Románia természetileg gyönyörű, a közterületek bár nem mindig tiszták, de alapvetően gyakran sokkal szebben vannak megépítve és időnként sokkal jobban felszereltek technikailag, mint nálunk. Tipikus példa erre a bukaresti metró. Le a kalappal. LCD kijelző és fénykép-kiállítás (!!!) az aluljáróban, full tisztaság és modern metrókocsi az alagútban.
Nyugaton a nagy hegyek (még így júniusban is láttunk havat), keleten a végeláthatatlan nagy alföldek, amiket általában nem szeretek, de a sok hegy után már felüdülés volt látni, most itt Tulceában a Duna-delta... Szóval változatos és szép. Bár elrondítják a félig megépített és a teljesen megépített de félig összedőlt épületek.
Na de hogy hol jártunk az utóbbi 3 napban, amikor nem jelentkeztünk:
Vóttunk kaszálni:
itt még magyar földön :) Aztán Judit nővére elvitt minket Nagyváradig, ahonnan hamar elkerültünk a Kolozsvár mellett induló autópályáig, ahonnan továbbjutottunk Bukarestig. Bukarestben Alexnél volt szállásunk, akivel egyáltalán nem találkozutunk, mert amikor odaértünk, nem volt otthon senki, csak az ajtó tárva-nyitva, benn egy srác, aki autóversenyzett a TVn és fogalma se volt a világról, aztán a többi arc, akik nagyon szívesen láttak minket és mondták, hogy a lakás, ahol vannak, az azért van, mert elvileg földrengéskor összedől, ezért minden lakót evakuáltak ezért most ők laknak ott, de Alex nem tudják, merre jár, úgyhogy még mindig nem tudtuk, ki a szállásadónk, hát kimentünk a városba sörözni.
Sörözés közben megnéztük a Casa poporului-t, azaz a nép házát, a világ egyik legnagyobb (nagyobb, mint a washingtoni Pentagon épülete!), és egyben a világ legnehezebb épületét:
Mire visszaértünk, nagyon álmosak lettünk és elaludtunk, és mire korán reggel továbbálltunk, az ágyon alvó szakállas srácról sose tudtuk meg, hogy Alex volt-e :)
Hamar felvettek minket az INDIA táblának köszönhetően, Slobozia-ig, ahol majdnem ottmaradtunk mert nagyon rossz helyen raktak ki, de aztán irózatos mákkal épp kaptunk egy stoppot az ellenkező irányba (szó szerint vittek minket 50m-t onnan, ahol stoppoltunk, majd 180 fokot fordultak az autóval :), és elvittek Tulcea-ig.
Ez tegnapelőtt volt, de még mindig Tulcea-ban vagyunk, mert mint kiderült, innen 2-3 naponta indulnak a hajók Sfantu Georghe-ba, ahova menni akarunk, úgyhogy várunk holnap délig.
Az INDIA táblánkat véletlenül egy benzinkúton hagytuk, de mivel fontos volt nekünk, visszamentünk érte, itt szedem ki épp a kukából (elég undorítóan nézett ki mire meglett):
Ma megyünk Sfantu Gheorghe-ba, úgyhogy pár napig megint nem írunk, addig is, kitartás :)
Veszteségek: eddig egy doboz gyufát, egy tollat és pár hajgumit hagytunk el végleg, de ami fáj, hogy Biharkeresztesen hagytuk a 2 közül az egyik Mountextől kapott pólómat, amit még nem tudunk, hogy hogyan szerzünk vissza. Addig is, 1 pólóm van. :/ Mérges vagyok magamra amiért egy link alak vagyok. De legalább az útlevelem megvan, Bamako óta vigyázok rá, mint az életemre. A pólót szerettem, de egyrészt majd egyszer meglesz, másrészt még esetleg van esély rá, hogy valahova utánam is tudják küldeni, és akkor még erre az útra is meglesz.
Na eddig ennyi, pár nap múlva írunk, addig nyugi, Sfantu Gheorghe-ban csak a töménytelen mennyiségű szúnyogtól van félnivalónk :)
