Útvonalunk

A Térkép Magyarország-Románia-Bulgária-Törökország-Irán-Pakisztán-India-Sri Lanka-Thaiföld-Myanmar-Thaiföld-Malajzia-Brunei-Malajzia-Szingapúr-Indonézia-Ausztrália-Egyesült Arab Emírségek-Egyesült Királyság-Magyarország.

Erre járunk

2013. március 11-én hazaértem, fél évvel később Amanda is.
A Google szerint kb. 69000 km-t utaztam összesen.

Erre jártunk

2011
jún. 1.
 
Budapest
jún. 1.
 
Biharkeresztes
jún. 3.
 
Bukarest
jún. 4.
 
Tulcea
jún. 6.
 
Sfantu Gheorghe
jún. 9.
 
Vama Veche
jún. 11.
 
Burgas
jún. 14.
 
Istanbul
jún. 19.
 
Antalya
jún. 21.
 
Kabak
jún. 24.
 
Antalya
jún. 27.
 
Olympos
jún. 28.
 
Konya
júl. 1.
 
Cappadocia
júl. 3.
 
Sivas
júl. 4.
 
Kars
júl. 6.
 
Dogubayazit
júl. 7.
 
Gevaş
júl. 8.
 
Maku
júl. 9.
 
Tabriz
júl. 13.
 
Tehran
júl. 17.
 
Esfahan
júl. 20.
 
Shiraz
júl. 22.
 
Yazd
júl. 24.
 
Kerman & Kaluts
júl. 26.
 
Baluchistan
júl. 28.
 
Islamabad
júl. 30.
 
Lahore
aug. 1.
 
Amritsar
aug. 3.
 
McLeod Ganj
aug. 7.
 
Vashist (Manali)
aug. 13.
 
Chandigarh
aug. 15.
 
Dehra Dun
aug. 16.
 
Vipassana course
aug. 26.
 
Rishikesh
sep. 2.
 
Delhi
sep. 7.
 
Agra
sep. 10.
 
Mumbai
sep. 12.
 
Vagator
sep. 21.
 
Palolem
okt. 18.
 
Kovalam
okt. 25.
 
Kochi
okt. 27.
 
Bangalore
nov. 1.
 
Chennai
nov. 2.
 
Colombo
nov. 4.
 
Hikkaduwa
nov. 12.
 
Kandy
nov. 15.
 
Colombo
nov. 18.
 
Pattaya
nov. 22.
 
Bangkok
nov. 23.
 
Kanchanaburi
nov. 28.
 
Bangkok
dec. 4.
 
Yangon
dec. 7.
 
Nyaung U
dec. 9.
 
Nyaungshwe
dec. 12.
 
Kalaw
dec. 15.
 
Bangkok
dec. 20.
 
Kamala
dec. 25.
 
Bang Tao
2012
jan. 15.
 
Penang
jan. 18.
 
Bang Tao
ápr. 7.
 
Ton Sai Beach
ápr. 13.
 
Mueang Krabi
ápr. 14.
 
Pantai Cenang (Lankawi)
ápr. 22.
 
Georgetown (Penang)
ápr. 29.
 
Ipoh
ápr. 30.
 
Tanah Rata
máj. 4.
 
Perhentian islands
máj. 12.
 
Kuala Lumpur
máj. 16.
 
(Budapest)
máj. 24.
 
Kuala Lumpur
máj. 25.
 
Singapore
máj. 26.
 
Kuching
jún. 5.
 
Miri
jún. 11.
 
Mulu
jún. 16.
 
Miri
jún. 17.
 
Bandar Seri Bagawan
jún. 19.
 
Kota Kinabalu
jún. 21.
 
Sandakan
jún. 25.
 
Kota Kinabalu
jún. 30.
 
Kuala Lumpur
júl. 4.
 
Melaka
júl. 11.
 
Johor Bahru
júl. 14.
 
Singapore
júl. 15.
 
Jakarta
júl. 20.
 
Yogyakarta
júl. 25.
 
Bromo-Ijen vulkántúra
júl. 27.
 
Lovina
sep. 1.
 
Singgigi
sep. 2.
 
Gili Trawangan
sep. 6.
 
Kuta
sep. 12.
 
Darwin
sep. 18.
 
Katherine
sep. 19.
 
Daly Waters
sep. 20.
 
Mount Isa
sep. 21.
 
Mount Garnet
sep. 22.
 
Cairns
2013
feb. 11.
 
Townsville
feb. 14.
 
Brisbane
feb. 17.
 
