Útvonalunk

A Térkép Magyarország-Románia-Bulgária-Törökország-Irán-Pakisztán-India-Sri Lanka-Thaiföld-Myanmar-Thaiföld-Malajzia-Brunei-Malajzia-Szingapúr-Indonézia-Ausztrália-Egyesült Arab Emírségek-Egyesült Királyság-Magyarország.

Erre járunk

2013. március 11-én hazaértem, fél évvel később Amanda is.
A Google szerint kb. 69000 km-t utaztam összesen.

Erre jártunk

2011
jún. 1.
 
Budapest
jún. 1.
 
Biharkeresztes
jún. 3.
 
Bukarest
jún. 4.
 
Tulcea
jún. 6.
 
Sfantu Gheorghe
jún. 9.
 
Vama Veche
jún. 11.
 
Burgas
jún. 14.
 
Istanbul
jún. 19.
 
Antalya
jún. 21.
 
Kabak
jún. 24.
 
Antalya
jún. 27.
 
Olympos
jún. 28.
 
Konya
júl. 1.
 
Cappadocia
júl. 3.
 
Sivas
júl. 4.
 
Kars
júl. 6.
 
Dogubayazit
júl. 7.
 
Gevaş
júl. 8.
 
Maku
júl. 9.
 
Tabriz
júl. 13.
 
Tehran
júl. 17.
 
Esfahan
júl. 20.
 
Shiraz
júl. 22.
 
Yazd
júl. 24.
 
Kerman & Kaluts
júl. 26.
 
Baluchistan
júl. 28.
 
Islamabad
júl. 30.
 
Lahore
aug. 1.
 
Amritsar
aug. 3.
 
McLeod Ganj
aug. 7.
 
Vashist (Manali)
aug. 13.
 
Chandigarh
aug. 15.
 
Dehra Dun
aug. 16.
 
Vipassana course
aug. 26.
 
Rishikesh
sep. 2.
 
Delhi
sep. 7.
 
Agra
sep. 10.
 
Mumbai
sep. 12.
 
Vagator
sep. 21.
 
Palolem
okt. 18.
 
Kovalam
okt. 25.
 
Kochi
okt. 27.
 
Bangalore
nov. 1.
 
Chennai
nov. 2.
 
Colombo
nov. 4.
 
Hikkaduwa
nov. 12.
 
Kandy
nov. 15.
 
Colombo
nov. 18.
 
Pattaya
nov. 22.
 
Bangkok
nov. 23.
 
Kanchanaburi
nov. 28.
 
Bangkok
dec. 4.
 
Yangon
dec. 7.
 
Nyaung U
dec. 9.
 
Nyaungshwe
dec. 12.
 
Kalaw
dec. 15.
 
Bangkok
dec. 20.
 
Kamala
dec. 25.
 
Bang Tao
2012
jan. 15.
 
Penang
jan. 18.
 
Bang Tao
ápr. 7.
 
Ton Sai Beach
ápr. 13.
 
Mueang Krabi
ápr. 14.
 
Pantai Cenang (Lankawi)
ápr. 22.
 
Georgetown (Penang)
ápr. 29.
 
Ipoh
ápr. 30.
 
Tanah Rata
máj. 4.
 
Perhentian islands
máj. 12.
 
Kuala Lumpur
máj. 16.
 
(Budapest)
máj. 24.
 
Kuala Lumpur
máj. 25.
 
Singapore
máj. 26.
 
Kuching
jún. 5.
 
Miri
jún. 11.
 
Mulu
jún. 16.
 
Miri
jún. 17.
 
Bandar Seri Bagawan
jún. 19.
 
Kota Kinabalu
jún. 21.
 
Sandakan
jún. 25.
 
Kota Kinabalu
jún. 30.
 
Kuala Lumpur
júl. 4.
 
Melaka
júl. 11.
 
Johor Bahru
júl. 14.
 
Singapore
júl. 15.
 
Jakarta
júl. 20.
 
Yogyakarta
júl. 25.
 
Bromo-Ijen vulkántúra
júl. 27.
 
Lovina
sep. 1.
 
Singgigi
sep. 2.
 
Gili Trawangan
sep. 6.
 
Kuta
sep. 12.
 
Darwin
sep. 18.
 
Katherine
sep. 19.
 
Daly Waters
sep. 20.
 
Mount Isa
sep. 21.
 
Mount Garnet
sep. 22.
 
Cairns
2013
feb. 11.
 
Townsville
feb. 14.
 
Brisbane
feb. 17.
 
Melbourne
feb. 23.
 
Sydney
feb. 27.
 
Dubai
már. 3.
 
London
már. 11.
 
Budapest

Kopottas Targonca 2012

If you don't understand this site please check the English version.

