Konya egy ilyen város Közép-Törökországban, kb. 800.000 fő lakja és a dervistáncról híres, ami valami tánc, dervisek táncolják. Na, mi ezt a dolgot nem láttuk, mert csak pénzért volt vagy szombaton, nekünk meg nem volt pénzünk de pénteken leléptünk a városból.
Viszont ami jóság volt, hogy egy csomó tökjóarc emberrel találkoztunk. Először is ott volt ez a csávó, Osman:
A rövid történetünk Osmannal tökéletesen bemutatja a török vendégszeretetet, és még többet: Az történt ugyanis, hogy Olympos-ból visszajövet Osman felvett minket kocsival, elhozott Antalyáig, majd annak a túlsó végéig át a délutáni csúcson, és kirakott minket a város szélén egy tökjó helyen. Mondtuk neki, hogy ez tökjó, innen simán el tudunk menni Manavgatba, ahol ilyen vízesések vannak, és állítólag nagyon szép, és pont útbaesik Konya felé. (Térképünk még mindig itt) Kiszállva az autóból szusszantunk egy gyorsat meg vettünk vizet, aztán nem telt bele 3 perc, visszakanyarodott az iménti csávó, Osman, mondván hogy jólvan srácok na, tulajdonképpen ráérek, elviszlek titeket Manavgatba (kb. 40 km Antalyától). Néztünk hogy mivan, de hát mondtuk OK, beszálltunk, mentünk tovább :) Útközben kaptunk tőle főtt kukoricát az útszéli árusoktól meg 2 cowboykalapot, amikről sajna nincs képünk, de nagyon menők voltak (valójában: iszonyat szopás volt őket napokig cipelni), és elvitt a vízeséshez, kifizette a belépőnket, bejött velünk és türelmesen megvárta, amíg ott chillezünk (ja, egy szót sem beszélt angolul, se egyéb nyelven, amin mi igen), végül kivitt minket a Konya felé vezető útra meg még pár kilométert, majd szabadkozván, hogy most már tényleg nem tud továbbvinni minket, kirakott egy benzinkútnál és hazament :) Szóval ilyen a török vendégszeretet :)
No de továbblépve Konyára: hamar odaértünk. Az első éjszakát egy puttó hotelben töltöttük, ahol éjjel ordítozás volt majd rendőrök jöttek, de túléltük. Ez még nem volt annyira izgi. Viszont a második nap találkoztunk a CouchSurfingen megismert Burakkal és Gülşah-val akik egy házaspár és egy nagyon menő pecóban laknak Konya közepén. Hozzájuk csöveztünk be egy éjszakára, sajnos nem tovább, mert másnap elutaztak Antalyába nyaralni meg dolgozni egy kicsit. Ilyenek ezek a csávók:
Gülşah csinált nekünk fincsi vacsit (Judit segített neki ebben, aminek ő nagyon örült, mert utál főzni), majd mivel mindketten komoly edzésprogramot tartanak, hogy kondiban tartsák magukat, ezért elmentünk kocsival (!) félórát sétálni egy parkban :) A séta végül inkább csak 15 perc lett, de aztán még teáztunk egy félórát, persze sok cukorral, ahogy kell :)
Másnap ők korán elmentek dolgozni, mi később keltünk, kicsit kockultunk aztán elindultunk találkozni egy idős cimboránkkal, Osman professzorral (ez már egy másik Osman, az előző a Shell-nél dolgozó üzletkötő volt, ez meg egy türkológia professzor) akivel előző nap találkoztunk az utcán. Megígérte, hogy ha találkozunk vele kettőkor, akkor hozza a feleségét és együtt elmegyünk valami jópofa helyre kocsival. Azért volt velünk ilyen kedves, mert
- török
- volt nemrég Magyarországon: Szegeden és Budapesten és nagyon jól érezte magát. Valami türkológia konferencia volt Szegeden, arra ment. Elég jóarc volt, kicsit náci, elmagyarázta nekünk hogy mindenki, tulajdonképpen még a majom is a törököktől származik, és hát akárhogyis nézzük, azért a törökök a legkirályabb arcok. Helyeseltünk vagy sem, arra már annyira nem figyelt, ilyen write-only üzemmódban dolgozott az ember, nem nagyon figyelt arra, hogy mi mit mondtunk neki. De távol álljon tőlem, hogy fikázzam az arcot, remek ember ő is és a felesége is, és nagyon érdekes dolgokat mutattak meg nekünk Törökországból.
Osman elvitt minket a gyümölcspiacra:
és megmutatta nekünk a város egyik főterén lévő kis pocsolyát, amit 2 évvel ezelőtt építettek oda, és senki sem érti, hogy mit akar ábrázolni/jelenteni, vagy úgy általában, mi értelme van az egésznek. Jól nem néz ki, az egészen biztos. Lehet, hogy tényleg csak gondolkodnivalót akartak adni a helyieknek.
Aztán kivittek minket a feleségével pár kilométert a városból megnézni egy sziklába vájt templomot (és egy másikat, ami zárva volt), meg egy szép tavat. Itten Osman és a felesége:
Este ettünk egy érdekes kaját ("Ekmek" vagy valami hasonló nevű), konyai jellegzetesség), érdekes módon elkészítve.
- Elmentünk a teszkóba alapanyagokért
- Beadtuk a kajákat egy helyre, ahol volt két szakács meg egy nagy kemence:
- Elmentünk desszertet vásárolni
- Visszamentünk a furcsa helyre, ahol már egy edényben várt minket a kész kaja
- Hazavittük a(z egybéként pizzaszerű) kaját és elfogyasztuttuk:
Még egy kicsit cseteltünk Osmanék fiával, aki Angliában tanul és épp előző nap diplomázott - Osmanék persze próbálták neki befűzni Juditot - aztán náluk aludtunk és reggel továbbléptünk.