Útvonalunk

A Térkép Magyarország-Románia-Bulgária-Törökország-Irán-Pakisztán-India-Sri Lanka-Thaiföld-Myanmar-Thaiföld-Malajzia-Brunei-Malajzia-Szingapúr-Indonézia-Ausztrália-Egyesült Arab Emírségek-Egyesült Királyság-Magyarország.

Erre járunk

2013. március 11-én hazaértem, fél évvel később Amanda is.
A Google szerint kb. 69000 km-t utaztam összesen.

Erre jártunk

2011
jún. 1.
 
Budapest
jún. 1.
 
Biharkeresztes
jún. 3.
 
Bukarest
jún. 4.
 
Tulcea
jún. 6.
 
Sfantu Gheorghe
jún. 9.
 
Vama Veche
jún. 11.
 
Burgas
jún. 14.
 
Istanbul
jún. 19.
 
Antalya
jún. 21.
 
Kabak
jún. 24.
 
Antalya
jún. 27.
 
Olympos
jún. 28.
 
Konya
júl. 1.
 
Cappadocia
júl. 3.
 
Sivas
júl. 4.
 
Kars
júl. 6.
 
Dogubayazit
júl. 7.
 
Gevaş
júl. 8.
 
Maku
júl. 9.
 
Tabriz
júl. 13.
 
Tehran
júl. 17.
 
Esfahan
júl. 20.
 
Shiraz
júl. 22.
 
Yazd
júl. 24.
 
Kerman & Kaluts
júl. 26.
 
Baluchistan
júl. 28.
 
Islamabad
júl. 30.
 
Lahore
aug. 1.
 
Amritsar
aug. 3.
 
McLeod Ganj
aug. 7.
 
Vashist (Manali)
aug. 13.
 
Chandigarh
aug. 15.
 
Dehra Dun
aug. 16.
 
Vipassana course
aug. 26.
 
Rishikesh
sep. 2.
 
Delhi
sep. 7.
 
Agra
sep. 10.
 
Mumbai
sep. 12.
 
Vagator
sep. 21.
 
Palolem
okt. 18.
 
Kovalam
okt. 25.
 
Kochi
okt. 27.
 
Bangalore
nov. 1.
 
Chennai
nov. 2.
 
Colombo
nov. 4.
 
Hikkaduwa
nov. 12.
 
Kandy
nov. 15.
 
Colombo
nov. 18.
 
Pattaya
nov. 22.
 
Bangkok
nov. 23.
 
Kanchanaburi
nov. 28.
 
Bangkok
dec. 4.
 
Yangon
dec. 7.
 
Nyaung U
dec. 9.
 
Nyaungshwe
dec. 12.
 
Kalaw
dec. 15.
 
Bangkok
dec. 20.
 
Kamala
dec. 25.
 
Bang Tao
2012
jan. 15.
 
Penang
jan. 18.
 
Bang Tao
ápr. 7.
 
Ton Sai Beach
ápr. 13.
 
Mueang Krabi
ápr. 14.
 
Pantai Cenang (Lankawi)
ápr. 22.
 
Georgetown (Penang)
ápr. 29.
 
Ipoh
ápr. 30.
 
Tanah Rata
máj. 4.
 
Perhentian islands
máj. 12.
 
Kuala Lumpur
máj. 16.
 
(Budapest)
máj. 24.
 
Kuala Lumpur
máj. 25.
 
Singapore
máj. 26.
 
Kuching
jún. 5.
 
Miri
jún. 11.
 
Mulu
jún. 16.
 
Miri
jún. 17.
 
Bandar Seri Bagawan
jún. 19.
 
Kota Kinabalu
jún. 21.
 
Sandakan
jún. 25.
 
Kota Kinabalu
jún. 30.
 
Kuala Lumpur
júl. 4.
 
Melaka
júl. 11.
 
Johor Bahru
júl. 14.
 
Singapore
júl. 15.
 
Jakarta
júl. 20.
 
Yogyakarta
júl. 25.
 
Bromo-Ijen vulkántúra
júl. 27.
 
Lovina
sep. 1.
 
Singgigi
sep. 2.
 
Gili Trawangan
sep. 6.
 
Kuta
sep. 12.
 
Darwin
sep. 18.
 
Katherine
sep. 19.
 
Daly Waters
sep. 20.
 
Mount Isa
sep. 21.
 
Mount Garnet
sep. 22.
 
Cairns
2013
feb. 11.
 
Townsville
feb. 14.
 