Pár alapvető információ:

2011. június elsején gondoltunk egyet, nyakunkba vettük a hátizsákunkat és elindultunk keletre. Eddig úgy tűnik, jó döntés volt :)

Ezek vagyunk mi

Külső feed

Vipassana

2011.08.29. 13:30 vdavid

Vipassana kurzus

Az elmúlt 10 napot börtönben töltöttem. Na jó, nem szó szerint, de az érzés hasonló lehet, plusz mindkettő ingyen van. :) Egy vipassana táborban voltam, ami egy meditációs irányzat, anno még Siddhārtha Gautama, ismertebb nevén a Buddha fejlesztette ki olyan 2500 évvel ezelőtt. Egy mondatba sűrítve az a lényege a módszernek, hogy megtanít a tested apró reakcióinak a tudatos szintre hozására és ezek közömbös kezelésére, és azt állítja, hogy ennek hatására tudatosabb életet fogsz élni, nyugodtabb leszel és jobban oda fogsz figyelni a környezetedre. Ergo egy pozitív irányú személyiség- és életstílus-változást ígér. A távoli cél pedig a teljes megvilágosodás, ami szerintem egy elég megfoghatatlan cél, de erről majd írok lejjebb.

Megítélésem szerint a módszer nagyon egyszerű, egyszerűségében szép és ha a befogadó hajlandó keményen dolgozni és képes nyitottan, értelmesen gondolkodni, akkor a módszer beváltja az ígéreteit, és valóban javít a fent felsoroltakon. Egyetértek azzal, hogy minden mentálisan nem súlyosan sérült ember, aki alkalmazza ezt a módszert, tudatosabbá és nyugodtabbá válik, és pozitívabban fogja értékelni a környezetét, valamint pozitívabb megítélést is fog kapni a környezetétől, mint korábban.

A módszer nem könnyű, egy csomó szabály volt, amit be kellett tartani ebben a 10 napban. A legfontosabbak:

  • "Noble Silence": A 10 nap alatt a tanáron és annak 2-3 segítőjén kívül nem szabad senkivel kommunikálnod, jelentsen az beszédet, mutogatást, stb., még a szemkontaktust is kerülni kell, végig.
  • A nők és férfiak teljesen el vannak különítve egymástól.
  • Tilos a fizikai kontaktus bármely 2 személy között.
  • Nem szabad jógázni, edzeni, futni, dohányozni, drogozni, saját kaját/innivalót fogyasztani, erkölcstelenül öltözködni, maszturbálni, napozni, a külvilággal kommunikálni. Kézzel kell mosni és dézsában, hidegvízzel lehet fürdeni. Szabad sétálni az erre kijelölt helyen.
  • Tilos a táborba hozni vagy le kell adni a regisztrációkor: bármilyen dohányárut, minden elektronikus eszközt (legyen az kommunikációra, zenehallgatásra, kép- vagy hanganyagok rögzítésére alkalmas eszköz. Kivétel: órát szabadott használni.), írásra és olvasásra alkalmas eszközöket, bármilyen hozott enni- és innivalót, bármely talizmánt vagy vallásos objektumot.
  • Ki van függesztve a napi menetrend ill. kongatnak amikor valami heppöning van, ilyenkor menni kell. Vannak időszakok minden nap, amikor te döntöd el, hogy hol akarsz meditálni: vagy a közös helyiségben, vagy a szobádban, vagy később amikor kaptunk saját cellát a pagodában, akkor ott. Kb. ennyi szabadságunk volt :)
Szabályok

Szóval bizonyos tekintetben rosszabb, mint egy börtön, mert kb. semmit nem szabad csinálni, csak meditálni, meg esetleg néha takarítani vagy mosni.

A környezetet úgy kell elképzelni, hogy 13km-t eljöttünk a legközelebbi várostól, a tábor az erdőben van egy gyönyörű hegyoldalban a Himalája szélén, a völgyben patak csobog, a hegyoldalban forrás illetve vízesés. Tücsökzaj, mindenféle rovarok, lepkék, majmok. Szóval ilyen megnyugtató, nagyon kellemes környezet. Ja, és naponta 1-2-3-4 órán át eső, amitől mindig friss és jó hőmérsékletű a levegő.