Melbourne
feb. 23.
 
Sydney
feb. 27.
 
Dubai
már. 3.
 
London
már. 11.
 
Budapest

Kopottas Targonca 2012

If you don't understand this site please check the English version.

Pár alapvető információ:

2011. június elsején gondoltunk egyet, nyakunkba vettük a hátizsákunkat és elindultunk keletre. Eddig úgy tűnik, jó döntés volt :)

Ezek vagyunk mi

Külső feed

  • Hibás feed URL.

Kanchanaburi, avagy fesztivál thai módra

2012.01.03. 09:21 amandaa

Dáviddal első közös utunk Kanchanaburiba vezetett. Mivel szerencsénkre a Bangkok–Kanchanaburi utat az árvíz ellenére már megnyitották, a buszállomáshoz siettünk. Irányok után érdeklődve megálltunk egy taxis mellett, aki úgy döntött, elvisz minket az állomásra, ám különös módon, fizetnünk nem kellett a fuvarért. ?? :) :)

Néhány óra leforgása alatt megérkeztünk Kanchanaburiba. A Sam's River Raft House-ban foglaltunk szállást, ám térkép és helyismeret híján nem tudtuk merre induljunk el. Bizonytalanságunkon felbátorodva egy biciklis riksás hölgy felajnálotta, hogy elvisz minket. Próbáltunk kitérni a felkínált lehetőség elől, ám rábeszélőképességének - "I'm strong" –, csomagjaink súlyának, valamint vádlija méretének – melyet Beckham is megirigyelt volna - köszönhetően 20 perccel később már a méltán híres folyó partján lévő szállásunkon voltunk. :)

Az következő napokat a város megismerésének és a Híd történetének szenteltük. Az első napon egy hatalmas iskolához tévedtünk, melynek – egyenruhás gyerekek nyüzsgésétől és motorok dübörgésétől hangos – előcsarnokában ebédeltünk. A szülők motorral hozzák-viszik a gyerekeket, és alig akartam elhinni, mikor rájöttem, hogy az egy motorra jutó fők száma az esetek többségében meghaladja a kettőt-hármat! Délutánra megérkeztünk a JEATH War múzeumba, melynek kiállítása a Death Railway építéséről, valamint a második világháború itt zajló eseményeiről szól. Láthattunk korabeli bombákat, amiket nyitott szekrényekben tároltak, így bárki megtapizhatta őket. (Ez elég meglepő volt.)

JEATH múzeum

Bár a szállásunk tökéletes helyen, a főutcától 2 perc gyaloglásra volt, a környéken található látványosságok eléréséhez már motort kellett bérelnünk. Méghozzá pirosat. :) Első úticélunk a Kanchanaburitól 60 kilométerre fekvő Erawan vízesés volt. Az oda-visszaút egyhangúságát az útszéli gyümölcsárusok, egy hatalmas gát és a széles, ám kacskaringós hegyi utak szépsége dobta fel. A motort a parkolóban hagytuk és gyalogszerrel vágtunk neki a természet igazi csodájának, a hét szintből álló Erawan vízesésnek. Rengeteg csuromvizes, fürdőruhás külföldivel talákoztunk a keskeny, csupán félig kiépített passage-on. Rövid és könnyű sétával hamar elértük az első szintet. Elragadó apró vízesések látványa fogadott minket, miként pajkosan egymásba fonódtak, mellettük pedig kikapcsolódni vágyó családok piknikeztek. A második szinthez már egy meredekebb, de szintén rövid séta vezetett. Az arra járókat a fákon ugráló kicsi majmok akrobatikus mutatványokkal szórakoztatták, akiknek egyébként agresszív étellopási szokásairól táblák sokasága hívta fel figyelmünket. A park tisztaságát szigorú szabályoknak köszönhette. Az második szint után elkobozták a turisták üvegeit, dobozait, palackjait – bármit, ami könnyen eldobható – és ezeket csak a kijáratnál kapták vissza. Az étel-ital fogyasztás az első szintet kivéve – mindenhol tilos volt.

Erawan vízesés

A hét szintet sajnos időhiány miatt nem tudtuk bejárni, ám így is ellátogattunk négy különböző vízeséshez. Minden szint egyedülálló élményt nyújtott. A másodiknál időztünk a legtöbbet, bár szerintem ez annak volt köszönhető, hogy a Halak miatt nem mertünk belemártózni sokáig a tóba. Ezek a Halak tudniillik, amint lábat láttak, odaúsztak és szemtelenül elkezdték lerágicsálni az ember elhalt bőrrétegét. Nem fájt, csupán csiklandós érzést keltett és szokatlan volt. Én legalábbis nem vagyok ahhoz hozzászokva, hogy egy Hal – akinek még a nevét sem tudom – rácuppanjon a lábfejemre és elkezdje cincálni a bőrömet.