Brisbane
feb. 17.
 
Melbourne
feb. 23.
 
Sydney
feb. 27.
 
Dubai
már. 3.
 
London
már. 11.
 
Budapest

Kopottas Targonca 2012

If you don't understand this site please check the English version.

Pár alapvető információ:

2011. június elsején gondoltunk egyet, nyakunkba vettük a hátizsákunkat és elindultunk keletre. Eddig úgy tűnik, jó döntés volt :)

Ezek vagyunk mi

Külső feed

Nincs megjeleníthető elem

Amanda kalandja: Ételmérgezés kezdőknek

2012.08.24. 08:00 amandaa

Ételmérgezésem napján biciklitúrán vettem részt Mianmarban az Inle tónál, s bár szoros kapcsolat e két esemény között nincs, be kell, hogy valljam, mindkettő megviselt.

Bicajok a vizen

Egyik este megismerkedtünk két szimpatikus belga – amúgy koreai ill. bangladesi származású – utazóval, akikkel a következő napra megszerveztünk egy közös biciklitúrát. Annak ellenére, hogy majdnem szívrohamot kaptam a hegynek felfelé tekerve, egész jó kaland volt. A hegytetőre érve egy kis templomot találtunk, megpihentünk és gyönyörködtük a kilátásban. Visszafelé úgy döntöttünk, megállunk egy helyi étteremnél és az intő jelek – üres vendéglő, poros asztalok - ellenére ott vacsorázunk. A magam részéről húst semmiféleképp nem mertem megkockáztatni, de gondoltam, paradicsomsalátával nem járhat rosszul az ember. Főleg, ha kettőt rendel...

Amanda és a malac

Hazafelé menet még egy ideig egész embernek éreztem magam, de mire a szállodához értünk, már olyan rosszul voltam, hogy nemhogy két emeletet, de két lépcsőt sem tudtam megmászni. A szállodafőnök szerencsére rögtön a segítségemre sietett, beültünk a kocsiba és elhajtottunk a helyi orvoshoz, aki, miközben, röhögve seggbe szúrt egy hatalmas tűvel, bíztatott, hogy nem lesz semmi baj, nem én vagyok az első fehérember, pláne nem az utolsó, aki ételmérgezést kap feléjük. A váróteremben néhány percig még megszeppenve pityeregtem, de mikor a helyiek érdeklődésére válaszolva elmondtam, hogy épp most szúrták meg az ülőkémet, mindannyian felnevettünk. Kettőnk közül Dávid hősiesebben viselte az ételmérgezést, ő nem kapott injekciót, de neki is be kellett szednie azt a 3-4 különböző gyógyszert amit adott a dokibá.

A szállodában már mindketten teljesen készek voltunk, felváltva hánytunk és fetrengtünk (habár lehet, hogy csak én fetrengtem) és még egy gőzfürdővel is megpróbálkoztunk. Nem segített. Dávid másnap a pankrátorok fizikai képességeit felülmúlva útra kelt, hogy lemondja az aznapra tervezett hajóutat belga barátainkkal. Egy teljes napot pihenéssel töltöttünk, mivel másnap utaztunk volna vissza a fővárosba.

Amanda infúzió által táplálva

Nem volt túl bíztató jel, hogy az indulás előtt pár órával még arra sem voltam képes, hogy összepakoljam a táskámat. Nem volt mit tenni, mert a jegyünk már megvolt, eltaxiztunk a buszállomásra. Ám az első kisvárosnál (bizonyos Kalaw-nál) le kellett szállnunk a buszról, mert megtelt a hányózacskó (az út annyira rossz és kanyargós, hogy a jegy mellé jár zacskót is). Az első szállodában, amit megpillantottunk, leraktuk a táskákat és az orvosi rendelőbe siettünk. Innen rögtön a kórházba küldtek, mivel az orvosnő megharagudott ránk, mert meg mertük kérdezni, hogy orvos vagy nővérke-e. A kórházban felírtak nekem néhány bogyót, de másnapra nem lettem jobban és kihisztiztem, hogy hadd kapjak infúziót. Dávid visszavitt a kórházba, és mielőtt rákötöttek volna a sós vízre, hozzámbújt egy csomó mianmari nő, hoztak nekem takarót, párnát, melegítettek, simogattak. Akkor még nem esett le, de ők voltak a kórházban dolgozó nővérek. :)