A környezet
A szobám

A szobával nem tudom, hogy szerencsém vagy pechem volt-e. Ugyanis mivel sok szoba volt és nem végtelen jelentkező, ezért mindenkinek külön szobája volt, kivéve nekem, mert mindenki kétágyast kapott, én meg háromágyast, saját fürdővel, a többi szobától kicsit szeparáltan, majd mivel a kétágyasok elfogytak, a később becsekkolt ausztrál srácot velem egy szobába rakták. Olyan szempontból volt nagyon szerencsés, hogy Ryan nagyon király arc, nagyon jókat beszélgettünk a 0. és a 10. napon is, de a többi napon meg ilyen kicsit awkward volt hogy ott ültünk egy szobában végig, és hát így egymásra se nézhettünk meg semmi :) Szóval vicces volt, 10 együtt töltött nap után megismekedni úgy igazán :)

Mosogatás

Az emberekről: kb. 35-en kezdhettük a tábort, végül 26-an fejeztük be. Állítólag ez nagy lemorzsolódásnak számít az átlaghoz képest. 18 férfi, 8 nő; 6 nyugati, 20 indiai; 1 női segítő, 1 indiai férfi segítő, 1 francia férfi segítő, 1 táborvezető öreg fószer, pár konyhás akiket nem láttam, 1 "tanár" aki a magnót nyomogatta, +1 tanár a aki TV-ben/magnón beszélt. A résztvevők két részre oszthatóak még tapasztalat szerint: vannak a régi ill. az új diákok. Réginek számít az, akinek nem ez az első kurzusa. Kb. 10 régi és 16 új diák lehetett.

A menetrendről röviden: reggel 4-kor volt ébresztő, fél7-kor reggeli, 11-kor ebéd, délután 5-kor pedig teaidő, ahol mi kaptunk valami egész laktató puffasztottrizst meg néha egy banánt, viszont szegény régi diákoknak ilyenkor már csak citromos víz járt, se tea se puffasztottrizs, se banán. Vacsora nem volt. Napi 10 óra meditáció, ebből 3x1 óra a közös meditáció, amin szigorúan ott kellett lenni végig, nem kimenni pisilni stb. Ezek voltak reggel 8-kor, du. fél3-kor és este 6-kor. Este 7-től pedig okítás volt, a tanárbácsi beszélt a TV-ben a technikáról, filozófiáról stb., úgy egy órán át. Utána még kicsit meditáltunk, végül 9-kor takarodó, fél10-kor kötelező lámpaoltás.

Citromos víz tábla

A tanárról: S. N. Goenka beszélt hozzánk a szalagról ill. DVD-kről. Ő egy ilyen 70éves burmai-indiai arc, így néz ki:

S. N. Goenka

Ő ilyen nagy guru, az a storyja, hogy régen nagy burmai (amit ma Magyarországon Myanmarnak hívnak) bizniszman volt, aztán migrénje lett, mászkált szanaszét a világban dokikhoz, hogy gyógyítsák meg, nem sikerült, végül rátalált erre a vipassana-dologra, amit akkor alig pár ember ismert, nagy nehezen kipróbálta, bejött neki, elmúlt a migrénje és annyira beleszeretett, hogy megtanította először a beteg anyukájának, majd egyéb haveroknak, majd egyre többen és többen jöttek hozzá, hogy tanítsa őket, majd Indiába költözött, ott is tanított, végül Angliába hívták és ott tanít a mai napig, és az iszonyat jóindulatú nagypapa-stílusával, és nem mellesleg az überjó retorikájával nagy elterjedtséget szerzett ennek az egész meditációs ágazatnak. Európában is vannak mindenfelé központok, elvileg Budapesten is, de a honlap szerint 2010-ben volt utoljára kurzus nálunk.

Na, aki még mindig nem unta meg a cikket ennyi szöveg után, az most fogja abbahagyni az olvasást, ugyanis le fogom írni napról napra, hogy melyik nap mit tanultunk, milyen érzés volt :)

0. nap: A megérkezés

Bemutatkozás azokkal az arcokkal, akikkel gyakorlatilag úgysem találkozunk 10 napig :) Aláírtam, hogy betartom a szabályokat, és nem lépek le 10 napon belül. Leadtam az összes cuccomat, amit le kellett, a telefonomat az óra miatt magamnál tartottam (megengedték), de egyrészt 0 ember tudja a telefonszámomat, másrészt a környéken se volt térerő.

A biztonság kedvéért mégegyszer felolvasták a már többször elolvasott szabályzatot, bepakoltunk a szobába, dumáltunk kicsit Ryannel, majd megettük az utolsó vacsoránkat. Meglepően jó kajákat ettünk amúgy végig, persze no hús mert ez itt India meg amúgyis, könnyű kajákat kell enni, hogy jól menjen az üldögélés.

Dhamma hall

8-kor egyesével behívtak minket a meditációs terembe, megmutatták, kinek melyik a kis párnája a földön, és innentől megkezdődött a némaság-téma. Éjjel alig bírtam elaludni, nem szoktam 9-kor lefeküdni...

1. nap: A szélmalom

A feladat: Figyelni a lélegzeted. Csak a lélegzeted: az ajkadtól felfelé, az orrod tetejéig tartó zsebkendőnyi területen lévő érzést kell figyelni: az orrodon belül, vagy az orrlyukaidnál, vagy a szád felett a bajusz helyén, ahol akarod, de valahol figyeld a levegőt. Minden mást ki kell zárni.

