Egy szép csütörtöki napon összeszedtük a cuccainkat és könnyes búcsút vettünk a remek kis szobánktól, erkélyünktől, a Gangesztől, és fogtunk egy buszt, ami elszállított minket Delhibe.

Bár már a buszon kerestem a Lonely Planetben (az útikönyvünk) egy jónak tűnő szállást, végül ahogy megérkeztünk és elkezdtünk kalandozni a Pahar Ganj-i dzsumbujban (ez az a kerület, ahol az utazók 90%-a megszáll, bevásárlóutca, olcsó kaják és szállások, ilyesmi), megtalált minket egy alkesz küllemű emberke, aki azt mondta, van olcsó szállása. Kérdeztük, milyen olcsó, mondta, 300. (Ez kb. 1300 ft éjszakánként, kettőnknek) Mondtuk, az jó, nézzük meg. Megnéztük, hát, lepusztult ház, sötét, ablaktalan szoba, alapvetően koszos mindenütt, a többi szobák fele annyira le volt lakva, hogy ki se adták, csak szeméttárolásra használták őket. Az egyik ilyen ki nem adható szobának volt egy működő fürdőszobája (egy lyuk a padlón kaksizásra meg egy hidegvizes csap a falon, derékmagasságban, fürdésre), ezt lehetett használni, mert a nekünk szánt szobának bár volt fürdője, de abban nem volt víz. Nem sokat gondolkodtunk, mert olcsó volt mi meg csórók, úgyhogy kivettük. A szobához egyébként járt egy az előző lakó által otthagyott joint, ill. miután mondtuk, hogy kivesszük a szobát, az öreg fószer mondta, hogy "Jó-jó, legyen 250..." Úgyhogy legalább tényleg olcsó volt :)

A szobánkról nincs képünk mert nem mertük lefotózni, de a szobánk előtt állva csináltam egy képet arról, hogy a remek indiai mérnökök milyen királyul megtervezték, hogy esőben a tetőre hulló víz esőcsatornákban gyűljön össze, majd onnan egy csövön lecsorogjon éppen a szobánk elé a folyosóra, ahol aztán 5-6 centi mély pocsolya keletkezik belőle.

A mellettünk lévő szoba egyébként azért nem volt kiadva, mert oda ugyanígy beömlött az eső egy másik hasonló csövön.

A fürdés különösen vicces volt: a fürdőben nem volt világítás, a wc mellett pedig volt egy csap, amiből 0-24 ömlött a víz egy lyukon. Annak érdekében, hogy legyen nyomás a "zuhanyban" (a derékmagasságban lévő másik csap), a wc melletti kis csapra rá volt applikálva egy nejlonzacskókból és kötelekből álló "szigetelés", ami valamelyest lecsökkentette a vízsugár erősségét, és így már lehetett "zuhanyozni" a másik csapban. Ez a szigetelés néha rajta volt, néha nem, esetenként pedig egyáltalán nem volt víz sehol.

Amikor pedig volt víz, az olyan volt, hogy egyrészt ha a két tenyeremben összegyűjtöttem pár deci vizet, a tenyerem alját már nem láttam, mert annyira koszos volt, másrészt fürdés után mindenfelé csillogtunk, mert volt valami csillámpor (fémdarabok?) a vízben :)

A tartózkodásunk végére még valami tetveket is összeszedtünk, úgyhogy fájó szívvel (valójában nem annyira) megszabadultam a 3 hónapja növesztett szakállamtól és a hajam egy részétől. Katt a képre a borotváláshoz.

Végül aztán könnyedén megszabadultunk ezektől a szívünknek kedves kis állatkáktól, vettünk valami sampont ami kimosta őket oszt kész. De azért izgi volt. Az utunk során biztosan messze ez volt a leglepukkantabb szállásunk :)

A további delhi kalandokról pedig mesélek nektek holnap.