Amanda már jobban

A horrorsztori jól végződött, néhány nap alatt sikeresen kigyógyultam a mérgezésből. :) Szerencsére a reptérre is időben odaértünk, annyira időben - hajnali 5-kor, nyitás előtt - hogy az alvó portáson és rajtunk kívül egy lélek sem tartózkodott a reptéren... Hát igen, ez is csak Mianmarban fordulhat elő. Ételmérgezés ide vagy ida, az emberek őszinte, kedves mosolya és barátságos természete annyira különleges élményt adott, hogy nagyon nagyon szerettem ott lenni! Utólag kicsit sajnálom, hogy mindössze 12 napot szántunk az országra. Nem baj, majd hazafele bepótoljuk, ami a kimaradt! :)

komment

Címkék: burma myanmar ételmérgezés

Mianmar, ahol már LEHET Coca-Colát kapni!

2012.08.21. 12:48 vdavid

Anno néhány hónapja Kanchanaburi (Északnyugat-Thaiföld) környékén hagytuk abba a blogolást, tudjátok, ahol a híd volt a Kwai folyó felett. No, innen szeretném ma folytatni, mégpedig egy gyönyörű országgal, ami régebben Burma volt, aztán Mianmar lett belőle.

Mianmari kiscsaj

Mianmar ma még egyértelműen a világ egyik legfurcsább, legkülönlegesebb és legszegényebb országa. Azért "ma még", mert 2010 óta ez gyorsan változik. Az országban több évtizedig katonai diktatúra volt, 2010-ben tartottak először az ENSZ által felügyelt demokratikus választásokat, 2012. áprilisában pedig sok helyett szerzett a parlamentben a demokrata párt, ami rengeteg gyors változást indított el a közelmúltban.

De történelemóra helyett inkább lássuk, milyen furcsaságokat tapasztaltunk mi magunk:

Yangon repülőtér

Időutazás: A nemrég elkészült új bangkoki nemzetközi repülőtérről Yangonba (Mianmar legnépesebb városába) repülni körülbelül 60 év utazást jelent a múltba. Poros leszállópálya békebeli időkből megmaradt gépekkel, csomagszállító kocsikkal stb. Ennél nagyobb kultúrsokkot szerintem ma már csak Afrikában lehet átélni. Itt jegyzem meg, hogy jelen pillanatban (bár ez hamarosan változhat a fent említettek miatt) eléggé szigorúak a beutazási feltételek az országba. Csak ott hagyhatod el Mianmart, ahol beérkeztél, és nagyjából csak azon a környéken utazhatsz, ahol bejöttél. Mi azért repültünk a fővárosba, mert így volt a legnagyobb a mozgásterünk; néhány thai közúti határátkelőnél egynapos vízumot adnak, még ottaludni sem szabad az országban.

Pénzváltós papír

Pénz: Mianmar hivatalos pénzneme a kyat (ejtsd: "csat"). Elvileg 1 USA dollár körülbelül 6 kyat-ot ér. Elvileg. Gyakorlatilag viszont 700 és 1000 kyat közötti összeget kapsz 1 dollárért (!), attól függően, hogy a turistaszezonban mész-e, hol váltasz, és hogy milyen címletekben van a dollárod (nem vicc). Viszont ha a dollárod gyűrött, tépett, szamárfüles, tollal megjelölt vagy - figyelem - akár csak egyszer is félbe volt hajtva, akkor az a bankjegy abszolúte értéktelen, nem fogadja el senki. Mianmarban minden amerikai bankjegyet hímestojásként kezelnek. Így történt, hogy a nálam lévő sokat utazott $180 még WC papírnak se volt jó - még szerencse, hogy Amanda Amerikából hozott pénzei jó állapotban voltak. (Mint említettem, sokminden változóban van. Április 12 óta már a kyat eddigi feketepiaci ára lett a hivatalos, így már a nemzetközi weblapokon is 825 kyat körül jegyzik a dollárt.)

Sztúpa

Vallás: Kötelező a buddhizmus, mindenkinek be kell vonulnia papnak egy időre. Ez tulajdonképpen még rendben is lehetne, de a személyes tapasztalatunk elég negatív volt: Yangonban egy szerzetes (bizonyos Steven) körbevezetett minket a Shwedagon Pagodánál (ami a város legfőbb szimbóluma), látszólag segítőkészen, de a végén pénzt kért tőlünk "új ruhára", ami nagyon meglepő és szomorú volt, főleg mivel úgy tudom, a buddhista szerzetesek nem is tarthatnak maguknál pénzt. Viszont a szobrok és sztúpák gyönyörűek, és rengeteg van belőlük mindenütt.