Élmények:

  • Bazinehéz ennyi ideig egyhelyben ülni. Fáj tőle a seggem, a combom, a jobb térdem és a hátam.
  • Bazinehéz koncentrálni. Gondolatok jönnek, folyamatosan. Emlékek, tervek, főleg utóbbiak. Mit fogok csinálni ekkor meg akkor, hűdejóötletemtámadt ezt el ne felejtsem, hova megyünk a tábor után stb stb...

Én a légzésem kapcsán egy szélmalmot képzeltem el az orrlyukaim között, hogy ahogy szívom-fújom a levegőt, akkor az így forog. Így valamivel könnyebb volt koncentrálni. Este a bácsi a TV-ben elmondta, hogy ne használjunk semmilyen vizualizációt vagy verbalizációt a légzés figyelésére, figyeljük csak a légzést, akkor is, ha így nehezebb.

Este Ryannel egy kicsit megszegtük a kommunikációmentesség-szabályt: írt (ezt is tilos) egy cetlit, amin kért egy zoknit, mert nem hozott hálózsákot és megfázott éjszaka. Adtam neki. Ez volt egyébként az egyetlen kommunikációnk a 9 nap alatt.

2. nap: A levegő

A feladat: Továbbra is csak figyelni a légzést, a légzést. Különösen figyelni rá, hogy a légzés természetes maradjon, ne változtasd meg, csak figyeld. Kivéve akkor, ha nagyon nem megy a koncentráció, akkor 1-2-t lélegezz erősebben, így erősebb az orrszél és jobban érzed. Utána hagyd visszaállni a természetes légzésed.

Élmények:

  • Nehezebb volt a szélmalom nélkül.
  • Félreértrettem kicsit a célt: azt hittem, az a lényeg, hogy magát a levegőt kell figyelni, ahogy megy az orrodban, de később kiderült, hogy nem: az orrod és a levegő találkozását kell figyelni, az érzékelésedet magát. Pl. ahogy az orrszőreid mozognak, vagy hogy amikor kifújod a levegőt, akkor melegebb érzés, mint mikor beszívod.
  • Még mindig mindenfelé elmászott a figyelmem.

Plusz szintén ekkor volt, hogy nagyon mérges lettem a csávóra, aki nyomogatta a gombokat a magnón, hogy mekkora gyökér arc, elvileg ő "a tanár", de közben nem szól egy szót se, csak nyomogatja a magnót. Plusz még a magnót se tudta használni, nem tudta, hogy melyik gomb mit csinál, elfelejtette bedugni a konnektorba, nem értette, hogy amíg nem húzza ki a konnektorból addig ilyen elektromosan zúg tök hangosan, ami tök zavaró volt... Ilyen elég puttó eszközökkel dolgoztak, nem egy gazdag iskola. Ja, a csávó a 10. nap se lett semmivel sem ügyesebb a magnóval, ez ilyen indiai mentalitás-dolog sajna, nem érdekli őket az ilyesmi. :/ Szóval mérges voltam rá, na.

3. nap: A viszketés

A feladat: Továbbra is figyelni a légzést, plusz minden egyéb érzést az orr külsején, belsejében, és a száj feletti területen. Ha van többfajta érzésed is, pl. viszket az orrod plusz érzed a levegő melegségét is, akkor mindig válaszd a nehezebben észrevehető, finomabb érzést, mert a cél, hogy az érzékeidet "élesítsd", az agyadat tedd egyre ügyesebbé a megfigyelésben.

Élmények:

  • Térd fáj, hát nagyon fáj. Kértem a "tanárt", hogy hadd üljek hátra, nekitámaszkodni a falnak, mint néhányan már megtették. Kérdezte, hogy volt-e hátsérülésem, van-e vmi probléma a hátammal. Mondtam, hogy tudtommal nem, mire mondta, hogy akkor maradjak csak a helyemen, el fog múlni. Ekkor egyetlenegyszer csinált valami értelmeset az a csávó a 10 nap alatt. Egész nap nagyon fájt a hátam, de másnap már kezdett elmúlni, megerősödni.
  • Mindenem viszketett folyton, ami folyamatosan elvonta a figyelmem.

Este a tanárbácsi a TV-ben elmondta, hogy amit most csinálunk, az nem vipassana, csak ilyen felkészülés: a vipassana-oktatás valójában csak holnap kezdődik.

4. nap: A szív

Reggel azt gyakoroltuk, hogy már nem az egész orrot, hanem csak a száj feletti részt és az orrnyílásokat kellett figyelni. Ez nehezebb, de már ráállt az agyunk, kell nehezíteni a feladatot.