A harmadik és negyedik vízeséshez egy régi fahíd valamint rengeteg lépcső vezetett. Útközben egy kis kilátóhoz is elsétáltunk és néhány percig némán gyönyörködtünk a páratlan látványban. A hetedik szintet, a legmagasabban fekvő vízesést csak a legkitartóbbak érték el, hiszen másfél kilométer kemény túra vezetett fel a hegytetőre. Mivel a parkot még sötétedés előtt bezárják, négykor fájó szívvel, a többi turistával együtt elhagytuk a vízesést. A napnak azonban korántsem volt vége, hiszen este elmotoroztunk a híres-neves "Híd a Kwai folyón" fesztiválra.

Az aznap estét inkább gyenge előadásnak minősíteném, amit a rossz hangtechnika és az egynyelvű narráció csak tovább rontott. A csúcspont az volt, amikor megérkezett a vonat, pöfögött egyet, majd átment a túloldalra. Miután ott is jól kipöfögte magát, visszatért hozzánk, majd néhány perc múlva a mozdonyvezető elvezette a garázsba aludni, hogy jövőre ugyanígy "elkáprázatathassa" a népet. A műsor végén a tűzijáték kevés volt, ám élvezhető, de a híd kivílágítva szemkápráztató volt. A fesztiválon sátrat is állítottak, ahol fellépett a thai tinilányok bálványa, gondolom itthon SP-nek hívnák. Én is odarohantam a színpadhoz visítozni egy kicsit, de rém ciki lett volna ott maradni, így tovább álltam, hogy rózsaszínű szőrös lényekkel ropjam, akik valamit promotáltak. Vagy nem. A buli végén még rátaláltunk a dzsipekken "táncoló" lányokra is, akiknek munkásságát középkorú férfiak örökítették meg csorgadozó nyállal.

Híd a Kwai folyón

Utolsó előtti napunkon még ellátogattunk a Safari parkba, ahol egy ócska busszal körbevittek minket egy lepukkant rezervátum-szerűségen. Mikor már majdnem halálra untuk magunkat, megérkeztünk a zsiráfokhoz! Sem a természetfilmekből sem a Madagaszkárból nem derül ki, hogy a zsiráfok igazából a legjobb fej állatok a Földön. Az üvegtelen ablakakon keresztül ellepték a buszt, bedugták eszement hosszú nyakukat, és mindent összezabáltak, ami a szájuk ügyébe került. Leteperték a japán turistákat a földre (azon fetrengtem a röhögéstől), és bekapták a kezünket, mikor nyújtottuk feléjük a répát. :) Ja, ez egészen addig eltartott, míg meg nem jött a szarfej zebra, aki megharapta az egyik zsiráf, nevezzük őt Jenőnek, tehát a zebra, aki Lajos, megharapta a Jenő nyakát. Én még a túra végén simogattam kicsi leopárdot is a funky kedvéért, ami elmondhatatlanul csodálatos élmény volt. Dávid pedig megengedte, hogy megmasszírozza a pöcsét egy elefánt. :)

Tigrisetetés

Kanchanaburiban tett látogatásunk után visszatértünk egy pár napra Bangkokba vízumot intézni és kicsit turistáskodni. Azokról az élményekről bővebben majd a következő cikkben olvashattok.

5 komment

Címkék: safari fesztivál híd park elefánt tigris nemzeti folyó vízesés kwai thailand kanchanaburi

A bejegyzés trackback címe:

https://kt.blog.hu/api/trackback/id/tr193499153

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

powee / EGergely · Http://www.erdeibau.hu 2012.01.05. 10:41:34

Nagyon kiraly vagy Amanda! Nagyon elvezem - remelem a tobbi olvaso is - hogy igy felpezdult az elet a KT-n! Csak igy tovabb!

Nathalka 2012.01.05. 11:43:26

Amanda jót tettél a rendszeres megjelenésnek:)

amandaa 2012.01.06. 15:23:44

Nagyon szépen köszönöm mindkettőtöknek! :)

Hamarosan új cikk érkezik Dávid tollából.

Sok puszi :)

pingween 2012.01.08. 17:26:49

és hol vannak a képek a dzsippeken táncoló lányokról?! :)