Hát ezek voltak az első benyomásaink az országról még Yangonban. Szűk 2 hetünk volt csak Mianmarban, ez alatt a főbb turista-attrakciókat tudtuk bejárni: elsősorban Bagant, ahol több ezer sztúpa van bicajjal pár nap alatt bejárható területre összezsúfolva (kb. mintha Európa összes keresztény templomát bedobnád egy Budapestnyi területre) és az Inle tavat, amelyre rengetegen építettek házat, akik így csak csónakkal tudják elmenni otthonról. Továbbá végre Amanda is belekóstolt, milyen remek dolog az ételmérgezés. Minderről hamarosan az ő tollából, aztán galériát is kaptok. :)

Ja, és amikor mi voltunk, akkor még nem, de június óta már lehet kapni Coca-Colát Mianmarban, így a világon már csak Kubában és Észak-Koreában nem beszerezhető az ital.

Rózsaszín lötty

komment

5 hónap kihagyás után újra jelentkezünk jeee :)

2012.08.16. 08:48 vdavid

Sziasztok megmaradt és új olvasók! :)

Feltűnhetett, hogy az elmúlt 5 hónapot szabadságon töltöttem, már ami a blogolást illeti. :) Elnézést mindenkitől, aki a blogból meríti energiáit és szórakozását, valamint köszönöm mindenkinek, aki ezt, és a további cikkek iránti vágyát jelezte felém az elmúlt hónapokban. Tényleg, köszi, jól esett :) Szerencsére nem hallottam vissza, hogy valaki szakrális öngyilkosságot követett volna el a hírek elmaradása miatt, de azért szeretnék újra gyakrabban írni.

Tóba szarás levitálva

Először is frissítettem a bal oldali "Erre jártunk" csíkot. Ebből kiderült a számomra, hogy kb. 35 hely van, amiről még nem írtunk, azaz mondhatjuk, hogy ennyi cikk maradt ki. Ez így elég sok. Ígérem, ha lesz energiám, pótolom; ha nem, akkor az kimaradt és akit érdekel, majd személyesen mesélek meg mutogatok csillió képet.

Röviden összefoglalva a status quot: az események nagyjából a legutóbb közölt terveink szerint alekultak, azaz:

  • Megjártuk Dél-Thaiföldet, ahol találkoztunk Gyuri barátomékkal is, akik azóta egyébként már Ausztráliában vannak, mert ők gyorsabban szedik a lábukat.
  • A tervezett 3 hét helyett eltöltöttünk 3 csudálatos hónapot Malajziában. Az ország mindenféle szegletében jártunk, főleg a turisztikusabb részeken, az igaz, de azért nagyon sokat láttunk az ország valódi arcából és az emberekből. Borneó maláj részét is megnéztük, az ottani Gunung Mulu nemzeti park az utunk egyik fénypontja volt.
  • Rövid időre beköszöntünk Bruneibe és Szingapúrba is, ezek egymástól elég különböző de király élmények voltak.
  • Malajziából egy hétre hazaugrottam az eggyel idősebb Veszelovszki 50. szülinapjára, ami furcsa módon szintén az út egyik legérdekesebb része volt (remélem, erről még írok bővebben később, hogy miért). Eközben Amanda új barátokat szerzett és bejárta egész Kuala Lumpurt és környékét. Itt egy kép róla, amikor egy külvárosi építkezésen talált egy bőröndöt benne száztízmilliárd dollárral:
  • A lé meg a Manda
  • Végül kb. 1 hónapja továbbálltunk Indonéziába, ahol most is vagyunk. Először megnéztük Jakartát és Yogyakartát (ez mindkettő Java szigetén van), majd a sziget vulkánjait. Találkoztunk Dórival, akivel még az út előtt ismerkedtem meg elég random módon telefonon - Indonéziában találkoztunk először. A magyar vendégszeretet nem csorbult Indonéziában sem, úgyhogy majd' egy hetet eltöltöttünk náluk.
  • Most Bali északi részén vagyunk, nappal 30 fok, éjszaka 22, a víz, amiben mindennap búvárkodok, 27 fokos. A tengerpart csúnya fekete homokos (a vulkánok miatt ugye), de a sziget és a tenger nagyon szép. Az emberek mosolygósak és nem csak a pénzünkért kedvesek. Pénzünk amúgy sincs sok, szóval ennek örülünk.
  • Jövő héttől felhagyunk a búvárkodással, és szörfözünk helyette, illetve lehetőség szerint freedivingolni is szeretnék, és megnézzük a szomszéd Lombok szigetét és a picike Gili szigeteket Lombok mellett.
  • Szűk egy hónap múlva lejár a vízumunk, és el kell hagynunk az országot. Ausztráliába megyünk kengurut enni, Amanda dolgozni, én még nemtom, de mindenképp veszünk egy autót és meg akarom csinálni a búvároktatói vizsgát, mert most már van elég gyakorlatom és minden hivatalos előfeltételem megvan hozzá.
  • Ausztrália után a terv Új-Zéland, majd a kimaradt Laosz-Vietnám-Kambodzsa trió, végül vagy egyenesen, vagy Mongóliából haza lóval, majd kiderül.
Lóval