Délben vipassana-oktatás volt, azt a feladatot kaptuk, hogy ahogy eddig az orr alatti részt figyeltük, úgy figyeljük ezentúl minden testrészünket, egyesével, sorban:

Fejed búbja; hajjal fedett rész; arc (homlok; szemöldök; szem környéki rész; fülek; arcok; orr; száj; áll); jobb váll; jobb felkar; jobb alkar; jobb kéz; ujjak; bal váll; bal felkar; bal alkar; bal kéz; ujjak; torok; mellkas; has; nyak; hát felső része; hát alsó része; jobb comb; jobb térd; jobb lábszár; jobb lábfej; bal comb; bal térd; bal lábszár; bal lábfej.

Azt nem értem, hol vannak a herék. Meg a többi nemi szervek, meg a segg. Prüdériának éreztem, hogy ezeket a részeket kompletten kihagyták. Persze lehet h a "has"-ban ill. "a hát alsó részében" ezek benne vannak, de akkoris.

Elmesélték, hogy azért kezdtük az orral, mert ott a légzés miatt több dolog történik, könnyebb. Ha egyből a bal lábfejjel kezdtük volna, nagyon nehéz lett volna.

Na ez a feladat már sokkal izgibb :) És már éreztem az orromban még a vér lüktetését is :) Meg az ujjaimban, meg mindenfelé. Menő. Viszont a bal combomon alig éreztem valamit, egész a 10 napig :( Mindenütt máshol igen.

5. nap: 1

A feladat: amit tegnap elmondtak, plusz egy "a nagy elhatározás"-nak nevezett dolog, hogy a napi 3x1 órás csoportos meditáció alatt mozdulatlanul, egyenes háttal és egyenes nyakkal kell ülni. Nem szabad testhelyzetet változtatni, lehetőleg a kezedet se mozdítsd el onnan, ahová a kezdő pillanatba leraktad. Ülni kell, feküdni meg lábat kinyújtani alapból nem szabad a meditációs teremben.

Dhamma hall szabályok

Este, az utolsó meditáció alkalmával sikerült megcsinálnom az 1 órányi egyhelyben ülést! Nagyon örültem! Ha valaki kipróbálja, megérti, miért hívják "nagy elhatározás"-nak. 6 vastag, félbehajtott párnára ültem rá térdelő pozícióban, szóval kb. mint valami lóra ráültem a nagy párnahalomra. De még így se volt könnyű, hanem nehéz.

Az ötödik napon valamiért szörnyű keserű ebédet kaptunk. Csak ezen a napon volt rossz ízű kaja. Kiderült, hogy nem volt elrontva, ez egy ilyen tradicionális, keserű indiai kaja.

6. nap: 3

Állítólag a 2. és a 6. nap a legnehezebb. Hát, azt aláírom, hogy a 6. a legnehezebb. Megpróbáltam megcsinálni ezt a nagy elhatározás-dolgot mindhárom meditációkor. Sikerült. Ezúton szeretném megköszönni Marina Abramović művésznőnek, akivel a new york-i MoMA-ben találkoztam a kiállításán. Az ő igen extrém művészete inspirált, hogy végig tudjam csinálni ezt a 3x 1 óra szenvedést. Ő az a nő, aki kísérletképpen pl. 4 órán át ugrált egy helyben, egész addig, amíg össze nem esett és el nem vitték a kórházba. Meg még 100 másik hasonló projekt, közben persze mindig majdnem meghalt de aztán nem. Videók róla itt, Artsy link meg itt.

Ahogy csináltam:

  • Reggel meditáció: 6 db párna, törökülés, 4 párna a seggem alá, 1-1 pedig a térdeim alá, félbehajtva, hogy kényelmesebb szögben álljanak.
  • Délutáni meditáció: 5 db párna, törökülés, 3 párna a seggem alá, 1-1 pedig a térdeim alá ismét. Az utolsó 5 percben azért már végigfolyt egy könnycsepp az arcomon a fájdalomtól.
  • Esti meditáció: 2 párna, törökülés, 2 párna a seggem alá, ennyi. Magyarázat: 2 sikeres szenvedés után már csak 1 volt hátra hogy meglegyen az ötéves terv, így úgy éreztem, van elég motivációm, hogy végigcsináljam így is. Eredmény: a 40. percnél már annyira fájt a jobb seggem, hogy úgy éreztem, képtelen vagyok, úgyhogy kb. 10-15 másodpercre felhúztam a lábaimat pihentetni, majd folytattam. De az alapján, amekkora lelkierő ehhez is kellett, sikeresnek könyveltem el a 3. ülést is, úgyhogy megvolt a 3! :)

Délután kaptunk a pagodában egy-egy saját cellát. A pagoda egy ilyen kör alakú ház, olyan mint egy börtön, cellák vannak benne, amik ilyen 1x2 méteres kis helyiségek, a tetejükön kis lyukkal, ahol jön be egy kis napfény. Egy párna van benne, lehet benne meditálni. Nem szabadott lefotózni sajna.

