogy majd egyszercsak ott leszek és jó lesz. Jöttem is és jó volt. Annyira, hogy maradtam is 6 napot.

Mikor megérkeztem, egy látássérült lengyel sráccal, Radekkel jöttek értem kocsival. Radek is CouchSurfingről jött, egyedül utazgat mindenfelé Ázsiában tökegyedül (!), aztán megy Afrikába. Elég kemény, mert sötétben kb. semmit sem lát, világosban ilyen hegesztőszemüveggel kell járnia mert amúgy vakítja a nap, és csak foltokat meg ilyesmiket lát. Számítógépet tud használni egyedül, de nagyon közel kell hajolnia és ilyen inverz Windows színbeállításai vannak meg minden. Szóval nem lehet neki egyszerű, de állítólag a fehér botját mindenütt értik a világon, és segítenek neki. Ezt azért jó volt hallani.

Első este Amai egyből elvitt minket egy menő punjabi étterembe vacsizni, aztán haza. Nagyon menő kis családi házban lakik a szüleivel, akik most 1 hónapra elutaztak külföldre, ezért lett olyan aktív Couchsurfer Amai erre az időszakra :) Kaptam is egy nagy duplaágyat meg volt internet, tiszta luxus :)

Este aztán kiderült, hogy másnap megyünk kocsival az 5 órányira lévő hegyekbe. Sok beleszólásom nem volt, de szerencsére más dolgom se, úgyhogy örültem neki :) Szóval reggel beültünk a kocsiba és go. Épp napnyugtára értünk oda, a hegy tetejéről csodaszép fények voltak, tudtam is csinálni sok jó fotót, amiből majd egyszer kiválogatom a legszebbeket és csinálok egy galeszt nektek. Aztán lejöttünk, végigpróbálgattunk egy csomó menő dél-indiai kaját, és ottaludunk a hegy tövében egy kis hotelben. Akit érdekel, hogy hol is voltunk ezen a szép hegyen, annak ajánlom a térképünket, amin látszik ez a kis kitérő is.

Másnap reggel beültünk a kocsiba és elindultunk vissza Bangalore-ba. Közben még megnéztünk 2 templomot, az egyikben egészen WTF módon egy ember egy egész délutánon át locsolta a tejet egy kancsóból egy domborműre, amiről lefolyt a tej, bele egy kis csatornába, ami kivezette a templom oldalára, ahol további szobrok mellett/között folyt el, végül bele egy kis kútba. És mindenütt 35 fok és nagyon büdös romlottej-szag volt. Minderről csináltam egy csomó videót, de lusta szar voltam vegvágni, úgyhogy ezt most buktátok. Viszont ettünk mégegy érdekes kaját banánlevélről, erről van képem:

Végül aztán az ötödik napon úgy döntöttem, elég volt a jóból, otthagyom Amait és továbbállok Chennaiba. Chennaiban elintéztem, hogy legyen szállásom Couchsurfinggel, és megvettem a buszjegyet is. Este még elmentünk Amaiékkal vacsizni, mielőtt indult a buszom, de olyan jókedvünk kerekedett és Amai olyan határozottan marasztalt Bangaloreban ("csak mégegy éjszakára", "ezt a ma esti bulit nem hagyhatod ki", "nem viszlek ki a buszállomásra", "már úgyis lekésted"), hogy végül maradtam mégegy éjszakára, és nem bántam meg :)

Aztán reggel (délben) szomorúan elbúcsúztam Amaiéktól és felhuppantam a vonatra (nyilván megint a csomagtérbe, az utolsó pillanatban vásárolt jegyemmel), ami elvitt engem Chennaiba, utolsó állomásomra Indiában.

A vicces az egészben, hogy eredetileg azért szerettem volna Bangaloreba menni, hogy megnézzem a híres programozó-farmokat, ahol millió indiai fejleszti a mindenféle nyugati óriáscégeknek a szoftvereit. Mint fentebb látható, ebből végül semmit nem láttam. A tanulság ebből lehet az, hogy legközelebb ne hagyjam magam eltántorítani a céljaimtól; vagy az, hogy hagyjam magam, mert így sokkal viccesebb volt. Vagy valami. :) Mindenesetre Bangaloret mindenképp ajánlom megnézésre ha hosszabb időre Indiában jársz. Külön világ.

Na még egy partyfotó a végére:

Átalakítottam a cuccokat a blogon, most már a bal oldalon is vannak Dolgok, nem csak a jobb oldalon. Majd lájkoljátok, vagy valami.

Holnap megyünk Amandával olyan elefántokat nézni, amiknek van fejük is. Nem úgy, mint ennek itt:

Szeretnénk Judittal együtt küldeni ezt a képet mindenkinek, aki segített nekünk lelkileg, tanáccsal, fuvarral, szállással, anyagilag, kajával, lelkesedéssel, blogfordítással, és/vagy egyébbel, hogy eljussunk idáig.

Egy falat montázs a díjátadóról:

Ezt a képet pedig annak a bácsinak szeretném küldeni a gödöllői HÉV-ről, aki furcsállta a nagy hátizsákunkat, majd amikor elmeséltük nekik a terveinket, azt kérdezte: "Na jó-jó, gyerekek, de valójában hová mentek?".

Indiába, papa, Indiába :)