Szóval így. A fényképezőgépemet sikerült azóta megjavíttatni (bár töltőm az már nincs hozzá...), és az új telefonom is jó képeket csinál (vettem egy Samsung Galaxy Note-ot, mert már nagyon hiányzott a GPS meg az olcsó internetezés), úgyhogy megint lesznek képek is weeee :)

komment

Címkék: tervek összefoglaló indonézia bali

Tervek és fényképezőgép

2012.03.21. 10:10 vdavid

Helló :)

Megint rég írtam, mert még mindig dolgozom, és kevés az időm. De most jelentkezem, és röviden megírom a mivant, meg hogy miket fogunk mostanában csinálni.

Egyrészt csudajól vagyunk, éldegélünk a kis házunkban még két hétig, amikoris befejezem a búvártanfolyamot, divemaster leszek kb. 60-80 merüléssel (kiderül, mennyit tudok még itt kimenni búvárkodni), összepakolunk és felkerekedünk Malajziába.

Amin sokat törtem mostanában a fejem, az az, hogy hogy lesz a további utazás: ugyanis vettem egy teljes búvárfelszerelést, ami jópár kiló, és nem fér bele a táskámba. Ha tartani akarjuk az eddigi stoppos fílinget (márpedig tartani akarjuk!), akkor nagyon kényelmetlen lesz ennyi cuccal.

Megoldásként arra jutottunk, hogy hazaküldünk, amit lehet, így hálózsákot, sátrat, néhány ruhát meg könyvet, plusz kidobok egy csomó cuccot, amit eddig cipeltem. Remélhetőleg ez megoldja a problémát, és befér majd a búvárcuccom a táskámba.

Na de a tervek.

  • Innen Malajziába megyünk, pár hétre. Megnézünk 2 szigetet, valami érdekes várost/helyet, amit Amanda kinézett és Kuala Lumpurt.
  • Aztán irány Szingapúr, összesen pár napra, mert nagyon drága. Remélhetőleg találunk ott CouchSurfinget, és akkor legalább a szállásért nem kell fizetnünk.
  • Utána pedig Indonézia, úgy 2-3 hónapra. A vízum kicsit problémás, mert alapból csak 30 naposat adnak, és ahhoz, hogy 6 hónapos vízumot kapjunk, kéne egy meghívólevél. Próbáltam felvenni minden indonéz ismerősömmel a kapcsolatot, de senki nem válaszolt (ami tök fura), ezért most nehéznek tűnik az ottmaradás. Itt jegyzem meg, ha valakinek van indonéz(iában tartózkodó) ismerőse, dudáljon!
  • Balin vagy környékén szeretnénk maradni erre a 2-3 hónapra, ott megint megtelepedni kicsit, búvárkodni, szörfözni, ami van.
  • Utána szeretnénk valami hajót stoppolni, ami elvisz minket Ausztráliába, ahol 3-4 hónapot kéne tölteni, ha minden jól megy. Optimális esetben venni egy autót és körbegurulni a kontinenst. Balin vagy itt a búvárvizsgámat is le akarom tenni, mármint az oktatóit. Sajna $4700 (majdnem 1M ft), de hát egy egész jó szakmát ad, meg hát ez volt a terv, most már nem táncolhatok vissza :)
  • Végül Új-Zéland, Fiji, és haza. Ez november-december környékén lesz, hogy utána végre mehessek otthon síelni! :) Na az már nagyon hiányzik...

Mindez persze nincs kőbe vésve, a terveink naponta változnak, de most épp ez az állás. És remélhetőleg Gyuriék is jönnek velünk. Már nincsenek messze, csak párszáz kilométerre tőlünk, hamarosan egyesítjük erőinket.