Ja, és a 6. nap kaptuk azt a feladatot is, hogy már nem csak fentről lefelé haladva kell figyelni a testrészeidet, hanem fentről le, aztán lentről fel, fentről le, lentről fel.

Pagoda

7. nap: Pihi

A feladat: a szimmetrikus részeiden most már párhuzamosan haladni végig, azaz egyszerre figyelni a két vállat, a két combot stb.

A gondolataim: 6. nap kemény volt, sok cél stb., a 7. napra ezek elmúltával nem maradt motivációm. Úgyhogy leginkább üldögéltem a pagodában és elvoltam, mint a befőtt, bámultam magam elé meg ilyenek. aztán délután elővettem egy kis füzetet meg egy tollat, amit nem adtam le, és elkezdtem írogatni mindenféléket, amik összegyűltek a fejemben. 

8. nap: Gondolkodás

A feladat: mivel a 10. napon már szabad majd beszélgetni, ezért a 8-9. napon nagyon keményen kell dolgozni. Most már nem csak a meditációs teremben kell folyamatosan figyelni az érzékeidet a testeden, hanem amikor sétálsz, eszel stb., folyamatosan, szünet nélkül. Plusz azt a feladatot is kaptuk, hogy ha már minden egyes testrészünkön tudunk érzékelni valamit, akkor csniáljuk azt, hogy a fejünk búbjától a talpunkig, majd onnan visszafelé így "szkenneljük" végig a testünket, oda-vissza, oda-vissza, az adott testrészen belül is sok pontot figyelve, hogy mindenütt érzünk-e valamit. Ha igen, azt hívják "free flow"-nak, "szabad áramlat"-nak.

Ekkor értettem meg, hogy a kanadai arc, aki már régi diák, miért mászkált úgy egész végig, mint aki be van tépve, nagyon lassan, figyelve minden mozdulatra stb: ezeket gyakorolta.

Én továbbra is sztrájkoltam eléggé, gondolkodtam, hogy mire jó nekem ez az egész meditációs dolog, mire fogom használni stb. Eléggé untam magam. Viszont ami királyság volt, hogy még régebben próbálkoztam párszor csak poénból azzal a meditációs techinkával, hogy elszámolni 1-től 20-ig úgy, hogy közben minden más gondolatot kizársz, csak a számokra koncentrálsz. Sosem sikerült, most meg csak leültem, elkezdtem számolni, és csodamód, semmi nem zavart meg, lazán el tudtam számolni 20-ig, 50-ig, ameddig akartam. A koncentrációm tehát sokat fejlődött, meg biztos az is sokat számított, hogy ennyi nap monotonitás alatt már tökre kiürült az agyam.

Sétahely

9. nap: Az utolsó

A feladat: Ha már megy a free flow és minden egyes pici bőrfelületedet tudod érezni, akkor hatolj be gondolatban a bőr alá is, és a belső pontokon is keress érzeteket. Ha netán már ez is sikerülne, akkor pedig a gerincagyra koncentrálni, és ott is keresni érzeteket. Ha még ez is sikerül, akkor az egész testedben olyan érzésed lesz, mintha fel lenne oldódva a szilárd anyag, mindenütt lüktetést érzel, ilyen vibrálást, hangyákat mászkálni vagy ahogy tetszik. Nekem ez csak a 10 napon sikerült, de WOW.

Mindebben, az összes ilyen érzékelős feladatban - bár nem írtam le eddig, mert nehéz megfogalmazni és talán ezt a legnehezebb így a tanfolyam és az előadások nélkül megérteni, de - a legfontosabb, hogy ezeket az érzékeléseket soha nem szabad pozitívan vagy negatívan értékelni: nem szabad szeretni vagy utálni egy érzést, nem szabad ragaszkodni egy érzéshez, legyen az bármilyen jó, vagy elutasítani egy érzést, legyen az bármennyire kellemetlen. Minden érzést csak hagyni hogy jöjjön, megfigyelni, és hagyni hogy elmúljon amikor elmúlik. Mindennek a lényege a folyamatos változás ("annicca"), legyen az lassú vagy gyors, de ez az, ami átjárja és mozgatja az egész világot, mikro- és makroszinten, az egész meditációs technika lényege ennek az elvnek a megértése. Ez vezet el utóbb a vágyak és ellenérzések megszűnéséhez, addig pedig ezek számának és erősségének a csökkenéséhez, ami egy jobb és erényesebb életet eredményez.

10. nap: A kulmináció

Reggel 10-től szabadott beszélni. A napi 3 csoportos meditáció meg volt tartva, több nem.

