Yazdot elég nehéz volt elhagynunk, mivel Miha véletlenül összecserélte a szandálját Béláéval (tök ugyanúgy néztek ki), így nem tudtunk időben indulni, mert mire észrevettük a dolgot, Miha elment várost nézni :)
Megvártuk, jól kiröhögtük egymást, majd elbúcsúztunk az összes hátizsákos arctól, és estére terveztük Kermanba érni. Kerman már majdnem a határ mellett van. Ez volt az utolsó állomásunk Iránban. Kicsit meggyorsítottam a menetidőt, mert egyre elviselhetetlenebb volt a forróság tetőtől talpig beöltözve. Utólag visszagondolva, éppen az ellenkezője történt..
huh...Kerman. Szállásadónk, Atefe idegenvezető mellékállásban, és angoltanár. Van egy tündéri kislánya, aki megszinesítette az ott töltött két napot kocsi tetején táncolással, bújócskával!
Atefe teljesen átszervezte a napját, (kocsit szerzett, angol óráját lemondta), hogy kimehessünk a sivatagba, a Kaluts-ba. Kermantól 150 km-re van, mégis úgy definiálják sokan, hogy ott van Kerman mellett. Nagy ország.
Oké, összedobtuk a benzinpénzt, és nekivágtunk Celine Dion hangjával megfűszerezett utunknak, ami úgy néz ki, hogy Kerman forrósága után át kell vágni egy hegyvidékes részen, majd kiesve a hegyekből megérkezel az izzó sivatagba. Próbáltunk logikus időben kimenni, és megpiknikezni a naplementében, de még ez is elviselhetetlennek bizonyult nekem. Béla élvezte, ahogy láttam, ugyanis belenyomta a kezembe a cuccait, "mindjárt jövök" - mondta. Aztán láttam, hogy fut bele a végeláthatatlan sivatagba! :)
Rögtön, ahogy megérkezik az ember fia erre a helyre, egy gusztusos tábla köszönti a látogatót a Föld legmelegebb sivatagában. Az ottani emberek szerint 65 Celsius fokra is rábukkanhat az ember (ami igaz is), ha mondjuk délben megy ki oda es nyár van ráadásul. Na, azt nem ajánlom még a családomnak sem. Tény, hogy másnap délben ottjártunkkor 50 fok volt árnyékban. Ja, igen, miért is mentünk vissza? Az történt, hogy ártatlan sétánkat tettük a kihalt homokdűnék között első kermani esténken, mikoris messziről megláttunk egy terepjárót, meg pár nem indokolt ott tartózkodó embert a semmi közepén. Belecsöppentünk egy forgatásba. Odajött a Producer, és elkezdett érdeklődni felőlünk. Épp egy alkonyati jelenetet forgattak a sivatagban filmjükhoz, amikor ránk akadtak. A film leendő címe: Tourist (novembertől már látható lesz az iráni mozikban!), és egy német meg egy iráni kisfiú barátságáról szól, meg ahogy összevesznek és végül kibékülnek. Amúgy nem rossz a történet, mint elsőre azt gondoltuk a stábot nézegetve. Irán zárt ország, kevés a turista, éppen ezért szükségük volt minél több külföldinek látszó emberre. Mi ennek a kritériumnak teljesen eleget tudtunk tenni. Ezért szívességként megkért a Producer meg a Rendező, hogy másnap kísérjük el őket a forgatásra, és szerepeljünk pár tömegturista jelenetben. Kiderült, hogy rajtunk kívül még vagy 3-4 emberük van, ezért megsajnáltuk őket, és belementünk az ajánlatba. Meg persze menő dolog is :)
DE. Kiderült, hogy a következő jelenetek napközben szintén kint a dizőrtben lesznek. auu
Mindent átbeszéltünk Atefével, végülis az ő vendégei voltunk, nem illik lelépni egy jobb ajánlat hallatán. De megértette, és ő is segített fordítani a statisztéria leszervezését illetően. Így hazamentünk, ahogy jöttünk (előtte még táncot lejtettünk az éjszakai tájban), összeszedtük a cuccunkat és vártuk, hogy jöjjön értünk a VIP kocsi, ami elvisz a stáb falujába. Késő éjszaka még megvacsoráztattak minket, énekeltek, és helyi iráni játékos táncokat mutattak. Követelték, hogy mi is mutassuk valamit a magyar kultúrából... szégyenszemre a Bociboci tarka mentett meg minket a teljes felsüléstől. De tetszett nekik nagyon! Kitűnően szórakoztunk, és talán először éreztük azt, hogy a politikából sugárzó tiltások, és szabályozások keze nem ér el ide. Felszabadult, származására büszke iráni férfiak társaságában mulattuk el az utolsóelőtti napunkat Iránban.
Szereplesünkért cserébe fizették a buszjegyünket a pakisztáni határig, illetve a vizet és kaját is ők állták. Másnap reggel már mindenki zsibongott, elfogyasztottuk a földön egy hosszú sorba lerakott original iráni reggelit. Aztán buszba be, és tettük a dolgunk!
Folyamatosan ittuk a hűtött vizet, életemben annyit még nem ittam, mint aznap. Több, mint 5 liter volt, biztos. 2 jelenetet kellett végigstatisztálnunk, egyik egy elhagyatott karavánszerájban, a másik pedig az előző esti helyen, ahol összefutottunk a filmesekkel. Mindkét alkalommal ízléstelenül felöltöztettek minket, én nem tudom, hogy miért ez a kép él bennük egy külföldiről (remélem, hogy csak a kötelező filmes torzításról volt szó). A torta a habon pedig az volt, hogy megjelent egy tevékkel megpakolt teherautó, ami a második jelenethez kellett. Nagyon megörültem, de ez csak addig tartott míg meg nem láttam, hogyan rúgdossák le a platóról azokat a szerencsétlen, összekötözött állatokat. Béla tevéje például megvadult, kitépte az orrába akasztott kötelet, elkezdett bőgni, és csapkodni a véres fejével ide-oda, miközben a felvétel elindult. Az én tevémnek pedig picit koszos volt a szája, mivel megette a saját ürülékét, és bele is kente Béla hátába. sokszor!... :) nem láttam Bélát még olyan ingerültnek, mint akkor :) najó, meg is értem. De vicces volt :)
Mindeközben a nap felszállt, leszállt, csinált nekünk 55 fokot, meg kellemesen forró levegőt... egy élmény. Tessék kipróbálni!
Go ------->Pakisztán-->---->