Mégegy dolog: a jelen postban azért nincsenek képek, mert egy sajnálatos baleset során egy indiai vendégünk, Amai kajakozás közben beleejtette a fényképezőgépemet a tengerbe. Elég kellemetlen szitu, a srác bocsánatot se kért, kifizetni meg főleg eszébe se jutott. Hát, ez van, próbálok majd másoktól képet szerezni a jövőben, és azzal illusztrálni - új gépre egy darabig biztos nem lesz pénzünk.

Itt az utolsó kép, amit csinált vele a srác - ez legalább jó lett :)

Kajakozás

komment

Címkék: thaiföld tervek

Csíp csíp csíp

2012.02.28. 16:14 vdavid

Gondolkodtál már azon, mennyire különös dolog a világban, hogy rengeteg olyan ember van, aki 2 hétre elmegy Mallorcára nyaralni és ez alatt elkölt annyi pénzt, amennyiből valaki más körbeutazza a világot? Ezt a témakört próbálom most körbejárni, és tippeket adni, hogy ha hozzám hasonlóan látni szeretnéd a világot, de nincs rá egy kisebb vagyonod, hogyan tudod mégis megvalósítani az álmod.

A cikk nem pont itt, hanem a mountexes blogomon olvasható, ne átalljatok rápillantani. JÓ?

komment

Címkék: utazás olcsó elmélkedés mountex

Helyzetjelentés egy kis kihagyás után

2012.02.19. 07:16 vdavid

Na, most már nagyon régóta készülök írni ide a blogra, mert bár kellett nekem ez a kis szünet, mert túl sok időmet vitte el a bloggolás, de nem akarom cserbenhagyni a Drága Olvasókat, továbbra is hasonló részletességgel és gyakorisággal, örömmel és bódottággal, szeretettel és tehénseggel szeretnék írni, mint korábban.

Amanda és Dávid nyárspolgárok, de mégsem.

Röviden az életünkről mostanság:

Amandával lakunk itt Thaiföldön már vagy másfél hónapja. Én tök sokat búvárkodok (eddig kb. 40 merülésem van), esténként programozok megrendelésre, amivel rengeteget tanulok és végre keresek pénzt is. A búvárbázison jó a csapat, együtt sörözgetünk miközben töltögetjük a palackokat esténként, és időnként összeröffenünk valamelyik kocsmában, ahol búvárpipával isszák az emberek a rumoskólát. Erről még rakok fel videót, némileg undorító sport, de vicces. :)

Amanda is jól van, remekül főz rám :) és heti 4 napot dolgozik egy helyi óvodában, ahol ruszki kisgyerekek tanítják őt oroszul (ő meg cserébe őket angolul).

Van egy király kis házunk, amiről szintén kaptok nemsokára képeket, és egy kis robogónk, amivel mászkálunk mindenfelé a szigeten, tegnap pl. a helyi cigánytanyát ("gypsy beach") néztük meg, tiszta India vagy alsó-Románia volt :)

Szóval ezek vannak most, amikről pedig még szeretnék cikkeket írni pótlólagosan:

  • burmai napjaink (10 napot töltöttünk Myanmarban)
  • az utunkról idáig és letelepedésünkről itt a szigeten
  • Phuket nevezetességei és a vicces dolgok
  • terveink a jövőre nézve

Ezek mostantól majd így pár naponta érkeznek.

Ja, és egyébként pár nap múlva jön meglátogantni Amai, akivel Bangaloreban találkoztam még a múltkor. Plusz időközben Gyuri barátom és barátnője is dobbantottak, már itt vannak Thaiföldön, hamarosan találkozunk velük és lehet, hogy egy időre egyesítjük erőinket. Nekik is van blogjuk: EastJump. Mint a főoldalukon lévő animált gifből is látszik, Gyuri egy grafikus ;)

Végül az ajándék kecskesegg:

Kecskesegg

komment

Thaiföld – Malajzia 0:1

2012.01.20. 18:44 amandaa

Időrendiségünket kissé felborítva egy rövid élménybeszámoló következik malajziai "vízumfutásunkról." A hiányzó cikkeket igyekszünk hamarosan pótolni, szerencsére csak másfél hónapos lemaradásban vagyunk. :)