Always walk alone tábla

Néztünk egy filmet arról, hogy egy indiai börtönben hogyan vezették be a vipassanát, és hogy mennyit segített ez a raboknak. És valóban, azóta rengeteg indiai, néhány amerikai és egyéb börtönben használják a technikát. Logikus: ha valakinek, akkor a raboknak van ideje 10 napig egyhelyben ülni :)

Meglepő módon, az utolsó, nem túl komoly napon sikerült elérnem a free flow állapotot: sikerült a bőröm minden egyes négyzetcentiméterén érezni valami érzést: hideget, meleget, viszketést, a levegő mozgását, kisebb-nagyobb fájdalmat (pl. térd), bizsergést, lüktetést (pulzus) meg ilyesmiket, mindenütt mást. Úgyhogy áttértem a térfogati vizsgálatra, belül is kerestem az érzéseket, és sikerült: pulzus, bizsergés, gyomormozgás, ilyesmi. Aztán a gerincemet kezdtem figyelni és az is tökre puhává vált, tényleg olyan érzés volt, mintha az egész belső részem ilyen vibráló, puha folyadék lenne, és gyakorlatilag a teljes testemet "láttam", éreztem belülről. Érdekes, újszerű, nagyon kellemes érzés volt, gyakorlatilag a teljes kurzusom csúcspontja. Wow. :)

Még egy kisebb, személyes story ezzel kapcsolatban: amikor ez az érzésem lett, épp akkor kezdett rá az eső egész erősen esni, és eszembejutottak a ruhák, amiket kinnhagytam száradni. Arra gondoltam, hogy ez az eddigi legjobb érzés, a 10 nap csúcspontja, rossz lenne felállni a ruhák miatt pont most. Aztán rögtön rájöttem, hogy épp ez az egész kurzus lényege: hogy megtanuld elengedni a dolgokat, a legjobb érzéseket is, és belenyugodni a változásba. Úgyhogy felálltam, kimentem, leszedtem a ruhákat és nagyon örültem :) Aztán amikor visszamentem, sikerült 5 perc után elérni ugyanazt az állapotot, sőt, a végén még erősödött is. Nem tudom elmesélni az érzést, ezt mindenkinek magának kell kipróbálnia, de csodálatos :)

11. nap: A hazamenés

Reggel korán keltünk, meditáció. Videón adtak házifeladatot: ezentúl reggel és este szánj rá 1-1 órát egy-egy meditációs blokkra. Még azt is megmagyarázták, hogy ettől mennyivel kevesebbet kell majd aludnod, tehát tulajdonképpen visszanyered ezt az időt. Engem nem győzött meg, nem fogom gyakorolni ezt a cuccot. Nagyon tetszett, de ez nem az én utam.

A végén visszakaptuk a legadott cuccainkat, lehetett adakozni, de aminek a legjobban örültem, hogy egyálalán nem volt kötelező, egyáltalán nem éreztették, hogy adakozni kell, és biztos vagyok benne, hogy ha csak 500 forintot adtam volna az egészért, akkor sem néztek volna csúnyán. Azt hiszem, erről szól az, ha valami adomány-alapú, és ilyen mentalitás mellett nekem részemről sokkal jobban van kedvem adakozni, mint ha elvárják.

Ryan, a szobatársam

Mit adott nekem ez az egész?

Rengeteg dolgot:

  • Az első 3 nap alatt gyakorlatilag mindent végiggondoltam a sikertelen fókuszálás alatt, ami nyomasztott, ami megoldatlan probléma volt az életemben, hiszen végre egyszer volt időm (30 órám!!!) leülni és nyugiban lenni.
  • Sokkal jobb koncentrációs készséget
  • Hátizmot. Lehet, hogy ez hüjén hangzik egy meditációs kurzus kapcsán, de hát ki ne akarna egyenesebben ülni, mittomén könnyebben emelni dolgokat meg ilyenek. Plusz sokkal szebben és hosszabban tudok törökülésben ülni, mint korábban, ami tök csajozós cucc :)
  • Rengeteg nyugalmat, és toleranciát, pedig egyébként én egy toleráns embernek tartom magam eleve.
  • Egy nagyon érdekes élményt és egy ausztrál barátot

A mögöttes filozófiáról annyit írok most röviden, hogy tanúsítom, hogy semmi köze ennek a cuccnak semmiféle valláshoz. A keresztény, muszlim és hindu vallás szervezett részét elég sokat fikázta a csávó a TV-ben, épp azokban a dolgokban, amikben én is egyetértek. Viszont a jézusi tanításokat (amik egyébként gyakorlatilag megegyeznek Buddha tanításaival) és az összes vallás alapértékeit maximálisan elfogadja, és kiemeli és tanítja. Ezekkel én mindig is egyetértetem, Jézusért mint emberért is odavagyok, nekem is csak a vallások szervezettségével van problémám.