Mivel Phukettől (házikó) Penang (új vízum) kb. 700 km-re található, úgy döntöttünk, hogy stoppal vágunk neki az útnak. (Meg buszjegyet sem nagyon akaródzott venni.) Az eltervezett reggeli hatos indulás helyett fél tízre értünk a főútra. Uppsz. A motorunkat a Tesco parkolójában hagytunk, amit három nappal később ugyanott, érintetlenül megtaláltunk. :) "Malaysia" táblánkkal sikeresen felhívtuk magunkra a figyelmet, sokan mosolyogtak és integettek nekünk. Nem sok ideje állhattunk kinn, mikor megállt nekünk egy busz. Egy thaiul megírt levél segítségével kommunikáltunk a buszsofőrrel, amiben az állt, hogy nincs pénzünk buszra, sokat segítene, ha az illető, aki olvassa a levelet, elvinne minket egy darabon stb... Legnagyobb meglepetésünkre intett, hogy szálljunk fel a buszra és foglaljunk helyet. Eleinte attól féltünk, nem értette, hogy mit szeretnénk, de ingyen és bérmentve, sőt, ajándék vízzel eljutottunk a határhoz legközelebbi nagyvárosba, Hat Yai-ba. Mikor leszálltunk, a sofőr megkérdezte, merre megyünk tovább, mondtuk, a határhoz, erre megint intett, hogy szálljunk vissza a buszba, mert a thai-maláj határ a busz végállomása. :) :)

Készítettünk képet a határ thai oldaláról. Életemben nem láttam még ehhez fogható, leginkább zsibvásárra hasonlító határátkelőhelyet.

A thai-maláj határ

A határnál sajnos két nap túlmaradásért kifizetettek velünk fejenként 1000 baht-ot - kb. 7500 forintot, - ráadásul a hosszas papírmunka miatt ránk sötétedett, mire átértünk Malajziába. Dávid elég szkeptikus volt az esti stoppolást illetően, de legnagyobb szerencsénkre olyan 8 körül felvett minket egy kínai-maláj hölgy, Suzanne, aki egészen a célállomásunkig vitt minket. Persze csak azután engedett be a kocsijába, miután megbizonyosodott arról, nem drogot árulni vagy fogyasztani jöttünk az országba. Suzanne egyébként egy ötvenes éveiben járó hölgy, aki körbeutazta a világot, s mindenhol 5 csillagos szállodákban szállt meg, ám az országokról mindössze a fővárosok neveit sikerült megtanulnia. Ennek ellenére nagyon jófej volt, kíválóan beszélt angolul és sok személyes történetet osztott meg velünk.

Három óra autókázás után elértük Penangot, onnan még egy bő másfél óra volt, mire megérkeztünk Ibrahimék házába. (CouchSurfing :)) Elég forgalmas volt az este, rajtunk kívül ott aludt még David és Kiki, két nagyon szimpatikus utazó, akik Indonéziába mentek fákat ültetni és világot menteni. :)

Reggel, mielőtt búcsút intettünk Ibrahimnak, megadta egy jóbarátja, Juszuf számát. Juszuf, aki egyébként Ede :) (igen, magyar!) szintén nagy vendéglátó hírében állt, felhívtuk és megbeszéltük, hogy náluk töltjük az estét. Aznapra pedig mindössze egy feladatunk volt: thai vízumot szerezni. Nem tudtuk pontosan, merre van a követség, és mivel csak sejtettük, hogy a busz valamerre arra visz, ezért Dávid a megálló mellett szóba elegyedett egy kínai-maláj férfival. A párbeszéd vége így hangzott: Ne menjetek sehova, 20 perc múlva visszajövök, elviszlek titeket a belvárosba. Hm. :) Jó, gondoltuk, vesztenivalónk nincs, ha addig nem jön a busz (ami nem jött) elmegyünk vele. 20 perccel később reggelivel a kezében visszatért (üccsi és kex) és szavával ellentétben nem a belvárosba, hanem konkrétan a thai követség bejáratához vitt minket. Hű. Sofőrünk egy nagyon szimpatikus, értelmes, angolul tökéletesen beszélő férfi volt. Útközben kérdezehettük bármiről, szivesen mesélt nekünk a maláj belpolitikáról, a családjáról, a vallási különbségekről, a különböző csoportok egymás iránt való tiszteletükről és elfogadásukról. Malajziában egyébként a kínaiak dominálják a gazdaságot, de ezért senki nem mérges rájuk. Sőt, az is elképzelhetetlen, hogy valakit elküldjenek Kínába csak azért, mert kínai. Malajziában az lehetsz, amit örököltél, vagy ami szeretnél lenni, nincs feszültség. Sőt, egész Penang kínai díszbe borult a kínai újév tiszteletére. Ebből tessék tanulni!