Amivel nem értettem egyet, az pl. a lélekvándorlás elfogadása volt. Bár abban nagyon korrekt volt a csávó, hogy megemlítette, hogy a technikának ehhez sincsen konkrét köze, a lélekvándorlás tagadása mellett is tökéletesen lehet alkalmazni, csak hát mivel ő elfogadta ezt a dolgot, ezért többször említette és pár mellékszálat azért épített rá.

Plusz volt pár olyan dolog, amit egy kicsit túlegyszerűsített és esetenként - remek retorikával - egy virtuális legyintéssel elintézett egy-egy a módszer ellen szóló érvet. Ezek nem tetszettek igazán, de ebbe most nem megyek bele jobban, mert már így is nagyon hosszúra nyúlt a cikk.

Kiknek ajánlom?

Alapvetően azoknak, akiknek:

  • túlpörgött az élete, mert nagyon jót tesz ez a 10 nap nyugi.
  • nagyon vallásos a neveltetése, mert kap egy - megítélésem szerint - objektív, logikus, értelmes képet a vallásokról, azok közös részéről és főleg az igazi értékeiről.
  • szüksége van egy útra, ami által jobb emberré tud válni és biztosan működik, mert ezáltal biztosan jobb emberré tudsz válni és ez biztosan működik, ha valamit, akkor ezt elhiszem.
  • céltalan az élete, mert ez ad célt. Bár erre bármilyen vallás is alkalmas, csak szerintem ez tisztább, értelmesebb dolgok, mint a vallások. De a kettő kombinációja is jó lehet, csak talán ez a módszer tud vigyázni arra, nehogy valaki elmenjen valami nagyon extrém, pl. szektás irányba.

Plusz azoknak, akik terveznek menni sétálni a Caminora vagy egyéb ilyen zarándoklatra, mert nekem jó lett volna a Camino előtt, ha útközben tudok figyelni ezekre a dolgokra, amiket ez a módszer tanított nekem.

Végül köszönöm a virtuális vállveregetést Borsi barátomnak, mert tényleg faking nehéz volt kibírni ezt a 10 napot és tökjól esett, hogy megértette ezt :)

Akinek kérdése van, az kommentben, vagy veszelovszki@gmail.com.

Be happy.

További információk:

7 komment

Címkék: india meditáció chill vipassana

A bejegyzés trackback címe:

http://kt.blog.hu/api/trackback/id/tr653187398

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

powee / EGergely · Http://www.erdeibau.hu 2011.08.29. 23:12:57

Hát én igenis végigolvastam, és nagyon tetszett, és gratulálok, h volt ennyi energiád, hogy végigcsináld!

milnike 2011.08.31. 13:48:55

először is, wooow, grat!!!:)) le a kalappal:))
másodszor: nem írtad le a gondolataidat a megvilágosodással kapcsolatban, pedig még írtad az elején, hogy fogod:)
harmadszor: látszólag van pár hasonlóság Jézus és Buddha tanításai között, de a két dolog NAGYON különböző dolgokról szól.
és még egyszer gratuuu:))

d6 2011.08.31. 23:24:17

na ez elég derék volt. én szoktam ilyeneket csinálni kicsiben, kipróbálnám simán nagyban. kösz a tippet.

x23fgs 2011.09.09. 15:56:23

Remek leírás, gratulálok!
Én is nagyjából ez idő alatt ültem végig egy ilyen tanfolyamot (08.10-08.21.-ig), csak itt Magyarországon. Szinte szó szerint ugyanígy zajlik itt is minden (csak van melegvíz, meg kevesebbet esett az eső, valamint itt már hónapokkal korábban betelnek a helyek).
A magyar oldal címe: www.dhamma.hu
(a jógaközpontos oldal az teljesen más tradíciót követ)
Szerintem érdemes lenne folytatnod a gyakorlást, hiszen a végére teljesen ráéreztél a lényegére, ez sokaknak nem sikerül.

vdavid 2011.09.22. 08:24:54

@milnike: Izé, tényleg kifelejtettem. Szóval az a véleményem, hogy bizti jó dolog ez a megvilágosodás, de én nem tudom elérhető, kézzelfogható célként elfogadni magamnak, úgyhogy magát a vipassanát sem gyakorlom a tanfolyam óta. Mégegy kurzusra azért még lehet, hogy elmegyek egyszer :)
Hogy mi a különbség Jézus meg Buddha között, azt majd egyszer egy kakaó mellett elmesélhetnéd, mert én minél többet hallok erről, annál inkább ugyanannak tűnik :)

Ahmet · http://www.tinylittlebigthing.blog.hu 2011.09.28. 06:52:05

@vdavid: Egyszer elég durván lázat voltam, akkor álmomban megvilágosodtam. Fenn is voltam akadva, hogy ez ilyen kibaszott egyszerű. De aztán elmúlt a láz és nem emlékszem mi volt a lényeg. :)