A thai követségen könnyű dolgunk volt. Csak felmutattuk a hamisított Air Asia jegyünket, kifizettük a vízumdíjat és délutánra már be is ragasztották az útlevelünkbe a vízumot. Estére, miután átbuszoztuk a fél szigetet, megérkeztünk Juszufékhoz. Juszuf és felesége négy fiúgyermeket nevel Malajziában, és épp egy svájci, háromgyermekes családot hostoltak, mikor becsöngettünk hozzájuk. Gyerekkáosz. :) Az esténk hogymáshogy, mint szuperjól alakult, és ezúton is szeretnénk Nekik mindent megköszönni!

Másnap az indulásunkhoz hasonlóan, kilenc körül indultunk el. Először buszra pattantunk, ezzel elmentünk a belvárosig, innen pedig ingyen komppal elhagytuk a szigetet. (A komp csak a szigetről ingyenes, odafele fizetni kell.)

Penang látkép

A kompállomásról egy perc sétával elértük a buszállomást és a pénztáros srác – akibe a világ összes segítőkészsége beleszorult – elintézte nekünk, hogy a busz, amire felszálltunk, az autópálya mellett tegyen ki minket, x km-nél, y elágazás előtt. Még egy kicsit kavarogtunk, mire megtaláltunk a tökéletes irányt, a tökéletes stoppolási hellyel, de miután meglett, 15 percen belül fel is vett minket egy pick-up-os. A srác nem nagyon tudott angolul, de szimpatikusok voltunk neki, ezért ahelyett, hogy addig vitt volna minket, amíg az neki is irányba van, egészen a határig furvarozott, ami neki kb. 50 km kitérőt jelentett. Nemsemmi. :) És újra Thaiföldön voltunk! Elsőnek egy újabb pick-up-os állt meg nekünk. Néhány kilométert utaztunk a kocsi hátsó nyitott csomagterében. Király volt, ahogy a hajunk lobogott a szélben és közben sütött rank a nap. :)

Amanda a platón

Ezután hamar megállt nekünk egy vígan csacsogó thai nőkkel teli kisbusz, ami elvitt minket egészen Hat Yai-ba. Életemben először ekkor beszéltem thai-ul, thai embereknek. Akik megértettek. :) Ezek után már zökkenősebb utunk volt. Sokan megálltak nekünk útbaigazítást adni, de vagy nem értették, hogy merre akarunk menni, vagy mindenáron a buszhoz szerettek volna minket terelni. Ez még bárkivel megtörténhet, de bármiben fogadok, hogy egyik stoppos ismerősünknek sem kínált még fel pénzt autós. Úgy történt, hogy felvett minket egy fiatal pár és szerintünk mi lehettünk az első stopposaik. Ezt onnan tudhatjuk, hogy még ők érezték magukat kínosan, hogy csak egy rövid darabon tudtak elvinni, és kiszálláskor felkínáltak a Dávidnak 100 baht-ot - kb. 750 ft, vacsora 2 fő - nehogymár pénz nélkül legyünk. Dávid nem fogadta el, én pedig addigra már kimásztam a kocsiból. Bezzeg ha rajtam múlt volna... Sétáltunk egy darabig az út mellett, mikor megállt nekünk egy autós, és ránkszólt, hogy stoppoláshoz nem vagyunk jó helyen és majd ő elvisz minket a főútra. Alig fértünk el a szerszámaitól és mindkettőnknek az anyósülésre kellett bemásznia, de szerencsére csak kb. 1 percet kellett nyakfájdító pózban ülni. Megköszöntük a segítséget, és nem sokkal később már légkondis, kényelmes kisbuszban ültünk Phatthalung felé száguldva. A sofőrt elég nehéz volt rávenni, hogy vigyen el minket, de nehéz volt nekünk nemet mondani. :) Időközben eleredt az eső, sőt, egész nagy vihar is volt, és mire a városba értünk, úgy ömlött, mintha dézsából öntötték volna. Esőkabátot húztunk, és kiálltunk az útra. Kemények voltunk. :) Néhány perc múlva megállt egy kisbusz, egészen Trangig elvitt minket, közben hol viharban utaztunk, hol verőfényes napfényben. Trangba érve már besötétedett, így két választásunk maradt: vagy ott alszunk és másnap továbbstoppolunk, vagy kifizetünk fejenként 240 baht-ot a nagybuszra, ami onnan még 4 óra alatt elvisz minket a Tescohoz. Este 1/2 12-re már a házikónkban voltunk.

Kompról

komment

süti beállítások módosítása